ᴋ-ᴘᴏᴘ; Álomgyár {Imagines ZÁRVA}

#10 U-Kiss - Kevin

Bigbangtanstrayday6 💝💝

Na hello hello sziasztok! XD
Egy újabb nyugis hetet töltöttem el a béka popója alatt, ahol még a térerő is áldásnak számít, így volt időm irogatni - meg sok-sok rejtvényt fejteni :D
Fel sem teszem azt a kérdést hogy ki várja a sulit, mert már előre tudom a választ XD

Kérni továbbra is lehet priviben ;)
Ehhez a részhez pedig jó olvasást!

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Már legalább másfél éve, hogy ebben a szöuli kis kávézóban dolgozol. Bár imádod a munkádat, néha igazán kiszakadnál a monoton hétköznapokból. Mivel egy nem túl híres kávézóról beszélünk, az összes vendéget ismered akik nap mint nap belátogatnak a nyugodt kis üzletbe. Egyedül egy veled egykorú, Daewoo nevű fiatal srác jelent némi meglepetést, aki szinte minden nap egy másik lánnyal tér be a kávézóba, ezzel ideiglenesen új vendégeket csalva munkahelyedre.

Mindemellett teljesen odavagy ezért a helyért. A halványbarna falak, a sötét bútorok, a falakon lógó, apró díszítések és az állandóan a levegőben terjengő, mámorító kávéillat - ezek a dolgok teszik még kellemesebbé az amúgyis csendes környéken lévő helyiséget.

Ellenben ezzel a nyugodt hellyel, a lakásod a főváros forgalmas negyedében található, ahová minden nap beesel a nyolc órás munkaidőd végeztével. És ahol egyedül élsz már két éve. Nem egy nagy lakás, mégis mindig olyan magányosnak érzed magad benne. Amióta Koreába költöztél még nem talált rád a szerelem, pedig azt hitted a kávézó tökéletes hely lesz ismerkedésre. Na nem mintha ez miatt dolgoznál itt, sokkal inkább a - néha már veszélyesen - hatalmas kávé imádatod az oka az egésznek.

A ma reggeled is átlagosan indul. Nagy nehezen kikecmeregsz a puha ágyikódból, majd emberivé varázsolva külsődet indulsz el munkahelyed felé. Ma tiéd a reggeli műszak, így miután sikeresen kinyitod a kávézó ajtaját, az öltözőben magadra kapod a fehér ingből, fekete nadrágból és kávébarna kötényből álló munkaruhát, majd letörölgetve minden asztalt, megfordítod az ajtón lévő kis táblát.

Pár perccel nyolc után, meg is érkezik az első vendég, nevezetesen Dr. Yang, akinek már rutinosan le is főztél egy adag jó erős eszpresszó kávét. Általában csak gyorsan megissza a fekete italt, és már szalad is a kórházba.

Tíz és tizenegy óra között egy vendég sem szokott jönni - rendszerint ilyenkor szoktál elmosogatni, újabb adag kávékat lefőzni, és egy kicsit pihenni. Most is épp egy izgalmas könyvbe feledkezve olvasol, mígnem egy halk torok köszörülésre meg nem ijedsz. Először azt hiszed a főnököd jött éppen most ellenőrizni, ám legnagyobb megnyugvásodra egy körülbelül veled egykorú srác áll a pultnál, és mosolyogva néz téged.

– Nem akartalak megijeszteni – mosolyog továbbra is, te pedig nem tudod eldönteni hogy az ijedtségtől, vagy a fiú mosolyától ver ilyen gyorsan a szíved.

– Nem ijedtem meg – próbálod tagadni a nyilvánvalót, mire csak egy vidáman csillogó tekintet a válasz.

– Egyébként Kevin vagyok –mutatkozik be kedvesen.

– Én T/N – viszonzod egy halvány mosollyal az arcodon. – Mit adhatok?

Látszólag megleped a kérdéssel, mert először értetlenül néz rád, majd saját szerencsétlenségét kinevetve nézi meg az itallapot, ami a pulton pihen. Ennyire elvontad volna a figyelmét, hogy még azt is elfelejtette hogy hol van? Hírtelen hesegeted el ezt a gondolatot, ám az arcodra így is kiül az a levakarhatatlan vigyor, miközben tüzetesebben szemügyre veszed Kevint. Sötét haját, izmos alkatát, és azt a mindig vidáman csillogó sötét szempárt, amivel most az ajánlatot olvassa. Jóképű fiú, ehhez kétség sem fér. Valószínűleg megérezhette hogy nézed, mert a következő pillanatban felkapja a fejét, és féloldalasan elmosolyodik azokkal a telt, hivogató ajkaival, miközben tekintetét a tiédbe fúrja. Na most aztán rajtakaptak!

