ᴋ-ᴘᴏᴘ; Álomgyár {Imagines ZÁRVA}

#23 ONEUS - Leedo (16+)

DottieX 💞

Na hát hello újra! :D

Ismét itt volnék Leedo kedves társaságában, aki szerintem tökéletes lesz első ONEUS alanynak (az előző rész nem számít) :P Slice of life szerű, könnyed kis résszel készültem, remélem tetszeni fog! ^^
Ja és az a 16+ ott a sarokban fogalmam sincs micsoda, de inkább odaraktam (első próbálkozás, nézzétek el nekem) xD

Ps: Dotti kedves remélem tudod amit tudnod kell xP 💞

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Nincs is jobb érzés annál, mint élvezni a jól megérdemelt pihenést.

Legalábbis te ezt vallod mostanában. Az elmúlt hetekben eszméletlenül sok dolgod volt, csoda hogy egyáltalán jutott időd olyanokra, mint mondjuk az evés és az alvás, bár ezekkel is szűkén voltál. Ami azért valljuk be nem a legegészségesebb dolog a világon, így szinte meg sem lepődsz amikor a nyár közepén lebetegedsz. Persze az alap gyengélkedés mellé még egy jó kis náthát is sikerül összeszedned valahol, de még ez sem képes eltörölni az elégedettséget amit érzel. Najó, azért nem repdesel az örömtől hogy így kezdődik a szüneted, de valamilyen szinten mégiscsak pihenhetsz végre - még ha konkrétan a létezés is fáj.

Ráadásul a hab azon a bizonyos tortán - vagy már inkább a cseresznye? -, hogy végre a Kedvesed is veled lehet. Bár nemsokára kiadnak egy új dalt a srácokkal, amikor csak teheti hazajön téged ápolgatni, te pedig csak élvezed édes aggódását és gondoskodását.

Éppen a kanapén elterülve, a zsebkendő tenger közepén az egyik kedvenc sorozatod következő epizódját nézed miközben próbálsz nem meghalni, amikor halk szöszmötölést hallasz meg a bejárati ajtó felől. A szíved hevesebb ütemre kapcsol, és akaratlanul is egy mosoly szökik az arcodra.

Végre hazaért.

– Hello Édes – hallod meg nem sokkal később a hangját, amitől máris jobban érzed magad.

– Szia – hunyod le a szemeidet, miközben Leedo egy puszit nyom a homlokodra. Amióta betegeskedsz nem engeded hogy megcsókoljon, amiért először még morgolódott, de aztán ő is belátta, hogy mindketten jobban jártok ha nem fertőzöd meg őt is.

– Látom sikerült túlélned a mai napot is. – telepszik le melléd, majd az ölébe húzva a testedet, karjait a derekad köré fonva szorít magához – Egy igazi hős vagy – nyom egy újabb puszit a hajadba, és ujjait bevezetve a felsőd alá, lágyan cirógatni kezdi a bőrödet. Eddig is egy kifejezetten bújós srác volt, viszont a pár napja tartó csókelvonó óta csak még inkább képtelen levenni rólad a kezeit, mint eddig.

– A mai nap már nem volt annyira vészes. – motyogod Leedo nyakába a szavakat, néha kicsit szipogva – De maradj csak abban a hitben hogy egy igazi hős vagyok – bár nem láthatja, egy pimasz mosoly szökik az arcodra, majd fejedet kissé elmozdítva egy lágy puszit nyomsz a fiú füle mögött lévő puha bőrre.

– Tényleg kezdesz jobban lenni. – édes nevetésébe még a te tested is beleremeg – Vagy legalábbis a beszólásaid ugyanolyan minőségűek mint régen voltak – paskolja meg másik kezével a fenekedet.

– Kim Geonhak! – húzódsz el tőle, és fenyegetően bökdösni kezded a mellkasát a mutatóujjaddal – Még a halálos ágyamon is velem lesz ez a gyönyörű, egyben sötét humor, szóval jobban teszed ha... – hírtelen jött tüsszentésed elveszi a fenyegetésed nyomatékát, és még a kezedet is el kell venned Leedo mellkasáról, hogy ne hogy véletlenül arcon köpd Kedvesedet. Annyira meglepődsz, hogy normális tüsszentés helyett olyan hangon prüszkölsz egyet, hogy azt még egy ló is megirigyelné.

– Jobban teszem ha...? – néz rád felvont szemöldökkel a fiú, azonban a következő pillanatban már hahotázik. Próbálsz komoly fejet vágni miközben a szinte könnyező srác arcát nézed, azonban nehezedre esik visszafolytani a mosolyt.

