Árasszatok el kommentekkel légyszi
jk.
Másnap reggel maguktól kipattantak a szemeim. Egy szempillantás alatt tűnt el belőkük az álmosság, s annak inkább az izgalommal tarkított adrenalin vette át a helyét.
Ma van Jimin szülinapja.
Tegnap ahogy megérkeztünk egyből rohantunk le medencézni, és a nap háromnegyedét az uszodában töltöttük, majd körülnéztünk a hotelben. Nem hittem volna, hogy ilyen szép lesz... Mondjuk a lakásunk se semmi, a fürdő hatalmas; van benne zuhanyzó és kád is, egy nagy tükör a mosdókagyló felett, és apró lámpák, amik tökéletes fényt borítanak a fekete csempével ellátott falakra. A hálószoba egybe van a konyhával, ami kicsit putrinak hangzik, de valójában nem az. Nekem nagyon tetszik, hogy a krémszínű falakhoz fehér színű bútorok találhatóak, minden annyira... drága. És ne feledkezzünk meg az erkélyről, ami pont a belváros felé nyílik. Egyszerűen... csodálatos.
Az ággyal szembeni falióra reggel nyolcat mutatott, ami miatt szerencsésnek érzem magam, mert van egy csomó időm, és még annál is több teendőm.
Lassan és halkan kimászok az ágyból – de csak miután adtam egy puszit Jimin homlokára –, majd elosonok a szekrényemig, ahonnan kikapom a kezembe eső első ruhadarabot és bemegyek a fürdőbe, hogy felöltözhessek, mert nem akarom felébreszteni Jimint. Lábujjhegyen sunnyogok vissza, hogy a konyhapultról elvehessem a pénztárcám és a kocsikulcsomat. Arcomra mosoly kúszik, ahogy az alvó Jimint nézem, de hamar észbekapok, hogy nem most van itt az ideje a buzis mosolygásnak, ezért elindulok.
A parkolóban megtorpanok egy pillanatra és elgondolkozom; mi van, ha valaki beáll a helyemre? Állítsam fel a sátrat, és rakjam le a parkolóhelyre?
Tegnap nem vicceltem, mikor azt mondtam, hogy hoztam sátrat...
Végül vállat vonva lecsaptam a csomagtartót és inkább beszálltam az autóba. Ilyen korán nem hiszem, hogy valaki közlekedne errefelé, plusz a sátor később útban lenne; vagy átmennék rajta kocsival, vagy bebasznám a bokorba.
Nem tudom, hogy itt merre vannak boltok, de elindulok a belváros felé, hátha útba esik egy bevásárló központ.
___
A számat elhúzva sétálok az áruház közepén, és a tényen elgondolkozva – hogy nem tudok főzni – inkább megkerestem azt a részleget, ahol a gyertyákat találom.
Mindenképp felejthetetlenné akarom tenni neki ezt a ma estét. Azt akarom, hogy soha se felejtse el a tizennyolcadik születésnapját.
Miután nagynehezen megtaláltam ezeket a sunyi gyertyákat, nekiálltam szaglászni őket, hogy valami kellemes illatút tudjak venni. Tudom, hogy Jimin egyenesen gyűlöli a fahéj és a csoki illatát, ezért olyat direkt nem akartam venni, viszont azzal már kevésbé vagyok tisztába, hogy melyik az az illat, amelyiket szereti. Végig szagoltam az összeset, és egy kis tanakodás után a vanília illatúnál döntöttem, mert a neten olvastam valami olyat, hogy nyugtató hatású és még a nemi vágyakat is fokozza. Pont ez kell nekem.
Elhaladok a tusfürdők mellett, ahol szoktak lenni az óvszerek. Rendesen ég a pofám, de hát azért van, hogy vegyünk, nem?
Mivel nem használtam még, ezért kicsit tanácstalan vagyok a méretekkel szemben. Honnan tudjam, hogy mekkora kell? Most próbáljam fel, vagy mi??
Alsó ajkam harapdálva nézegetem a Durex-es kis dobozokat, amikre mindenféle van írva; méret és az illat. De minek kell, hogy illatos legyen? Talán a segge is illatos lesz tőle?
