jm.
Lassan három hónap eltelt, igaz, kínkeservesen és ultra lassan, de ja. Haladunk az év vége felé.
Három hónapja szinte minden egyes éjjel sírok Jungkook miatt klassz, ugye?
Szerintem sem...
Taehyungnak kezd elege lenni belőlem és a folytonos melankóliámból, így eldöntötte, hogy a mai napon csinál egy kisebb "bulit" amire meghív engem, Hoseokot, Jungkookot és a húgom, plusz Yuri is ott lesz. Fogalmam sincs mit tervez...
Hobi (időközben kitaláltam neki ezt a becenevet) viszont egyre több időt töltött velem, ezek után pedig a srácokkal (Jungkookkal és Taehyunggal), úgyhogy mondhatjuk úgy is, hogy egy taggal bővült a "baráti" köröm.
Jungkook egyre közvetlenebb velem; nem szól hozzám, sőt rám se néz.
De legalább nem szól be...
Lehet azt már annyira nem is bírnám valami jól. Elég próblémám van nekem ígyis... bár egyel több már lehet meg se kottyanna, hisz megszoktam, hogy az életemben csak próbléma van probléma hátán.
Apropó probléma; mivel betöltöttem a tizenhetedik életévem anya közölte velem, hogy lassan nézhetek magamnak lakást, ugyanis már sokáig nem nagyon fog bírni egy levegőt szívni velem. Szuper.
Plusz kitalálta, hogy költözzünk jópár utcával arrébb csak azért, hogy busszal kelljen járnom suliba. Nem viccelek, semmivel sem jobb ez a ház, mint a régi...
- Na, srácok! – csapta össze tenyerét Taehyung, mire összerezzentem, hisz nem nagyon voltam itt fejben az elmúlt tíz, tizenöt percben – Mehetünk végre?
- Persze. – morogra Jungkook vacogva, hisz már december van – Rád kellett várni vagy fél órát – nézett szúrósan Taehyungra ami engem megmosolyogtatott, hisz édesnek találtam, hiába nem volt az – de még mi siessünk... az eszem megáll.
- Szerintem nem baj, hogy várni kellett rá. – motyogtam halkan, mire mindenki felfigyelt rám, én zavartan megigazítottam a sapim – Örülök, ha boldog vagy. – néztem fel Taehyungra egy őszinte mosollyal, hisz nem hazudtam; Soorimmel már egy ideje együttvannak.
- Úgy szeretlek te pocok! – fonta körém karjait, majd miután kiszorította belőlem az életet is elengedett, én meg csak zavartan, nagy szemekkel pislogtam ott mint hal a szatyorban.
- Milyen pocok? Hé!
- Jó, útközben is tudtok veszekedni, menjünk már! – löködött meg Jungkook, én meg kérésének eleget téve elindultam.
___
- Mikor szólsz a húgodnak, hogy elindulhat? – fordult hátra útközben Taehyung, mert ő ment elől Jungkookkal én meg hátul Hobival – Mert lassan hazaérünk.
- Már a buszmegállóban van. – raktam zsebre szétfagyott mancsaim – Valaki eljön velem? Nem tudom, hogy merre laksz... – motyogtam, mire mindenki egy emberként nézett Jungkookra.
Na, igen. Taehyung nem bírt a vérével és "véletlen" elmondta Hobinak, hogy nekem tetszik Jungkook.
- Mivan? – ráncolta szemöldökeit, majd megfordult – Mit néztek?
- Az eszedet te szerencsétlen... – motyogta Hoseok.
- ... de ami nincs azt nem lehet. – fejezte be Taehyung, mire Jungkook mérgesen hátrafordult, s ráförmedt a barátjára;
- A kurva anyád!
- Öhm... akkor inkább én elkísérlek, ha nem baj. – ragadta meg a karom Hobi, majd elrángatott onnan – Bocsi, ilyenkor a tököm ki van velük. – sóhajtott fel fájdalmasan – És tesin kívül majdnem minden órán ezt kell hallgatnom...