– Remélem az is így fog tetszeni, amikor a másvilágon a szellemem halálra fogja szekálni a te szellemedet a béna poénjaival – kacsintasz, és egy gonosz vigyort villantasz rá. Reakcióját látva nem bírod tovább, hangosan robban ki belőled is a nevetés, ami viszont egész hamar egy köhögő rohamba megy át.

– Szeretlek, te nagyra nőtt óvodás – kezdi el újra simogatni a hátadat, hátha úgy csillapodik a köhögésed. Amikor már újra képes vagy - viszonylag - normálisan lélegezni, Leedo egy apró puszit nyom a sok fújástól kiszáradt és kipirosodott orrodra.

– Maradjunk így örökre – szólalsz meg pár perc meghitt csend után, amikor már mindketten a kanapén fekve ölelitek egymást, te pedig újra Szerelmed nyakába bújva élvezed a pólód alá bevezetett ujjainak érintését.

– Jó ötlet. – fekteti arcát a fejed búbjára – Bár – teszi hozzá egy kis gondolkodás után –, valószínűleg pár óra után mindketten elzsibbadnánk.

– Te aztán tudod hogyan kell kinyírni a hangulatot – sóhajtod, de azért hagyod, hogy az arcodra kiüljön egy idióta vigyor.

– Sok mindenhez értek. – mélyül el kissé a hangja, ujjai pedig egyre feljebb siklanak a pólód alatt – Mit szólnál hozzá, ha elmennénk zuhanyozni? – szinte felfogni sincs időd, a következő pillanatban már le is kerül rólad a póló. Meglepetten felsikkantasz, amikor Leedo a fenekedre simítva valahogy a nadrágot is sikeresen leoperálja a lábaidról.

– Mindig is tudtam, hogy különleges tehetséged van a vetkőztetéshez. – neveted el magad, és te is a fiú pólójának aljáért nyúlsz. Egy kis segítséggel végül róla is lekerülnek a felesleges ruhadarabok, majd az ölébe kapva téged, lassan a fürdőbe sétál – Te aztán nem cicózol – állapítod meg egy büszke mosollyal, amikor valami csoda folytán a fehérneműitek is a fürdőszoba kicsempézett padlójára kerülnek.

– Felesleges – lehel egy apró csókot a nyakad egyik érzékeny pontjára, majd a derekadat körbeölelve beránt magával a zuhany alá.

Amikor a mosakodásra kerül sor Leedo egy szó nélkül kikapja a kezedből a tüsfürdőt, majd egy huncut mosollyal az ajkain keni a vállaidra az illatos folyadékot. Egy-két helyen elidőzve végül mindenhol jó alaposan megmossa a testedet egy négyzetcentimétert sem kímélve, amit te csak jóleső sóhajokkal jutalmazol. Egy folytott nyögés szalad ki a szádon, amikor meleg tenyere a combod belső felére simít, és mintha ez a hang benne is átszakított volna valami gátat, a következő pillanatban egy vágytól izzó sötét szempárral találod szembe magadat.

– Eddig bírtam – szólal meg karcos hangon, és mielőtt bármit is kérdezhetnél, akaratosan az ajkaidra mar.

A derekadat átölelve egészen addig hátrál veled, míg a hátad a hűvös csempének nem nyomódik, és bár ez a csók egyáltalán nem mondható óvatosnak, amint úgy érzékeli hogy már teljesen kifogytál a szuszból, lassan elválik az ajkaidtól. Ez miatt pedig csak még jobban utálod hogy nem kapsz levegőt az orrodon.

– Geonhak – nyögöd a nevét, amikor egy érzékenyebb pontot talál meg a kulcscsontodon. A víz még mindig folyik rátok, de ez most valahogy egyikőtöket sem érdekel.

Most te vagy az aki felhúzza őt egy csókra. Már egyáltalán nem törődtök a fertőzés veszélyével, úgy csókoljátok egymást, mintha ez lenne az első alkalom. Leedo ajkai puhák, amikor pedig a nyelve találkozik a tiéddel a világ a feje tetejére áll, minden megszűnik körülöttetek, csak a szorosan összesimuló vizes testetek marad.

– Nem bánnád ha ezt odabent folytatnánk? – morogja bele a szádba miután ismét kifulladásig csókoltátok egymást.

Mivel valószínűleg egy értelmes szót sem tudnál kinyögni Leedo nevén kívül, csak egy fej rázással válaszolsz. Nem bajlódtok sokat a szárítkozással, Kedvesed csak egy-egy törölközőt teker körétek, majd a feneked alá nyúlva a karjaiba kap, és egészen a hálószobátokig cipel miközben hol a nyakadat, hol a válladat lepi el apró, nedves csókokkal. A szobában aztán óvatosan végig fektet az ágyon, majd föléd mászva egy újabb szenvedélyes csókkal forrasztja össze ajkaitokat.