Szerintem életemben nem irtam ilyen szar tészt, mint ez😂
Ne bántsatok, próbálkoztam 😶
u.i.: publikáltam pár könyvet, akinek van kedve lessen bele ☺️❤️
jm.
- Hova megyünk? – ez a mondat ma már századjára hagyhatja el a számat, de nem tehetek róla...
Reggel Jungkook felébresztett, és azt mondta, hogy fél órán belül legyek kész, öltözzek fel és pakoljak el, mert elmegyünk. Természetesen nem értettem, hogy mégis mi van, és szokásomhoz híven egyből kérdésekkel bombáztam, majd miután végiggondoltam mindent, elkezdtem aggodalmaskodni, hogy esetleg csináltam valami rosszat, összeveszett a szüleivel miattam vagy akármi, de azt mondta, hogy erről szó sincs, úgyhogy nem tudom... De tettem amit kért, és elpakolásztam, majd amíg ő kicipelte a bőröndöket, addig én elbúcsúztam a szüleitől és a testvérétől. Nem tűntek mérgesnek, ugyanolyan kedvesek voltak, mint tegnap, úgyhogy tényleg nem tudom, hogy mi ütött Jungkookba, hogy ilyen hirtelen el akar menni innen. Az anyukája megígértette velem, hogy karácsonyra eljövünk, amit szívesen be is fogok tartani, hisz szimpatikus itt mindenki, és nagyon kedvesek velem, ami lássuk be, a családomon belül nem nagyon adatott meg nekem eddig az életben. Geonu rámcsimpaszkodott, és addig nem hagyott békén, amíg meg nem ígértem neki, hogy vele fogok aludni, ha legközelebb eljövök.
Csak ezt finoman be kéne adagolni Jungkooknak, mire eljön a karácsony... Lehet ezt kapja majd tőlem ajándéknak. Boldog karácsonyt, fafej!
- Ha veszek neked gumicukrot, akkor befogod? – sóhajt fáradtan, mire felcsillannak a szemeim, és bólintok egyet – Jó, milyet kérsz?
- Gilisztásat!! – húzom vigyorra ajkaim - ami már inkább vicsornak tűnik -, miközben a szemeim eltűnnek a "mosolygástól".
- Adok én neked olyan gilisztát... – morog az orra alatt, amit megmosolygok, majd kiszáll az autóból. Nem telik el három perc, meg is jelenik három zacskó cukorral és egy üdítővel a kezében – Nesze – dobja hozzám a gilisztás gumicukrot – Egyed és maradj csöndbe!
- Jó – mondom mosolyogva, de hamar lehervad arcomról, mert nem tudom kibontani a cukrot – Na! – rángatom, de nem akar szétnyílni – Bontsd ki! – vágom hozzá ingerülten Jungkookhoz, aki meglepetten veszi tudomásul, hogy arconnyalta a gumicukrom.
- Tessék – nyújta vissza összevont szemöldökkel, mire mérgesen belenyúlok, és a számba rakom az egyiket úgy, hogy a fele még kint lóg a számból – Várj! Hadd kóstoljam meg... – már épp nyúltam bele a kis zacsiba, hogy kivegyek neki egyet, mikor magafelé fordította az arcom, és bekapta a gumicukornak azt a részét, ami kilógott a számból.
Szemeim kikerekednek, miközben Jungkookot figyelem, aki lehunyt szemekkel nyammog a gumicukimon. Mivel elég gyorsan rágja, ezért elég hamar el is fogy neki, én meg még mindig ledermedve pislogok, míg ő szó szerint rámmászik, és felken az ajtóra. Lehet, hogy nem vette észre, hogy elfogyott a gumicukor, mert most az ajkaimat ostromolja tovább, hol megnyalva, hol megharapva felpuffadt ajkaim.
- Finom – jelenti ki közömbösen, miután elhajolt tőlem.
Most ha nem ülnék, akkor nagy valószínüséggel összecsúsznék, de mivel nagy szerencsémre ülök, ezért ez a veszély nem fenyeget. Zavaromban remegő kezeimmel eltakarom az arcom, és rendesen visszaülök az ülésbe, és tovább nyammogok a megtépázott gumicukron, ami a számban van. Még jó, hogy nem fulladtam meg tőle... Hallom, hogy zörög egy másik zacskóval, amit pár másodperc után az arcomba nyom.
