Tegnap szinte végig beszélgettük az estét Jungkookkal. Nem tudom, hogy hirtelen mi ütött belé, de remélem nem valami átverés a dolog... vagy mondjuk egy fogadás és a végén kiderül, hogy csak ki lettem használva.
Mondjuk túlságosan hihető - és szeretném is elhinni -, ezért valahogy nincs bennem a félsz, hogy pofára fogok esni.
Ó, pedig ha tudtam volna...
Hirtelen két erős kart éreztem, ahogy a derekam köré fonódik. Ijedten, befeszült izmokkal pislogtam előre, miközben a szívem már a torkomban dobogott.
Ha valaki most akar leütni, elrabolni vegy esetleg megölni mielőtt bármi is történhetett volna, vagy történne én...
sírni fogok.
- Megijedtél? – rakta állát vállamra, majd összekulcsolta ujjait a hasam előtt – Hé, élsz? – bökte meg orrával az arcom.
- Te bunkó! – söpörtem le magamról nagy kezeit, és elléptem tőle, hogy szembe tudjak fordulni vele.
- Sajnálom. – pislogott meglepetten – De mit gondoltál, ki fog megölelni? Téged csak én ölelhetlek meg, világos? – kapta el az egyik karom, majd magához rántott és ismét körémfonta karjait, miközben én még mindig nem fogtam fel, hogy ő az – Meg ne tudjam, hogy mást ölelgetsz mert az illető kezeit eltöröm, téged meg elfenekellek. – motyogta a nyakamba, én meg full vörös arccal pislogtam át a válla felett. Olyan zavarba ejtő, ahogy érzem a nyakamon mozgó ajkait... még az ér is elkezdett ott lüktetni – Értve vagyok?
- I-igen. – nyökögtem meglepetten, majd ahogy ellépett tőlem lehajtottam a fejem.
- Aranyos a pólód. – hallom hangján ahogy mosolyog, ezért zavaromban magam elé húzom a kezeim – Nem azért mondtam. – fogta meg mind a két mancsom, így megakadályozva, hogy eltakarjam a nyuszis pólómat – Nem vagy éhes? – pillantott rám érdeklődve, miközben összekulcsolta ujjainkat, elérve ezzel azt, hogy ismét lángba boruljon az arcom. Mik is szoktak lenni az ilyen romantikus könyvekben és/vagy filmekben? A második randin van a csók? – Hahó. – legyezett az arcom előtt nagy kezével – Min gondolkozol már megint?
- M-mi? – ráztam meg fejem, hogy megszabaduljak a fura gondolataimtól – Neharagudj, nem figyeltem. Megismételnéd? – pillantottam fel rá alsó ajkam rágva. Remélem nem mondott valami fontosat...
- Csak annyit kérdeztem, hogy éhes vagy-e.
- J-ja! Ne-nem vagyis igen ne-nem tudom. – vakartam meg a tarkóm kínomban.
- Gyere, akkor együnk egy fagyit. – indult meg a park felé, mert ott általában sok efajta árus található ilyenkor – Melyik a kedvenced?
- Amit nyalni lehet. – mondtam ki lazán, lehunyt szemekkel, miközben a nap meleg sugarai cirógatták az arcom.
- Öhm... – köszörülte meg a torkát – Ízre gondoltam. Melyik a kedvenc ízű fagyid?
- Jaa... mindegyiket szeretem. Csak a csokisat nem. – fintorodtam el a végén, majd kinyitva szemeimet körbenéztem, ugyanis Jungkook megállított egy zebránál – Neked? – pillantottam rá hunyorogva, de mosolyogva.
- Én szeretem a csokis dolgokat. Kivéve a forrócsokit. – húzta el a száját. Hű, azt én se! Máris egy dolog van, ami közös bennünk – Most minek örülsz ennyire? – húzta fel szemöldökeit, de láttam azt az apró mosolyt a szája sarkában.
- Nem, semmi. – ráztam meg a fejem – Folytasd.
- Mit is mondtam? – vakarta meg tarkóját zavarodottan.
- Hogy mi a kedvenc fagyid.
- Te.
