«melodies»

«egy»

Telefonom hangos, monoton hangja ránt ki az álmok meleg tengeréből. Nyöszörögve a fejemre húzom a takarómat, de a berregés még így sem hagy alább, úgyhogy kénytelen vagyok engedni neki, ha nem akarok elkésni az iskolából. Kinyomom telefont és a hátamra fekve laposakat pislogva meredek az ablakomra. Kint még teljesen sötét van így hajnali hatkor, így a komor, sötét égbolton kívül nem sokat látok. Ha még a nap is alszik én miért keljel fel?

Még legalább 15 percig elmélkedtem hasonlókon de végül rászántam magam és kikászálódtam meleg ágyamból. Belebújtattam szőrmés mamuszomba lábujjaimat, és a köntösömet is magamra húztam, majd elindultam le a konyhába, hogy megigyam a reggeli ébresztőmet. Anya már a konyhában ücsörgött a pultnál és egy fekete nadrágkosztümben kávéját iszogatta. Csak a plafonvilágítás hangulatfénye mutatta az utat, félhomályba burkolta az én mintaanyukámat. Ki az aki rajta kívül hajnali negyed hétkor tökéletes sminkben, makulátlan öltözékben várja, hogy a nap felkeljen?

Miután köszöntöttük egymást két puszival, töltöttem kedvenc rózsaszín zsiráfos bögrémbe kávét, majd raktam bele egy kis cukrot és tejet is és lecsüccsentem anyával szembe a márványpulthoz. Némaságba burkolózva tüntettük el bögrénk tartalmát, csak a végén szólaltam meg, mikor már indultam fel a szobámba készülődni.

- Ma átmennék Seronhoz matekot gyakorolni ha nem gond. Holnap dolgozatot írunk és megbeszéltük hogy együtt tanulunk rá.

Seron az én legeslegjobb barátnőm ever. A csaj folyton bulizna, pasizna, de túlságosan félénk ahhoz hogy megtegye, így mindig csak az elméletig jut, miszerint mit venne fel ha bulizni menne, hova menne bulizni, hogyan flörtölne pasikkal és milyen őrült módon rázná vékony testét. Éjfekete haja mindig csillog, hol a nap erős sugarától, hol a hórol visszaverődő fénytől. Óriási a kontraszt szeme és haja között, ugyanis szeme a lehető legvilágosabb barna, halvány zölddel elegyítve. Mindig életvidám és bohókás, de azt nem mondhatnám hogy kedves is, olyan csipős a nyelve akár egy méhkas. De azt hiszem mi így vagyunk ilyen remek barátok, mindenben támogatjuk egymást és hiszünk a másikban.

- Menj csak nyugodtan, tanuljatok okosan, tudjátok az milyen fontos - pillantott át anya a válla felett, épp a csészéjét helyezte be a mosogatógépbe, majd felém fordult és mosolyogva arcomra simította puha kezeit - Annyira büszke vagyok rád kislányom, örülök hogy rájöttél arra, hogy a zenélés nem neked való és inkább ilyen szorgalmasan tanulsz.

Ennek hallatán egy apró grimaszba tolult az arcom, de hamar észbekaptam és egy gyengére sikerült kínos mosolyt festettem magamnak. Biztos vagyok benne, hogy anya érezte mennyire nem valódi az a mosoly, de furcsa módon nem tette szóvá, csak felbocsájtott a szobámba miszerint siessek készülődni, ma a bátyám visz iskolába, el ne késsünk. Ők apával lassan indulnak dolgozni.

A fürdőben rendbeszedtem a kinézetem; megfésülködtem, copfba fogtam hosszú, szőke hajam, majd egy kis kendőt tekertem a gumi köré, és masnira kötöttem. Ajkaimra szájfény került, szempillaspiráloztam, majd egy kis bronzosítót kentem vakolatként az arcomra. Anya szerint nagyon jól áll bronzer, a megfelelő árnyalat szépen kiemeli barna szemeimet. Hallgatok rá, minden nap így sminkelek.

Gondoltam bekukkantok a bátyámhoz hátha még nem ébredt fel, nem akarok elkésni miatta, de szerencsére már fent volt. Szobája csöndjében és sötétjében az ágyban fekve nyomkodta a telefonját.
Nekifutásból mellé (és félig rá) ugrottam az ágyba, majd vigyorogva egy puszit nyomtam borostás arcára.

- Bratyó. Úgy hallottam ma te viszel iskolába - vigyorogtam vadul, majd letöröltem az arcáról ajkaim csillogó fényét - Borotválkozz meg, olyan vagy mint egy kis sündisznó.