ᴋ-ᴘᴏᴘ; Álomgyár {Imagines ZÁRVA}

#18 Monsta X - I.M

_KimEmiko_ 💙🖤

Boldog újévet mindenkinek!

Tuuudom kicsit elcsúsztam ezzel a résszel (is), de mindenképp szerettem volna egy szilveszter témájú imaginet és csak most sikerült :D Remélem azért tetszeni fog, ja és ez eddig a leghosszabb részem ;P
Aki még nem tette, lesse meg az előző részt és bátran írjon kommentet :)

Hogy telt a szilveszteretek? Vannak terveitek 2020ra nézve? :D

Jó olvasást! ^^

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Közel az év vége, így érthető hogy hatalmas a felhajtás a munkahelyeden. Mindenki a lehető leggyorsabban akarja befejezni a munkáját az év lezárása előtt, szinte vérre menő küzdelem kerekedik az év végi jutalmakat illetően, és persze ott van még a kérdés, hogy vajon ki nyeri el idén a legjobb dolgozónak járó díjat, és a hozzá járó busás pénzösszeget. Na meg persze vele együtt a dicsőséget.

Régi hagyomány a cégnél, hogy december 31-én hatalmas partyt rendeztek, és bár a céges buliknak van egy alap merev hangulata, a szilveszter ez alól kivételt képez. Ilyenkor már mindenki elengedi magát és jóformán senki nem foglalkozik semmivel, eltűnnek a cégen belüli rivalizálások. Ezzel te sem vagy másképp, szinte ez az egyetlen olyan buli ahol te is elengeded magad, ahol tényleg ki tudod ereszteni a fáradt gőzt. Azonban idén a lazításodat taccsra vágta egy személy, nevezetesen Im Changkyun, az igazgató fia, aki egyben a jobb keze is. De kezdjük is az elején.

Ma van naptár szerint az utolsó munkanapod az évben, a tudatnak köszönhetően pedig valamivel lelkesebben vágsz neki a napnak mint általában. Miután magadra kapod a fehér ing–fekete ceruzaszoknya kombót, mosolyogva, magadban dúdolva készülődsz tovább. Ezt a napot már fél lábon is kibírod, utána pedig jön egy hét jól megérdemelt pihenés. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal érkezel meg a munkahelyedre, és bár érzed hogy a fáradtság próbál legyűrni, teljes erőbedobással dolgozol. Csoportvezetőként el várják tőled hogy néha lelkesítsd a többieket, ami a mai nap egész könnyen megy. Hozzád hasonlóan a csapatod többi tagja is egész lelkesen viselkedik, pedig rajtuk is látszik hogy már teljesen kivannak.

Éppen az irodádban pakolászod a papírjaidat, amikor halkan kopognak az üvegajtódon. Meglepetten pillantasz fel, és szinte reflex szerűen kihúzod magad amikor meglátod Changkyun-t belépni az ajtón.

– Miben segíthetek? – kérdezed udvariasan, mire egy halovány mosoly terül el az arcán. Bár még legalább öt méter elválaszt benneteket egymástól, így is nehezedre esik egyenletesen venni a levegőt.

– Milyen lelkes ma itt valaki. – lépdel hozzád egyre közelebb – Az én irodámat nem szeretnéd rendbe rakni? Katasztrófa ami ott van.

– Rakd rendbe magad! Nem vagyok bejárónő – mosolyodsz el te is, és összefűzött ujjakkal az asztalodra könyökölsz. – Szóval minek köszönhetem a látogatásodat?

– Valójában nincs különösebb oka – szólal meg pár pillanattal később, és a szemeidbe néz –, csak látni akartalak – fejezi be, a te arcod pedig valószínűleg most a vörös legszebb árnyalatában pompázik.

– Changkyun! – próbálod tenyereid mögé rejteni pirulásodat, azonban az arcára kiülő elégedett mosoly elárulja hogy már késő.

– Inkább megyek, még mielőtt spontán öngyulladsz. – kacsint rád és elindul az ajtó felé – A szilveszteri bulin ugye találkozunk még? – fordul hátra még mielőtt kilépne az irodából. Válasz képpen csak egy aprót bólintasz, többre most nem is lennél képes.