ᴋ-ᴘᴏᴘ; Álomgyár {Imagines ZÁRVA}

#4 Stray Kids - Minho

Reku111 🧡🧡

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Már egészen kiskorod óta vonz a művészet, azon belül is inkább a tánc művészete. Bár egy napot sem bírsz ki mozgás nélkül, nincsenek nagy szabású terveid a jövőre nézve, csupán hobbiként űzöd. Abban viszont nagyon is komolyan veszed. A szobád falai tele vannak arany- és ezüstérmekkel, a házban pedig elszórtan lóg egy-egy kép rólad, megörökítve a versenyeidet. Yun tanárnő már majdnem 10 éve edz téged, szinte már a második anyukádként tekintesz rá. A médiában és a suliban is népszerűnek számítasz, bár szerencsére nem szállt még a fejedbe a hírnév. A jegyeid ugyanúgy jók maradtak a híressé válásod után is - nem vagy iskolaelső, de azért nem panaszkodhatsz. Az összes kisebb-nagyobb versenyeden is mindig a dobogón álsz, egyszerűen imádod amit csinálsz.

Azonban az elmúlt hónapokban a semmiből feltűnt egy komolyabb ellenfél. Persze mindig is voltak komoly vetélytársaid, de ez a Lee Minho nevű fiú, már zsinórban ötödjére nyúlja le előled az aranyérmet. Ráadásul félévkor még ugyanabba a gimibe is került, ahová te 3 éve jársz, és szinte az első nap már a népszerű fiúk gyűrűjében találtad. Az összes lány oda van érte, mert hát akinek van szeme az bizony látja hogy milyen helyes, és a sok edzésnek köszönhetően tiszta izom. Te viszont nem igazán szíveled. Nem csak azért mert minden közös versenyeteken előtted végez, de még eléggé el is van telve magától.

A mai komolyabb versenyre már hónapok óta készültök Yun tanárnővel, és egyetlen kis hibán kívül tökéletesen el is táncolod a koreográfiát. Hevesen zakatoló szívvel várod az eredményhirdetést, azonban hidegzuhanykét ér amikor a második helyen hallod meg a nevedet. Minho már megint legyőzött.

- Az a szemétláda! - sziszeged a fogaid között, miközben leviharzol a színpadról. A szüleid már a közelben várnak egy-egy csokor virággal a kezükben, büszkén csillogó tekintettel. Amint megpillantod őket, a dühöd szomorúságba és csalódottságba megy át.

- Nagyon ügyes voltál. - ölel szorosan magához anyukád, akit apukád követ. Szerencsére a szüleid sosem vártak el tőled túl sokat, mindegyik helyezésnek ugyanúgy tudnak örülni.

***

Másnap Yun edző az irodájába hívat téged, ami őszintén szólva eléggé meglep, hisz eddig talán ha háromszor megfordultál itt, amitől viszont elakad a lélegzeted, az Minho, aki szintén ugyanabban a szobában ül. Látszólag őt is váratlanul éri a jelenléted, azonban a következő pillanatban már egy édes mosoly terül szét az arcán. Magadnak se mered beismerni, de ebbe a mosolyba még a te lábaid is beleremegnek. Gyorsan helyet foglalsz a másik fotelban, és csendben várod hogy Yun edző végre megérkezzen.

- Minho! - töröd meg a közétek beálló kellemetlenül hosszú csöndet, és lassan a fiúra emeled a tekintetedet - Csak szerettem volna átadni anya gratulációját a tegnapi nyerésedhez. - feleled halkan. Anyukád a lelkedre kötötte hogy gratulálj a fiúnak, vagy legalább egy kicsit is kedvesebb legyél vele. Nem szereti ha valakivel nem vagy jóban, még akkor sem ha az nevezetesen a legfőbb ellenséged.

- Ohh... - őszintén meglepettnek tűnik, amit nem tudsz hova tenni magadban. Azt hitted annyi dícséretet kap, hogy a tied nem is igazán fogja érdekelni - Hát mondd meg anyukádnak, hogy köszönöm - mintha egy kicsit még zavarba is jött volna. Szerencsére a következő pillanatban kinyílt az ajtó, és Yun edző lépett be rajta. Tudtad hogy Minho-val, egy ügynökségnél vagytok, de az edző még sosem hívott össze egyszerre két tagot. Még a gyakorló órákat is mindig csak egy személynek tartották, eddig még csoportban sem táncoltatok.