– Te mit ajánlasz? – teszi le az eddig a kezében lévő lapot. Zavarodban hírtelen azt sem tudod hol vagy, nemhogy még válaszolj a kérdésre. Biztos vagy benne, hogy az arcod egy érett paradicsom színében tündököl.

– Latte macchiato – nyögöd ki az első eszedbe jutó nevet.

– Akkor legyen az – bólint egy aprót, te pedig hátat fordítva a fiúnak nekikezdesz hogy elkészíthesd a világ eddigi legfinomabb kávéját. Minden egyes mozdulatodnál érzed hogy a fiú téged figyel, és az sem segít rajtad hogy kettesben vagytok az egész üzletben. Bár rettenetesen zavarban vagy, a kezed egyszer sem remeg meg, miközben lassan elkészíted a gyönyörűen réteges kávét.

– Tessék! – rakod le a fiú elé a kész italt, majd egy hosszú nyelű kiskanalat is odacsúztatsz.

– Köszönöm – egy újabb mosoly a jutalmad, mire te csak még jobban zavarba jössz, már ha ez lehetséges. Ha így folytatja, nagy az esély arra hogy spontán öngyulladsz. – Na és T/N! Honnan jöttél? Vagy hol születtél? – kérdezi, miközben a kanállal lassan leeszegeti a kávé tetején lévő tejszínhabot. Próbálsz a szemébe nézni, és nem foglalkozni a szája sarkán maradt apró hab darabbal, sem sötétrózsaszín nyelvével ami néha-néha előbukkan hogy eltűntesse az ajkán maradt tejszínhabot. Mégis mi a fene történik veled?

– Hát...öhm... Két éve költöztem ide Magyarországról. – válaszolod, miután sikerül kissé összeszedni magad.

– Még nem hallottam róla – feleli, te pedig minden földrajz tudásodat összeszedve, elmagyarázod neki hol is található szülőfölded. Beszélsz neki az ottani szokásokról, a látnivalókról, ő pedig megígéri hogy egyszer mindenképp ellátogat oda. Akár veled együtt.

Órák hosszat beszélgettek mindenféléről, miközben a többi törzsvendég csak jön és megy, te pedig mindenkivel beszélsz egy keveset, amit Kevin csak mosolyogva figyel.

– Látom itt mindenkit jól ismersz – néz rád elismerően, te pedig csak mosolyogva figyeled a bent ülő vendégeket. Daewoo ma egy szőke, igencsak csinos lánnyal kávézgat az egyik eldugottabb asztalnál.

– Hát, nem ez a leghíresebb kávézó Szöulban. Minden nap ugyanazok a vendégek, akik szinte már az itt élő családom – feleled elérzékenyülten. Olyan erős honvágy tör rád, ami csak ritkán esik meg, mégis jó erről beszélni valakinek.

– Hiányzik a családod? – kérdezi gyengéden, te pedig erős késztetést érzel hogy a karjába vethesd magad és egy kicsit sírdogálhass. Ha valaki más teszi fel neked ezt a kérdést valószínűleg nem válaszolsz rá, de a Kevin szeméből áradó őszinteség és együttérzés meglódítja a nyelved.

– Nagyon – válaszolsz kissé rekedt hangon, miközben próbálsz nem a szüleidre gondolni.

– Meddig dolgozol ma? – teszi fel a következő kérdést, te pedig hálás vagy a témaváltásért.

– Négyig. – nézel a falon lévő órára. Már csak tíz perc és érkezik Hana, a váltód – Miért?

– Csak kérdeztem – jelenik meg egy huncut mosoly az arcán, ezzel kisöpörve minden értelmes gondolatot a fejedből.

– Gyanús vagy nekem – szűkíted össze a szemeidet, mire Kevin csak játékosan rád kacsint – Adhatok még valamit?

– Egy sajttortát, és a fiatal hölgy telefonszámát legyen szíves – válaszát meghallva majdnem kiesik a kezedből az üvegpohár.

– Mit mondtál? – lépsz közelebb a pulthoz ami elválaszt benneteket. Félő hogy nem jól hallottad amit az előbb mondott, és csak a füled csengett.

– Eljönnél velem randizni? – néz mélyen a szemeidbe, és ő is közelebb hajol hozzád – Egy igazi randira, a műszakod után. Megvárlak – mintha kicsit zavarba jött volna, te pedig gondolkodás nélkül rábólintasz.

– Legyen. – jól láthatóan megkönnyebbült – Elmegyek veled egy igazi randira – szinte el sem hiszed hogy ez megtörténik.

Talán nem volt felesleges abban reménykedni hogy egyszer téged is megtalál az igaz szerelem, és biztos vagy abban, hogy Kevin színesebbé teszi a monoton hétköznapokat, sok izgalmat csempészve az életedbe.