ᴋ-ᴘᴏᴘ; Álomgyár {Imagines ZÁRVA}

#11 Stray Kids - Felix

VanesszaVulcz 💙💛

Hello hello hello sziasztok!
Hogy megy eddig a túlélés? XD
Ezzel a résszel kicsit elkéstem (upsz), de hátha sikerül egy kicsit vissza hoznom a nyár hangulatát ezzel a részecskével .

Kérni még mindig lehet, akár alapötlet nélkül is (most egész sok ötletem van :D)

Jó olvasást! ;)

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

A legtöbb emberrel ellentétben te nem igazán rajongsz a nyárért. Túlságosan meleg van, ez miatt pedig semmi kedved kitenni a lábadat a légkondis házból. A legtöbb barátod éppen nyaral, így szinte senki sincs aki rá tudna venni hogy kimozdulj otthonról - pedig már kezded unni ezt az örök semmittevést. Kivéve Felix-et, dehát ő meg szinte sosem ér rá.

Ez az első közös nyaratok egy párként, mégsem léptetek még le sehova sem kettesben. Amióta nyilvánosságra lett hozva a kapcsolatotok nem sok nyugodt pillanatotok van együtt az utcán, dehát ilyen az, ha az ember lányának egy idol a barátja. Bár az tény, hogy egyáltalán nem bánod ha a fiú nálatok van, a négy fal között bármikor bármit csinálhattok, nem kell attól félnetek hogy valaki lencsevégre kapja ha esetleg csókot csentek a másiktól. Tisztában voltál egy ilyen kapcsolat nehézségeivel, mégis gyakran megviselt év közben Felix hiánya. Neked ott volt a suli, a fiúnak pedig az állandó gyakorlás és a sok munka, így megesett hogy csak szombaton tudtatok találkozni, és egy kis időt eltölteni kettesben. Természetesen ezeket a hétvégéket semmi pénzért nem cserélnéd el, és nagyon hálás vagy a szőke fiúért.

Reménykedve néztél a nyár elébe. Előre eltervezted hogy mi mindent fogtok együtt csinálni szerelmeddel, azonban az első pár hét után feladtad hogy bármit is teljesítsetek a listáról. Neked ugyan ideiglenesen véget ért a suli, Felix-nek viszont nem lett sokkal több szabadideje.

A mai napod is a szokásos menetrend szerint indul. 10 körül kikecmeregsz az ágyból, reggelinek csúfolt valamit eszel, aztán pedig a nappaliban tehénkedve várod hogy valamelyik szülőd - vagy esetleg Felix - betoppanjon. Mivel erre délután négyig nem sok esélyt látsz, így egy jó könyvel a kezedben terülsz el egy fotelben, és olvasással ütöd el az időt.

A csengő éles hangja ránt ki hírtelen a könyv világából, mire felpillantva meglepődve veszed tudomásul hogy a falon kattogó óra még csak fél kettőt mutat. Először eszed ágában sincs kinyitni az ajtót - biztosra veszed hogy csak valami hittérítők járják a várost, neked viszont semmi kedved most végig hallgatni egy fél órás beszédet, hogy a végén elmondassák veled az üdvözítő imát - azonban amikor az ajtó túloldalán lévő személy újra a csengőre tenyerel, kénytelen vagy felkeli a puha fotelből. Az orrod alatt morgolódva sétálsz az ajtó felé, miközben élvezed ahogyan a hűs csempe felhevült talpadat cirógatja.

– Jövök már! – kiáltasz ki, mert egy szörnyen türelmetlen emberrel van dolgod. Mélyet sóhajtva tárod ki a bejárati ajtót, hogy aztán az állad a padlón koppanjon.

– Azt hittem már be sem engedsz – feleli az ajtóban álló fiú, te pedig nevetve veted magad a szőke fiú karjaiba. Mélyről jövő nevetésébe az egész tested beleremeg. Egyszerűen imádod Felix mély hangját, órákig képes lennél hallgatni ahogyan a fiú beszél. – Csak nem hiányoztam? – nevet fel újból, amikor még két perc elteltével sem engeded el.