- Dinnyés – válaszol a ki nem mondott kérdésemre – Kicsit savanyú, de finom. Na, nyisd ki a szád! – nyúl bele a zacskóba, majd kivesz egy pici dinnyét – Á! – zavaromban elnézek, miközben apróra nyitom a számat – Nyisd nagyobbra, mert nem fog beleférni! – szemeimet összeszorítom, és fejdben szidom, amiért ilyen hülye, perverz és félreérthető hülyeségeket kell mondogatnia – Nyújtsd ki a nyelved! – erre a kérésére kinyitom a szemeim, és zavarodottan nézek rá – Most mi van?
- Inkább menjünk... – motyogom halkan, de nem hagy békén – Jungkook hagyjál! Kiszállok az autóból! – fenyegetem meg, miközben rámászok az ajtóra. Néha úgy csinál, mintha valami kiskutya lennék.
- Jó, tessék – nyomja kezembe a gumicukrot – Kérek egy puszit! – megforgatom szemeim, majd áthajolok hozzá, és nyomok egy puszit az arcára.
___
- Azanyád van medence! – csillannak fel Jungkook szemei, ahogy elhaladunk valami drága hotel mellett, aminek hatalmas üvegablakain átlátni a medencékre.
- Ugye ez nem azt jelenti, hogy ide jöttünk? – szemöldökeim összeszaladnak, és Jungkook felé fordítom a fejem.
- De – bólint egyet, miközben parkolóhelyet keres, nekem kikerekednek a szemeim, és leesik az állam.
- Mi a szar, honnan van neked erre pénzed?! – mutatok az épületre kiakadva – Jézusom... – motyogom magam elé, majd kiszállok az autóból Jungkook után.
- Hoztam sátrat – erre a kijelentésére felszaladnak a szemöldökeim, míg ő kiszedi a bőröndjeinket – Itt alszunk a járdán – mutat a bejárat elé, majd rámnéz. Pár másodpercig szemezünk, majd Jungkook elneveti magát, lecsapja a kocsi csomagtartóját, bezárja az autót és felémfordul – Ugye nem hitted azt, hogy tényleg itt kint alszunk? – húzza fel egyik szemöldökét. Nem szólalok meg, mert nem tudnék mit mondani – Gyere – karolja át a vállam, míg én elnyílt ajkakkal nézek körbe – Siessünk, mert medencézni akarok! – mondja elszántan, majd megragadja a szabad kezem, és húzni kezd a recepció felé.
Nyelek egy nagyot, miközben körbenézek Jungkook beszél a portással, és rendezi a szállást.
- Gyere – zökkent ki Jungkook, és ismét megragadja a csuklóm – Nem akarlak elveszíteni – szól át a válla felett, mire zavaromban lehajtom a fejem. Oké ezt érthette arra is, hogy sokan vannak ezen a helyen... – Nem félsz a lifttől? – torpan meg a lépcső és a lift között, majd megfordul, hogy szembe legyen velem.
- Nem. Miért, kéne? – szaladnak össze szemöldökeim. Ma elég értelmes vagyok, úgy tűnik...
Jungkook mosolyogva megrázza a fejét, majd visszafordul és megnyomja a lifthívó gombot.
Meglepődök, mikor a liftből annyi ember száll ki, mint amennyi katona a normandiai partraszálláson. Hol fér el itt ennyi ember? Mikor végre kiszállt mindenki, és mi bementünk, majdnem becsukódott az ajtó, mikor egy kislány és egy kisfiú besietett a liftbe. Amíg megy a lift, muszáj körbenéznem ebben a kis dobozban, hisz nem mindennapi látvány, hogy egy ilyen aranyozott (vagy szimplán aranyszínűre festett) liftben utazok. Szemeim kikerekednek, és majdnem dobok egy hátast, mikor meglátom, hogy már a nyolcadik emeleten vagyunk.
- Hova megyünk? – fordulok hátra Jungkookhoz.
- Meglátogatjuk a halott nagyszüleim – biccent egyet unottan, mire a kisfiú elkezd kuncogni. Szemöldökeim összeszaladnak, és ránézek a kissrácra. Ez elég morbid volt... nem tudom, hogy neki ezen mi volt a vicces...
