ᴋ-ᴘᴏᴘ; Álomgyár {Imagines ZÁRVA}

#21 Seventeen - Hoshi

DottieX ❤

Na hát hello újra! :D

Ki, hogy viseli a bezártságot? Én kezdek megőrülni xD Bár a tanároknak az lett az új hobbijuk, hogy (még jobban) lecsökkentik a szabadidőmet, én dacolok az akaratukkal és megírtam ezt az imaginet :P Különleges tény, hogy ehhez a részhez a fenti képet kaptam alapnak ;P

Remélem kedves barátném, hogy tetszeni fog xP

Ui: Ne keressetek összefüggést a sztori első és második felében... mert nincs xD

Véleményekre kíváncsi vagyok! <3

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Nagyjából 3 év telt el azóta, hogy megismerkedtél Soonyounggal, vagy ahogy a többség ismeri Hoshival. Amikor a bandájával az iskoládba látogattak, már viszonylag népszerűek voltak, te azonban még nem hallottál róluk azelőtt, bár nem is igazán ástad bele magad a kpop műfajába. Nem olyan rég költöztetek az országba a szüleiddel, és hát nem az volt az első feladatod hogy utána nézz az ország pop kultúrájának - így is elég gondot okozott a beilleszkedés.

Így hát nem kis meglepetést okozott, amikor 13 fiú állított be a sulitokba, akik szinte alig fértek el az aulába felállított kis színpadra. Az előadás természetesen elképesztő volt, a fiúk brutál tehetségesek, te pedig már az első pillanatban kiszúrtad magadnak az egyik szöszi táncost. Annyi szenvedéllyel és átéléssel táncolt, hogy szinte neked is megjött a kedved hozzá, pedig köztudottan kétballábas vagy. Viszont amikor a közönséggel beszéltek, olyan édesen csacsogott, hogy már az első mosolyával a szívedbe lopta magát. Mi tagadás, idolként ez a dolga. Éppen ezért sem fűztél hozzá nagy reményeket, mégis hetekig csak az ő mosolyára, és a közben alig látszódó szemeire tudtál gondolni. Ami persze kedves barátnődnek is feltűnt.

– Te első látásra beleszerettél?! – kérdezte a kelleténél egy fokkal hangosabban, miután megosztottad vele az észrevételeid.

– Persze, tudják csak meg a déli sarkon a pingvinek is! – maszíroztad meg az orrnyergedet, és fájó tekintettel néztél az örömtől majd kicsattanó lányra, aki szinte ugrált izgatottságában. – Még ha igaz is lenne... Te mégis minek örülsz ennyire?

– Úgy hallottam, hogy jövőhéten újra jönnek, csak most nem adnak koncertet, hanem beszélgetni lehet velük. – egy pillanat alatt kapcsolt át a szíved heves zakatolásra, azonban sokkal inkább megijedtél mint örültél a hírt hallva.

– Ez nem lehet igaz! – kaptál a fejedhez elképedve. Pedig abban reménykedtél hogy soha többé nem kell látnod azt az édes arcot.

– De bizony! És mivel én egy jó barátnő vagyok, ezért segíteni fogok nektek – vetett rád egy elégedett mosolyt Seohee, mire csak idegesen szusszantottál egyet.

– Nehogy el merd mondani valakinek! – emelted fel fenyegetően a mutatóujjadat – Sőt, inkább te is felejtsd el az egészet!

– Jajj, ugyanmár T/N! Jó móka lesz. – karolta át a válladat, és magával húzott a terembe.

Viszonylag felkészülten néztél elébe a napnak, amikoris egy hónap elteltével újra láthattad Hoshit, azonban arra még csak gondolni sem mertél, ami délután történt. Egész végig próbáltad kerülni a fiúkat, miközben azon aggódtál, hogy vajon Seohee mire készülhet, ez pedig elég sok energiádat felemésztette. Már amikor azt hitted megúsztad az egészet, egy váratlan hívás miatt a tesi szertárhoz siettél. Eszedbe sem jutott hogy esetleg csőbe húzhatnak, annyira elfáradtál a nap végére.