Újrakezdés (Átírás alatt)

1.26

Április 15.

Úristen úton vagyok Argentínába. El sem hiszem megint ott lehetek.

Természetesen Keke megengedte, hogy találkozzak a barátaimmal. A vizsgáim a második héten lesznek, ezért nekem kettővel feljebbi osztályba kell bejárnom, Nicolas osztályába. Keke megpróbált áthelyezni másikba , de mivel ott vannak adataim így a suli nem engedte. Nem volt kedvük a sok papírmunkához. Ma szombat van, úgyhogy még van egy napom a amin kívül fel tudok készülni. A lányok azt mondták bármikor számíthatok rájuk, ha segítség kell.

Rengeteg minden buktathat le, de talán jobb is lenne ha kiderülne az igazság. Már  Mo-on is majdnem lebuktam, mert az egyik légiutas kísérő felismer, de sikerült lebeszélnem vele, hogy összekever valakivel. Vicces egy szituáció volt, mármint a lányok azt mondták, én kevésbé élveztem. 

Sikeresen landoltunk Buenos Airesben. Most épp várjuk a bőröndjeiket. A tömeget pásztáztam, régen utaztam már fapados járaton, ezért általában sikerült elkerülöm a tömeget. Várjunk csak mi az a sok ember ott? Miért  kiáltoznak?. Talán valami híres ember érkezett. Nem meglepő egy ekkora repteren.  Azt kiabálják, hogy Tini? Mi Tini itt van, jutott el az agyamig az információ. Őt ismerve nem az első osztály felől fog kijönni, mert ott számítanak rá az emberek. De akkor azt jelenti, hogy itt kell lennie.  Körbe nézek, a többiek mind távolabb vannak tőlem és beszélgetnek.
-Nano?-áll meg előttem egy női alak. Ennyit arról, hogy ne ismerjenek fel.
-Szia Tini-szólaltam meg természetesen spanyolul.
-De jó látni! Mi szél hozott erre, nem is tudtam, hogy jössz?-ölelt meg. Még a közös rész forgatásán lettünk jóba.
-Igazából Flóraként vagyok itt-majd beavattam az életem mostani részébe röviden.
-Nem értem mért titkolod, ez is a részed.
-Tudom, de új életet akartam kezdeni magam és a szüleim miatt is.
-Még mindig nem javul a helyzet?
-Nem, sőt ha lehet mondani rosszabb lett.
-Ezt sajnálattal hallom. De azért örülök, hogy találkoztunk, talán elmehetnénk meginni egy italt, míg  itt vagy?
-Nekem megfelel, úgy is van mit meséled.
-De neked is-mondta, majd köszönés képen megölelt és már ott sem volt.

Ebben a pillanatban ért oda hozzám Blanka és Liz
-Ő nem Tini volt?- kérdezte tágra nyílt szemekkel Aliz.
-De
-Honnan ismered?-kérdezte Blanka
-Forgattunk együtt a második évadban. Nem rémlik?- Nyílt titok köztünk, hogy a lányok nagyon oda vannak a sorozatért, de szerencsére  ez nem hat ki a barátságunkra, aminek őszintén örülök. Nem is tudom mi lenne velem, ha nem ilyen lenne a barátságunk. Vagy ha nem lennének barátaim....
-Tényleg!-jutott eszükbe.

-Gyerekek, gyertek itt a busz-Szólt Keke.
Gyorsan felültünk a buszra és már úton is voltunk a szálloda felé.
-Itt fogunk megszállni?-kérdezte Márk mikor leparkoltunk egy 3 csillagos szálloda elé. Valahogy nagyon ismerősnek tűnt, de inkább most nem törődtem vele
-Igen, ide jöttünk- mondta Orsi néni. Ő az A-sok osztályfőnöke.
-Király-Ezek szerint Márknak tetszett a hely.

Miután lepakoltunk a többiek már nagyon fáradtak voltak. Otthonról hajnali négykor indult a repülő és az út 13 óra hossza volt. Azaz most otthon délután 5 óra van míg itt csak 1 óra.
-Gyerekek a mai program, hogy pihenjétek ki az utat, a programok csak holnap kezdődnek. A szálloda területét ma tilos elhagyni.- mondta ofő, majd utunkra engedett. Én nem vagyok álmos, hisz a sok ide-oda utazgatás alatt megszoktam már. Valu írt, hogy a közeli parkban vannak, és próbáljak már elmenni, mert már nagyon hiányzom nekik.
-Keke-szólítottam meg a Keresztanyumat.-Beszélhetnénk?
-Persze. Mit szeretnél? Talán baj van?
-Nem. Csak én még nem vagyok fáradt, és a srácok a itt vannak a közeli parkban és talán ha..
-Elmehetsz. De próbáld meg úgy, hogy a többiek ne vegyék észre.
-Köszönöm- mondtam, majd adtam neki két puszit.
-De vacsorára gyere vissza.

Kb. 15 perc alatt oda is értem a kis parkhoz.
-Valu-kiáltottam mosolyogva a barátnőmre, majd a nyakába ugrottam. Nevetve borultunk bele a fűbe.
-Hé mi nem is hiányoztunk? -szólalt meg Michael
- Dehogy nem-mindenkit egyesével megölelgettem. Észre sem vettem mennyire hiányoztak.
-Na és mesélj milyen az osztály? -Kérdezte Carol.
-Szuper, nagyon jó közösségbe kerültembe. Az osztálytársaim nagyon kedvesek és segítőkészek.  És teljesen elfogadtak engem. Azon gondolkozom talán ők megértenék a titkomat.
-Ezt csak te tudhatott.-mondta Rugge
-És mi van azzal sráccal, Luke-nak hívják ugye?-kérdezte Valu
-Semmi sincs, barátok vagyunk és kész. Semmi több-szimpla kijelentés akart lenni, de a hangomon érezni lehetett a szomorúságot. A többiek csak kedvesen megveregették a vállamat.

Még órákig beszélgettünk, majd mennem kellett vissza a szállóba. Vacsora után fáradtan dőltem be az ágyba. A fejembe ezerféle gondolat cikázott, de csak egy volt kiemelkedő. Mennyire jó volt ide visszajönni.