ᴋ-ᴘᴏᴘ; Álomgyár {Imagines ZÁRVA}

#1 BTS - Jin

_yellowgirl17_ 💛💛

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Az új év új kihívásokat és lehetőségeket hoz magával. 2019 elején te is elhatároztad, hogy változtatsz néhány dolgon az életedben, kezdve az újévi fogadalmakkal. Eddig egyik évben sem írtál össze fogadalmakat, hisz pontosan tudtad hogy úgysem tudod betartani őket, azonban idén megemberelted magadat és elszántan tekintesz az új évre. Terveid között szerepel, hogy mostantól nem dőlsz be akárkinek, és keményebben fogsz küzdeni mint valaha, hisz megkezdted az utolsó félévedet a gimnáziumban ami valljuk be, sok küzdelemmel jár.

Lassan sétálsz a suli kihalt folyosóján egyenesen a szekrényed felé, hogy a hosszú nap végeztével végre haza mehess. Csendben öltözködsz a szekrényeknél, amikor halk lépteket hallasz magad mögül. Nem szentelsz neki nagyobb figyelmet, hisz valószínűleg csak Park tanárúr az, aki a késői szakkört tartotta neked, és néhány osztálytársadnak, azonban amikor hallod hogy az illető feléd sétál, a szíved a torkodba ugrik. Az ismeretlen jobb kezével becsapja a szekrényedet, majd másik kezével is megfog egy szekrényt amelynek köszönhetően két keze közé ragadtál. Mostmár teljesen biztos vagy benne, hogy aki mögötted áll az bizony nem Park tanárúr.

– Szia T/N! – hallod meg az ismerős hangot, ami képes a szívedet megbolondítani. Először azt hiszed csak képzelődsz.

– Szia Jin! – fordúlsz meg lassan karjai közt, égő vörös fejjel – Miben segíthetek? – nézel bátortalanul a fiú gyönyörű szemeibe. Nem szoktál hozzá, hogy ilyen közel vagytok egymáshoz.

– Valójában csak el szeretnélek hívni a ma esti téli bálra. – egy pillanatra mintha a fiú arca is rózsaszínben pompázna, ami csak még arayosabbá varázsolja őt.

– Ömm... rendben. - az igazat megvallva nem tervezted, hogy eljössz a bálba, de Jin olyan áthatóan néz a szemeidbe, hogy nem tudsz neki nemet mondani. Ráadásul ki tudna nemet mondani a suli menő fiújának, akiért már egy éve oda van?

– Nagyszerű! Akkor hatra ott vagyok érted. – feleli, majd egy apró puszit nyom az orrod hegyére, és elsétál. Kell pár perc hogy összeszedhesd magad, azonban a levakarhatatlan vigyor kiül az arcodra.

A 11. osztály félévében Jin-t kaptad meg tanuló párnak, hisz akár mennyire is jól néz ki, a matek neki sem az erőssége. Eleinte nem fogadtad túl jól a menő, szőke srácot, azonban idővel, ahogy jobban megismerted, rájöttél hogy miért is szereti mindenki Jint.

Izgatottan készültél az estére, még a hajadat is megmostad. A ruháddal sokáig bajlódtál, ám végül a kedvenc mustár sárga felsőset, és egy fekete nadrágot vettél magadra. A hajadat besütötted, és még egy szolid sminket is felvittél az arcodra. A külsődet a kedvenc parfümöddel koronáztad meg, majd elégedetten nézted magadat az egész alakos tükrödben. Hat előtt pár perccel csöngettek, mire kistáskádat a válladra véve az ajtóhoz siettél, még mielőtt valamelyik szülőd nyitna ajtót.

– Szia T/N! – köszönt egy édes mosollyal a fiú, és egy sárga tulipánt nyújt feléd.

– Szia Jin! – köszönsz vissza elvarázsoltan, majd átveszed a feléd nyújtott virágot – Honnan tudtad, hogy ez a kedvenc virágom? – nézel a szemeibe meghatottan.

– A fontos dolgokat megjegyzem. – kacsint rád, mire elvörösödve beljebb invitálod.

Anyukád régi ismerősként köszönti Jint és jól megölelgeti a lazac színű ingbe bújtatott fiút. Még apukád is boldogan kezet rázott vele, egyáltalán nem méregette furcsa tekintettel.

– Kész vagyok – lépsz a konyhába, ahol Jin a szüleiddel beszélget. Még csak most mér végig tüzetesebben, a válasz pedig egy elégedett mosoly, mire te természetesen elpirulsz.

– Vigyázz rá! – kiált utánatok apukád, miután kiléptetek az ajtón.

– Vigyázok! – kiált vissza a fiú, és a kezedet megfogva maga után húz. Nem laksz messze a sulitól, így sétálva indultok el. Mosolyogva pillantasz le összekulcsolt ujjaitokra, amit a fiú is észrevesz és kicsit megszorítja azt. Az út csendben telik, azonban mielőtt belépnétek a suli kapuján, Jin megtorpan.

– Mi a baj? – pillantasz vissza a fiúra, akinek a szemében egy számodra ismeretlen fény csillan. Válasz képpen a kezednél fogva magához ránt, és szorosan öleli körbe a derekadat. A szíved a torkodba ugrik, szaporábban kezded venni a levegőt.

– Ezt még el akartam mondani, mielőtt bemegyünk – néz mélyen a szemeidbe, majd közelebb hajol, szinte össze ér az orrotok – Hálás vagyok Namjoonnak, mert ha nem veszítem el azt a fogadást, valószínűleg sosem hívtalak volna el ide – csalódottan fújod ki a bent tartott levegőt, szomorúan hajtod le a fejed.

– Csak egy fogadás elvesztése miatt hívtál el? – motyogod az orrod alatt, de a fiú így is meghallja, és az állad alá nyúlva kéri hogy újra szemeibe nézz.

– Az volt a bűntetésem, hogy el kellett hívnom azt a lányt a bálra, aki már régóta tetszik nekem – suttogja kettőtök közé a szavakat, majd még közelebb hajol.

– Seokjin – suttogod a nevét mielőtt megéreznéd ajkait a tiéden. Óvatosan, ismerkedve csókol téged, miközben te nyaka köré tekered karjaidat hogy még jobban hozzápréselhesd testedet az övéhez. Hírtelen még azt is elfelejted hogy milyen hideg van, csak Jin puha ajkaira tudsz gondolni, és hogy ennél még soha nem volt jobb év kezdésed.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Nos, hát hivatalosan is elhoztam nektek az első kérést, ami miatt őszintén szólva eléggé izgutam, hisz a téma teljes mértékben rám lett bízva és a kreativitásom nem mondható eget rengetőnek xD

Mindenesetre remélem tetszett!
Kérni továbbra is lehet privátban♡