ᴋ-ᴘᴏᴘ; Álomgyár {Imagines ZÁRVA}

#3 SHINee - Taemin

lasthongirl 🖤🖤

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Ha egy szóban össze kéne foglalni az életed, te mindenképp a szürke szót mondanád. Félreértés ne essék te nagyon is elvagy a monoton hétköznapokban, de azért néha csempésznél egy kis izgalmat az életedbe. Két éve egyedül élsz egy kis lakásban Szöulban, de neked még ez is megfelel.

A mai nap sem különbözik a többitől; reggeli rutinodat elvégezve már úton is vagy a munkahelyed felé. Kedvtelenül sétálsz a kihalt utcában, amikor megpillantod a sötét alakot az egyik ház árnyékában. Már két hete minden reggel látod ezt az embert, de még mindig képes vagy megijedni tőle. Megszaporázott léptekkel sietsz tovább, majd amikor már azt hiszed ma is sikerült magad mögött hagyni, két erős kart érzel meg a derekad köré fonódni. Próbálsz küzdeni, azonban te is tisztában vagy azzal hogy reménytelen a helyzeted. Kiabálni sem akarsz, hisz tudod hogy akkor csak magadra haragítanád támadódat -és akkor kitudja mit tenne veled-, így megadva magad ernyedsz el karjai között.

– Eljött a nap. – hallod meg közvetlen a füled mellől a fiú hangját, majd az arcod elé tartott kendőtől elkábulva hagyod, hogy magába szippantson a sötétség.

***

Elképesztő fejfájásra ébredsz, a kezeid hátad mögött összekötve lógnak, a szádon egy hatalmas tapasz éktelenkedik. Minden tagod sajog, fogalmad sincs mióta fekszel eszméletlenül ezen az isten háta mögötti helyen. Percek, talán órák telnek el miközben sikertelenül próbálod kiszabadítani a karjaidat. Egyszercsak egy alak válik ki az árnyékból, kezében egy kék rózsát tartva lassan elindul feléd, miközben a te szíved majd' kiugrik a helyéről. Amikor eléd ér, lassan legugolva foglal helyet veled szemben, ezzel szemeitek egy magasságba kerülnek. A kapucni még mindig a fején van, így nem láthatod az arcát, azonban gondolataiddal ellentétben már biztos vagy benne hogy a fiú nem lehet több 25 évesnél.

A virágot a lábad mellé helyezve, lassan elsimít egy tincset a szemed elől, te viszont elrántva a fejedet nem hagyod magad. Viselkedéseddel egy halk nevetést csalsz ki belőle.

– Inkább hálás lehetnél, amiért izgalmassá teszem az életedet. – suttogja közel hajolva az arcodhoz, mire meleg lehellete megcsiklandozta az arcodat. Egy határozott mozdulattal letépi a szád előtt lévő cellukszot, mire te halkan felszisszentesz.

– Mit akar tőlem? – kérdezed elhaló hangon, nem foglalkozva a szád körüli égető érzéssel. – Miért van még mindig rajta a kapucni? Szégyelli az arcát? – tisztában vagy azzal hogy nem ajánlatos szemtelenkedni vele, mégsem tudsz megállást parancsolni a szádnak.

Válasz képpen lassan leveszi a kapucnit a fejéről, mire az eléd táruló látványtól eláll a szavad. Nem tévedtél, ez a fiú tényleg a te korosztályodba tartozik, azonban arra egyáltalán nem számítottál hogy ilyen helyes lesz. Szőke haja a szemébe lóg, az alóla fürkésző sötét szempár kíváncsian keresi a tekintetedet. Reakciódat látva telt ajkai egy érzéki mosolyora húzódnak.

– Valakinek úgyis fel fog tűnni hogy eltűntem. – töröd meg a kettőtök közé beállt kínos csöndet. Tudod hogy ez hazugság, de valamivel mégiscsak meg kell védened magadat.

– Tegnap felmondtam a nevedben – közli mintegy mellékesen, majd a hátad mögé nyúlva kioldja a kötelet. Próbálsz nem foglalkozni a bizsergető érzéssel, amit az érintése okoz, miközben megszabadítja kezeidet a kötéltől, ujjai éppenhogy súrolják a fenekedet. Nem elég hogy olyan közel van hozzád hogy szinte összeér az orrotok, még kellemes illata is az orrodba kúszik. Csuklódat megragadva talpra állít, majd közel vonva magához, mélyen a szemedbe néz.