- Ne adj már ki ilyen hülye hangokat. – rivallt rám Taehyung, én pedig befogtam a szám.
- Na, a hercegnő is megérkezett a hintóval! – kezdett el gúnyosan tapsolni a tanár – Már azt hittem nem veszi a fáradtságot, hogy idejöjjön. – fonta össze karjait bosszúsan, én pedig leugrottam Taehyung hátáról. Amúgy tök normális, hogy észre se vettem, hogy engem oltogat, meg nekem szól be... én meg végig mosolyogva bólogatok a tanárnak mint valami szerencsétlen...
- Hiányzók? Maga meg miért nem tesizik?! – förmedt rá egy duci fiúra aki egész végig mögötte állt.
- Biztos meg akart minket óvni a földrengéstől. – röhögött fel Jeongguk.
Milyen bunkó... most rátaposnék a lábára!!
- Ne mondj ilyet! – dobbantottam hisztisen, mire szemöldökei felugrottak a felhőkig – Most miért kell bántani? Basszus te sem vagy szebb! – ezt most nem önszántamból mondtam, csak úgy jött, de azthiszem, hogy megbántam...
- Hogy mi?
- Jó-jól hallottad! – francért kell dadognom, mikor a közelemben van...
Nem mondott erre semmit, csak pofánröhögött, majd hirtelen elkapta a pólóm nyakát, s közelebb rántott magához.
- Ki akarsz velem kezdeni, te kis kurva? – sziszegte idegesen, majd taszított egy nagyot rajtam és elestem – Ajánlom, hogy ne tedd, mert te fogod megbánni, nem én. – nézett le rám idegesen rázva kezeit. Az árnyék miatt most ijesztő a kinézete, hisz úgy vetül rá a nap, hogy pont a hátát világítja meg.
- Kisasszonyok, ezt ne itt, jó? Órát tartanék, nem azért vagyok itt, hogy a cicaharcukat hallgassam és nézzem...
- Fogja be, jó? Akkor hajrá, tartson csak órát, hölgyem.
A tanár behunyt szemekkel dörzsölte meg az orrnyergét.
- Kik a hiányzók? – fordult afelé a fiú felé, aki nem tesizett.
- Nincsenek hiányzók. – mondta halkan.
- Szuper! Akartok focizni? – nézett körbe, mire mindenki rávágta a szokásos "igen"-t én pedig elmotyogva egy nemet álltam be a többiekhez gimnasztikázni – Mindenki melegítsen be gyorsan, aztán kezdhetitek is.
A csapat összeállításnál természetesen én voltam az utolsó, akit kiválasztottak.
- Csak kerüld el a ladbát, oké? Nem akarom, hogy bajod legyen. – veregetett vállba Taehyung, s elkezdett futni a labda után, hisz közben már el is kezdtek játszani.
- O-oké. – nyögtem ki, majd elkezdtem sétálni a pálya szélén.
- Vigyázz! – kiáltotta valaki mögöttem, mire hátrafordultam, de hanyatt is vágódtam, ugyanis valaki nagy erővel nekem rohant, én meg eldőltem akár csak egy sakkbábú. Ez van, ha olyan vézna vagy, mint én...
- Jézusom. – nyögtem ki fájdalmasan.
- Bocs. – mászott le rólam az egyik srác, majd kezét nyújtva segített felállni – Minden oké?
- Persze. Te jól vagy? – néztem rá aggódóan.
- Mi lenne, ha nem a pálya közepén állnátok le randizni, idióták? – tárta szét a karját Jeongguk idegesen.
Nem értem mi baja van...
___
- Szia, Jimin! – köszönt pár rendész évfolyamtársam, mikor kiléptem a kapun az óráim végeztével.
