ᴋ-ᴘᴏᴘ; Álomgyár {Imagines ZÁRVA}

#12 Stray Kids - Jisung

Buja_2006🧡🧡

Hello bello!

Úgy néz ki nagyon benne vagyok ebben az SKZ dologban:D
Ne tudjátok meg milyen régóta várom már hogy egy ilyen imaginet írhassak! XD
Jut eszembe, hogy megy a suli? Nyugtassatok meg, hogy nem csak én írok nyolcvan dogát már a második héten:')
Ez a rész is viszonylag hosszú lett, mostanában kezdek belejönni:D

Kérni továbbra is lehet (alap sztori nélkül is), ehhez pedig jó olvasást!

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Új diákként kezdeni a tanévet nem egy egyszerű feladat. Pláne akkor nem, ha ezt egy teljesen más országban, egy teljesen más kontinensen teszed. Ráadásul egy összeszokott bandába csöppensz, ahol a többség nem éppen a legbarátságosabb ember a földön. Szó mi szó, azért akad egy-két lány aki szívesen beszélget veled, sőt, Yuna-t akár a legjobb barátnődnek is mondhatnád, de a többség még pár hónap elteltével is furcsa szemmel méreget. Bár ezen már a második héten túltettél, egyáltalán nem érdekel hogy mit gondolnak rólad mások.

Nem egyszer fordult már elő, hogy rajtakaptad az évfolyam önkényesen kinevezett főribancát, hogy irigykedve bámul téged. Az tény, hogy majdnem egy fejjel magasabb vagy a lányok átlagánál, de hogy teltebb is, azt egy-két ember már nem tudja szó nélkül hagyni. A fiúk szemében részben ezért is vagy olyan figyelemfelkeltő, másrészről te vagy az érdekes külföldi lány, aki több szempontból is más mint az itteni lányok.

Persze a legtöbb ember figyelme rád irányul, néhányukat teljesen hidegen hagyod. Ez a helyzet Han Jisung-gal is - a suli egyik nagymenőjével -, pedig az ő figyelmét szívesen magadra vonnád. Nincs ezen mit szépíteni, nyakig belezúgtál a sportos, ámde okos srácba, de legnagyobb sajnálatodra úgy tűnik hogy te közönbös vagy a számára. Yuna persze állandóan piszkál, ha esetleg az egyik szünetben megajándékoz a fiú téged egy szédítő mosollyal, te viszont nem sok reményt fűzöl hozzá.

A tüdődet szinte kiköpve rohasz fel a lépcsőn a termek felé, bár ezt a 20 perces késést már nem nagyon lehet hova szépíteni. Hát igen, az idő nem lett a legjobb barátod.

– Elnézést a késésért! – próbálod rendezni a légzésedet, miközben mint egy idióta hajlongsz a matek tanárod előtt. Az osztály néma csendben figyel, te pedig próbálsz minél láthatatlanabb lenni, azonban mielőtt leülhetnél a vigyorgó Yuna mellé, a tanárnő hangja élesen hasít a levegőbe.

– T/N! – teljes nevedet meghallva összerezzensz – A pár perces késés még talán elnézhető, de a 20 perc az már majdnem a tanóra fele. Az utolsó órája után sok szeretettel várom az elzáráson, ahol az eddigi összes késésének az idejét letöltheti, ami pontosan 1 óra 7 perc lesz – ajkaidat összepréselve huppansz le a székedre, egy halk nyöszörgésfélét hallatva.

Az óra további részében levegőt venni is alig mersz, a csengő hangja után viszont minden magadba fojtott érzelmet Yuna-ra zúdítasz.

– Ezt nem hiszem el! – kezdesz bele, miközben az orrnyergedet masszírozod – Az egyetlen nap amikor csak 7 óránk van, de én itt maradhatok még plusz egy órát! Ráadásul amilyen szerencsétlen vagyok, biztos hogy egyedül leszek összezárva Lee tanárnővel! Ennél rosszabb már nem is lehetne – sóhajtod, majd bánatosan a padra hajtod a fejed.