- Én? – mutattam magamra meglepetten. Mióta vagyok fagyi?
- Ühüm. – bólintott sejtelmes mosollyal ajkain.
- D-de miért? – figyeltem arcát hatalmas szemekkel, minek következtében majdnem orrabuktam. Éljen a bénázás!
- Mert finomnak tűnsz. – engedte el a kezem, majd derekamra vezetve kezeit közelebb húzott magához – Esetleg megkóstolhatlak? – hajolt hozzám közelebb alsó ajkán végigszántva nyelvével.
- De nem vagyok ehető. – hajoltam hátrébb, miközben összeráncolt szemekkel figyeltem a megsemmisült arcát – Hé, jól vagy?
Nem válaszolt, csak beleharapott alsó ajkába, miközben ellépett tőlem, zsebrevágta kezeit, majd elmotyogott egy "menjünk, mert a fagyik nem eszik meg magukat"-ot.
Most mi rosszat csináltam?
___
jk.
Vajon Jimin direkt hajolt el?
Korainak tartaná?
Talán.... nem akar tőlem semmit?
Vagy nem esetleg vette az adást, hogy...
...meg akarom csókolni?
Ez lenne a legjobb eset...
Ezekkel és ilyesfajta hülye gondolatokkal próbáltam elaludni, miután Jiminnel nagynehezen elváltunk egymástól, ugyanis majdnem az egész napot együtt töltöttük, de muszáj volt hazaindulnunk, hisz holnap hétfő, tanulni is kéne valamennyit. Nem szeretném, ha Jimin átlaga romlana miattam.
Nagynehezen sikerült kényelembe vágnom magam az ágyon, ugyanis az elmúlt tíz percben csak forgolódtam, mint valami partravetett hal, mert nem találtam a helyem az ágyamban.
Lehet jobban tudnék aludni, ha Jimin is itt lenne mellettem...
Egy mosollyal a szám sarkában magamra rántottam a takarót - de azt azután le is rúgtam magamról, mert rájöttem, hogy begyulladnék a paplan alatt a hőhullámaim miatt -, majd egy nagy sóhaj után igyekeztem valami jó kis álom után kutatni, nehogy "unatkozzak" alvás közben.
___
Úgy három óra alvás után zihálva ültem fel, ugyanis olyan érdekes álmom volt, mint még soha;
Fogalmam sincs, hogy mégis hogyan tudtam Jiminről olyat álmodni, ahogy konkrétan öltáncot ejtett nekem...
Végülis nem bánom, hisz felettéb intenzív volt az álmom, ugyanis úgy áll a harmadik lábam, mint a győzelmi zászló.
- Most szopatsz? – sziszegtem, miközben alsó ajkam beharapva lehúztam a lábaimról a takarót - ami fingom sincs, hogy hogyan és mikor került oda -, majd szégyenkezve eltakartam az arcom, ahogy az átázott alsómat figyeltem. De még a lepedő is átázott... de jó...
Idegesen megdörzsöltem a homlokom ahogy visszadőltem a párnámra, de egyből visszaültem, ugyanis valami nedveshez ért a nyakam, ami nem volt más, mint a nyálam.
Most komolyan...
...mióta vagyok ilyen...
...gusztustalan?
Fintorogva dobtam arrébb a kispárnám - szerencsémre csak az, bebaszna, ha a nagy párnámat nyálaztam volna össze -, majd ismét visszafeküdtem, és az álló dákómmal nem törődve próbáltam visszaaludni, de ahogy lehunytam a szemeim elkezdett görcsölni az alhasam.
Nyafogva fordutlam át a hasamra, majd sziszegve gurultam vissza a hátamra.
Ez valahogy nem akar összejönni nekem...
Vagy inkább... fantáziáljak tovább, verjem ki és kész?
Jó... hülye ötlet volt feltenni ez a kérdést. Mindenki tudja, hogy általában mindig a második feltétel a legjobb megoldás.
Amúgy nem tudom, csak... most ez jött, ne hallgasson rám senki. Még a végén miattam jön el a világvége...
És számomra emiatt is jött el, emiatt basztam el mindent...
