ᴋ-ᴘᴏᴘ; Álomgyár {Imagines ZÁRVA}

#7 EXO - Suho

black_flower_queen❤❤

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

– Suho! – kiáltasz vidáman az ajtón éppen belépő kedvesednek, majd egy nagy lendülettel a nyakába veted magad.

– Jagiya! – veszi birtokba ajkaidat, hogy egy édes, üdvözlő csókban részesíthessen.

Sok embertől hallottad már hogy milyen nehéz egy idol barátnőjének lenni, és hogy a hírnévvel járó nehézségek mennyi kapcsolatot tettek már tönkre, te mégsem bántad meg egy pillanatra sem hogy igent mondtál Junmyeon-nak több mint egy évvel ezelőtt. A rengeteg szép közös emlék, a titkos randevúk, az összebújós, semmittevős napok, ezeket a dolgokat semmi pénzért nem adnád fel. Bár az tény hogy nem sok időt tölthettek kettesben, de ez csak még értékesebbé és szebbé teszi az együtt töltött órákat. Azért legyünk őszinték, neked is vannak nehezebb napjaid amikor nem csak a képernyőn keresztül akarod látni Suho-t, sokkal inkább biztonságot adó ölelésére van szükséged, ilyenkor mégsem tudsz mást tenni csak várni.

Épp a minap érkezett haza két hetes túrnéjáról, így érthető hogy egy pillanatra sem akarjátok elengedni egymást. Ujjaitokat összekulcsolva ráncigálja beljebb hatalmas bőröndjét, hogy aztán közös szobátokba felhurcolva ledobhassa az ágy mellé.

– Segítek kipakolni! – nyúlnál a bőrönd cipzárja után, de Suho a derekadnál fogva magához ránt.

– Nekem jobb ötletem van. – jelenik meg az arcán egy huncut mosoly, majd addig hátrál veled míg a lábad az ágykerethez nem ér. Szorosan ölelve magához terül el az ágyon, egy pillanatra sem távolodva el tőled. Mosolyogva hajtod fejedet a mellkasára, csukott szemmel élvezve a gyengéd érintést amivel a hajadat cirógatja. Pontosan az ilyen pillanatokért érdemes várni akár heteket is.

– Jól utaztál? – töröd meg a pár perce beállt kellemes csendet.

– Ühüm – hümmögi válaszul barátod, a következő pillanatban pedig már föléd kerekedve néz szemeidbe. Két oldalt a fejed mellett támaszkodva hajol hozzád még közelebb – Csak már nagyon hiányzott a szerelmem – szünteti meg a közétek feszült aprócska távolságot. Kezeidet nyaka köré csavarva préseled magad még közelebb hozzá, amit csak mosolyogva élvez ki. Keze utat talál a felsőd alá - ami mellesleg Suho pólója -, hogy apró köröket rajzolhasson a derekadra. Beleremegsz a puha érintésbe ami egy újabb mosolyt csal az arcára.

– Arra gondoltam – suttogja pár perccel később a nyakadba –, hogy elmehetnénk vacsorázni. – nyom egy apró puszit az érzékeny bőrödre.

– Jó ötlet! – simogatod meg barátod puha haját – Éhen halok – szólalsz meg szinkronban a hasad korgásával. Suho halkan nevetve emelkedik fel rólad, majd magával rángatva felsegít az ágyról.

– Csinos legyél – puszilja meg ajkaidat, és egy kacsintás után kisétál a szobából.

Levakarhatatlan mosollyal az arcodon készülődsz, miközben halkan dúdolászol. A hajadat kiengedve hagyod - mivel tudod hogy Suho imádja ha így van a hajad - és a sminkelést sem viszed túlzásba. A szekrényből egy telitalpú, magassarkú szandált halászol elő, majd kedvenc parfümödet használva késznek is nyílvánítod magad. Mivel fogalmad sincs hova tűnhetett kedvesed, így úgy döntesz hogy a konyhába sétálva vársz rá. Pár perc elteltével megpillantod Suho-t, amint a lépcsőn lefelé sétálva éppen a nyakkedőjével bénázik. Akaratlanul is egy mosoly jelenik meg az arcodon a jelenetet látva.