ᴋ-ᴘᴏᴘ; Álomgyár {Imagines ZÁRVA}

#6 Kris Wu

_musikismylife_ ❣❣

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Körülbelül egy éve hogy azon az esős, szeptemberi napon belebotlottál Krisbe. Éppen egy buszmegállóban ácsorogva vártad hogy elálljon - vagy legalább egy kicsit csituljon - a felhőszakadás, amikor egy váratlan alak az esernyőjét a kezedbe nyomva, egy szó nélkül elviharzott melletted egyenesen ki a szakadó esőbe. Azután a nap után hajthatatlanul kerested titokzatos megmentődet, akinek még az arcát sem láttad rendesen, sőt, csak a járásából ítélve gondoltad hogy hímnemű.

Napok teltek el sikertelen próbálkozásokkal, szinte az összes reményed odalett hogy újra láthatod a fiút akire azóta is egyfolytában gondolsz. Azonban egy szombati napon - amelyet legjobb barátnőid társaságában töltöttél -, újra összefutottatok. Ezúttal szó szerint. Bár korábban nem láttad az arcát, a lábán lévő fekete bakancsot ezer közül is felismerted volna, ráadásul a szíved heves zakatolása is arról árulkodott: valóban ő az az ember akit kerestél.

Néhány héttel, és jó pár randival később pedig hivatalosan is egy párt alkottatok. Kiderült hogy Kris egy idol, de téged még ez sem tántorított el attól hogy a magas fiúval legyél. Két hete pedig beköltöztetek közös lakásotokba is, ami nem túl nagy, de tökéletesen elég kettőtöknek.

Mint általában a legtöbb nap, ma is a kanapén elterülve várod haza kedvesed. Mostanában Kris a rengeteg munkája miatt későn ér csak haza, te viszont akár hajnali 1-ig is képes vagy fent maradni, csak hogy együtt aludhassatok el. Nem egyszer fordult már elő, hogy egy-egy hosszabb napod után véletlen elszunyókáltál a nagy várakozás közben, Kris azonban mindig csak mosolyogva cipelt be közös szobátokba, hogy aztán szorosan magához ölelve hajtsa álomra a fejét.

Ezért is lep meg most annyira hogy már kilenc órakor szöszmötölést hallasz az előszobából. Izgatottan felpattanva igyekszel barátod felé, majd egy nagy lendülettel a nyakába ugrasz.

– Ennyire hiányoztam? – kérdezi, miközben szorosan öleli körbe derekadat.

– Hmm – motyogod a nyakába, mire csak halkan felnevet, majd óvatosan felkapva a nappaliba cipel. Jó kismajom módjára öleled körbe lábaiddal a fiú derekát, és nevetve tűröd ahogy kezei "véletlenül" a feneked irányába kalandoznak. Még mindig az ölében tartva huppan le veled a kanapéra.

– Szörnyű napom volt! – kezd bele Kris a napja elmesélésébe, te pedig csak csendben hallgatva cirógatod mogyoró barna tincseit, néha együttérzően bólogatva.

– Tudom mi kell most neked! – szólalsz meg miután Kris befejezte a mesélést, ám mielőtt felpattanhatnál ő már el is kapja a csuklódat, és azzal a lendülettel vissza is ránt magára. Nevetve terültök el a kanapén akárcsak két krumplis zsák.

– Nekem csak rád van szükségem. – suttogja, miközben lassan simogatni kezdi a hátadat. Hatalmas mosollyal az ajkaidon hajtod arcodat kedvesed mellkasára, majd ütemes szívverését hallgatva lehunyod a szemeidet. – Hogy boldog legyek, mindig csak rád lesz szükségem. Mert ha velem vagy, úgy érzem hogy semmi sem képes szomorúvá, vagy boldogtalanná tenni – kellemes borzongás fut végig a gerinced mentén, magad sem tudod hogy az édes szavaknak, vagy a kellemes cirógatásnak köszönhetően. Bár valószínűleg mindkettő ugyanúgy tehet róla.

– Mi ez a nagy lelkizés? – támasztod meg az álladat Kris izmos mellkasán, úgy nézel fel gyönyörű szemeibe. Hátadat simogató keze hírtelen megdermed, szemei aggódva csillannak meg.

– Talán nem tetszett amit mondtam? – édes reakcióját látva szélesen elmosolyodsz, majd felemelkedve egy apró csókkal adod tudtára válaszod.

– Imádtam! – suttogod éppen csak pár centivel eltávolodva arcától – Csak nem értettem hogy hírtelen miért mondtad azt nekem. – feleszmélni sincs időd, máris a fiú alatt találod magad.

– Mert szeretlek, jagiya. – suttogja ajkaidra, hogy aztán egy szerelmes csókban részesítsen – És szerettem volna ha tisztában vagy azzal hogy milyen sokat jelentesz nekem. Mert tényleg nem tudnám elképzelni az életemet nélküled. Anélkül, hogy minden egyes nap megvárnál esténként, vagy hogy mindig pontosan tudod hogy mire van szükségem. Hogy mellettem vagy ha rossz napom van, és addig ölelgetsz és bohóckodsz amíg mosolyogni nem látsz. Vagy éppen ugyanúgy tudsz örülni egy-egy sikeremnek mint én magam. Elmondhatatlanul hálás vagyok azért hogy vagy nekem. – könnyeiddel küszködve nézel mélyen Kris szemébe, majd óvatosan kisimítasz egy rakoncátlan tincset a homlokából.

– Ez most tényleg nagyon jól esett. – suttogod mosolyogva, miközben tovább simogatod barátod arcát – Ha nem lennél egy igazi úriember, talán sosem találkozunk.

– Hát, mindig is tudtam hogy nekem köszönhetően jött létre ez a kapcsolat! – mutat játékosan kettőtökre.

– Chh! Nehogy azt hidd! Ha én nem kezdelek el keresni hogy vissza adhassam az esernyődet, talán sosem látjuk egymást újra. Szóval nekem köszönhető ez a kapcsolat. – vágsz büszke arcot, és meg sem próbálod elrejteni boldog mosolyodat.

– Nem is tudom ki hívta el a másikat randizni! – kezd el csikizni, mire te csak hangosan nevetve próbálod elütni a kezeit.

Pár percig csatáztok így, egészen addig amíg magadat meg nem adva kapkodsz levegő után.

– Egyezzünk ki döntetlenben! – nyögöd ki nagy nehezen, még mindig szapora pulzussal.

– Egye fene. – mosolyog le rád, majd föléd hajolva csókol meg. Lassú, szerelmes csókba invitál, hogy ilyen módon is tudassa veled mennyire oda van érted. Az érzés kölcsönös, így minden iránta érzett szerelmedet belesűrítve viszonzod a csókot. Te is iszonyatosan hálás vagy ezért a fiúért, és az ő tiszta, őszinte szerelméért.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Tudom, tudom kicsit (nagyon) rövid lett és olyan semmilyen, de ez az első ilyen imaginem és hát remélem azért tetszett^^

Kérni továbbra is lehet privátban!
Köszönöm hogy elolvastad:3

Ps.: ma átléptük az 1K nézettséget amiért nagyon hálás vagyok nektek! Nagyon köszönöm❤