- Mi van? – pillantok rá Jiminre – Mit sóhajtozol?
Miután lefürödtem és a Jimin által elkészített kaját megettük, kidőltünk az ágyon.
- Nincs semmi, csak... ez tök furcsa – motyogja maga elé.
- Mi? – szaladnak össze a szemöldökeim.
- Hát... A-az előbb... – nyökög, miközben tördelni kezdi az ujjait, ezzel elérve, hogy érdeklődve felé fordítsam a fejem – M-mi... ö-öhm – nyel egy nagyot, mire elmosolyodom.
- Igen, szexeltünk. És?
- J-jézusom! – takarja el arcát remegő kezeivel.
- Mi van vele? Baj? – tornáztam fel magam, hogy a könyökömön támaszkodjak, s úgy nézek le rá.
- N-nem! – kezd el tiltakozni – Cs-csak...
- Azt hitted, hogy ez változtatni fog valamin?
- Há-hát...
- Minek kellett volna változnia? – fordulok oldalamra, majd felkönyökölve a kezemmel megtámasztom a fejem.
- Sz-szomjas vagyok! – pattan fel hirtelen az ágyról, de utána kapok és megragadom a karját.
- Ha már elkezdted mondani, akkor fejezd be.
- Nem akartam mondani semmit... Csak nem értek ehhez. Nekem is ez az első kapcsolatom.
- Neked is? – szaladnak össze szemöldökeim – Miért, még kinek?
- Hát anyukád azt mondta, hogy neked is én vagyok az első...
- Ja, lehet kicsit lemaradt – húzom el a szám.
- Sz-szóval t-te nem...
- Már volt barátnőm.
- É-és...
- Ha arra gondolsz, már lefeküdtem vele. De ez már a múlt – álltam fel az ágyról, majd megpusziltam a homlokát és megsimogattam a fejét – Szerinted ilyenkor szoktak mászkálni emberek a városban?
- Nem tudom...
- Unatkozom, menjünk be a városba!
- Ilyenkor? – pillant fel az órára, minek mutatója már áthaladt a tizenkettes számon, ezzel jelezve, hogy éjfél már elmúlt.
- Aha. Vagy neked nincs kedved?
- Nekem mindegy – von vállat, majd a szekrényhez lép, ahova behajtogatta a ruháit.
A példáját követve én is a ruháimhoz lépek, majd kikapok a szekrényből egy kék farmert, ami a térdem alatt és a combom közepénél kicsit ki van koptatva, néhol egy-egy csíkban ki van szaggatva, ehhez egy sima, kicsit hosszított fekete pólót veszek fel, illetve egy téglavörös színű bakancsot. Mivel ősz van, és nedves a hajam, ezért még egy fekete baseball sapkát is a fejemre húzok.
- Ajj! – csapja combon magát idegesen, majd duzzogva felém fordul – Én miért nem tudok így kinézni? – pillant le rám lebiggyesztett ajkakkal, mert leültem az ágyra bekötni a cipőmet és gondolom az arcomra írt értelem miatt magyarázkodni kezd, miközben lehajtja a fejét – M-mármint rajtad minden ruha jól áll...
- Rajtad is – nyúlok a kezéért és az ölembe húzom – Nekem minden ruhában tetszel.
- Csak neked... – sóhajt egyet csalódottan, majd gondolom megérezte, hogy testem befeszült az övé alatt, ezért összepréselt ajkakkal rápillantott.
- Igen? – szaladnak fel szemöldökeim – Kinek akarsz még tetszeni??
- N-nem úgy gondoltam! – kezd el tiltakozni kikerekedett szemekkel, majd felpattant az ölemből és kinyújtja felém kezeit, miközben kétségbeesett arccal próbál nyugtatni.
