4 új könyv is készülőben van :)
Nem tudom, hogy szeretnétek-e részleteket (ha nem akkor megértem xd), de ha igen akkor egy részbe bele tudnám sűríteni a rövid leírásukat.
Mondjuk a végén annyi könyvem lesz, hogy ki se látok majd az írásból...
De sebaj, élvezem és folyton jönnek az új ötleteim ezzel meg gondolom nektek szerzek örömet... 😅
Vagyis nagyon remélem, hogy van olyan, aki szereti az írásom és a könyveim :)❤️
Nem olvastam át, ne bántsatok q.q
Másnap reggel arra ébredtem fel, hogy valaki erőszakosan üti, és talán rugdossa az ajtót. Ijedten ugrottam el onnan, de ezzel egy időben fel is jajdultam, ugyanis a hátam és a nyakam az legalább annyira fáj, mintha épp most zuhantam volna le valahonnan.
Fogalmam sincs, hogy mennyi az idő, vagy milyen nap van, de a kinti fényviszonyokból és a kellemesen hűvös levegőből ítélve olyan hat, fél hét lehet. Valószínüleg Jungkook kopogott be hozzám, hogy felébresszen és ne késsek el az iskolából. Hah, csakhogy ma nem suliba fogok menni...
Mivel már úgysem tanulunk semmit, mert itt a tanév vége, ezért már beleszólásuk nem lehet, hisz nem hagytam ki semmi fontosat. Összeszedem a tisztálkodáshoz kellő cucmókom, majd a hónam alá csapok mindent, kinyitom az ajtót (a kulcsot megint magammal hoztam), és imádkozom, hogy ne fussak össze vele.
Szerencsémre nincs messze a fürdőszoba, ezért gyorsan befutottam oda, és becsuktam az ajtót, majd ezt is kulcsra zártam. Az kéne még, hogy pont fürdés közbe nyisson rám...
Nem kis ideig áztattam magam a hűvös víz alatt, de legalább segített egy kicsit kitisztítani a fejem. Megmosakodtam, majd felöltöztem (mert behoztam a ruháim is), s kimentem. Jungkookkal most sem találkoztam, pedig azt hittem, hogy itt fog ülni, és várni, vagy éppen enni fog a konyhában. Vállat vonva mentem vissza a szobába, a zsebembe süllyesztettem a fülihalim, majd a telefont és a ház kulcsát felkapva bezártam a szobát, s kiléptem a házból. Szemeimet összeszorítottam a Nap égető sugarai miatt, amik kora reggel már kellően szétb*szták a szemeim, majd miután valamelyest kitisztult a látásom - és megbizonyosodtam arról, hogy nem fogok megvakulni -, feltűnt, hogy Jungkook ott áll az autója mellett. Szemöldökeim összeszaladtak, de nem fektettem neki nagyobb figyelmet, elindultam az ellenkező irányba.
- Hova mész? – Jungkook hangjára megtorpantam, de nem fordultam vissza. Mit mondjak neki? Vágjam a fejéhez, hogy a húgomhoz, mondjam neki azt, hogy semmi köze hozzá, vagy ne is válaszoljak neki, csak hagyjam ott? Valószínüleg engem várt egészen idáig, de nem fogok vele menni sehova.
- Haza – fordultam hátra, mert kiváncsi voltam a reakciójára. Mivel a Nap mögöttem van, ezért teljesen rávilágít az autónak támaszkodó fiúra. Észrevétlenül végigvezetem rajt a tekintetem, de a szemeim mégis megakadnak a frissen mosott puha sötét haján, és azon az édes arcán. Várjunk... Nem, nem édes az arca! Ő gonosz, mert bántotta Ji...
- Min gondolkozol ennyire? – hangjára összerezzenek, és ki is zökkenek a gondolkodásból. Észre sem vettem, hogy felfújtam az arcom, a fejem lehajtottam, míg a kezeimmel morzsolgatni kezdtem a pólóm alját. Felpillantok, és látom, hogy ő ezt a pillanatot választja, hogy ellökje magát az autótól, és meginduljon felém – Gyere... elviszlek – nyúl a mancsomért, de elhúzom a kezem, ezzel egy időben jó magam is összehúzom, mert még mindig magasabb nálam, és még mindig ijesztő. Megrázom a fejem, hátrálok egy lépést, majd rá sem pillantva megfordulok és elindulok. Nem akarom, hogy utánam jöjjöm, vagy hozzám szóljon, ezért a fülhallgatómat előhalásztam, és kerestem valami - a hangulatomhoz illő - nyomasztó zenét. Kiválasztottam a jelenleg legjobban tetsző angol zenét, majd a zsebembe süllyesztve a telefonom és a kezem vettem egy nagy levegőt. A sírás fojtogatott a zene szövege miatt, de nem voltam képes mást hallgatni.
