2.5

106 4 7
                                    

szeptember 8.

-Jó reggelt Csipkerózsika!-lépet be a szobámba Tomi, majd felhúzta a redőnyt.-Ideje felkelni-mondta, majd kiment.  Aha, hát Csipkerózsika csak akkor lehetnék, ha a hétvégén összesem  nem 6 órát aludtam volna. Inkább kikeltem az ágyból és nekiálltam készülődni. Magamra kaptam az első ruhát amit találtam, így került rám az egyik farmersortom és egy lenge pulcsi. Mivel a sminkeléssel egy kicsit megcsúsztam, így csak elvettem egy almát és már rohantam is a kapuhoz, ahol Blanka várt. Az iskoláig beszélgettünk.  Elmeséltem neki, hogy mi volt Viktorral, ő meg elmondta mi történt miután eljöttem. Állítása szerint onnantól Luke-hoz nem lehetett hozzászólni, mert leharapta a fejed. Fura.

-Sziasztok!-köszöntem, mikor odaértünk a fiúkhoz. Aliz szokásosan a nyakamba ugrott, míg a fiúk csak odavetettek egy sziát, mármint aki méltatott ennyire..
-Flóra volt matekházi?-nézett rám kiskutya szemekkel Huni.
-Igen- és azzal a lendülettel már adtam is nekik oda a füzetem.
-Nem kellene mindig odaadnod nekik-Blanka sose szerette, ha fiúk csak lemásolták a házimat, de őszintén engem nem nagyon zavart. Végül, csak egy vállrándítással reagáltam, és inkább bementem, hogy beálljak a büfé előtt kígyózó sorba. Mikor sorra kerültem vettem egy palack vizet, meg Aliz szokásos reggeliét. Blanka mindig hozott magával enni, mert figyelt az alakjára a balett miatt. Bár szereti, de nem annyira, hogy komolyan foglalkozzon vele. Amúgy egyszer szívesen megnézném, ahogy táncol, de nem engedi.

-Tessék a reggelid.-adtam oda Liznek, amit vettem.
-Köszönöm.
-A tiéd hol van?-Blanka csak nem hagyja nyugodni a témát.
-Megettem, amíg felértem.-próbáltam valami értelmes magyarázatot adni.
-Értem-mondta, de a tekintete mást suggallt.

A nap további része eseménytelenül telt, míg el nem érkezett  a nyelvtan óra.
-Mindent tegyetek el a táskába, csak egy toll lehet a padon-jött be a terembe a magyartanár.
-Tanár úr, dogát írunk? -tette fel az egyértelmű kérdést Levi
-Igen a gyengébbek kedvéért - Blanka kiosztott, amikor az én padomhoz ért rám nézett. A szemeivel azt üzente, hogy sok sikert. Ha az elmúlt napokat nem a helyesírás tanulásával töltöttem volna, biztos halálideges lettem volna.
-Kezdhetik, van rá húsz percük.-Teljesen belemerültem a munkába, mígnem Baráth újra megszólalt.-Tollakat letenni. Míg kijavítom szabad foglalkozás, de csak halkan. Aliz odafordult hozzám, majd Blanka és csatlakozott és halkan beszélgettünk. Jelzőkor Baráth mindenkit visszaparancsolt a helyére, majd elkezdte kiosztani a dolgozatokat. Nem születtek meglepő eredmények,kivéve..
-Magvas kisasszony-szólított meg. A szívom olyan hangosan dobogott, mint az Argentin Aréna telt házkor- Úgy látom megtalálta A Magyar Helyesírás Szabályai szótárt az könyvtár polcán a büntetés alatt. Ötös-az egész osztályra csend telepedett, majd elkezdtek tapsolni. Még fel sem fogtam-Azért ne szálljon el.-ezzel már ott sem volt.

A többiek egész nap azzal zaklattak, hogy  hogyan csináltam, pedig nem volt nagy titok. Délután szokásosan a könyvtárba indultam, majd utána haza, ahol folytattam az elmúlt napokban szokásossá vált rutinomat.

Ez most ilyen rövid rész lett. De ne aggódjatok nem sokára egy sokkal terjelelmesebb rész

Újrakezdés (Átírás alatt)Where stories live. Discover now