«melodies»

«kettő»

- Ekkora tuskót - nézett elképedve legjobb barátnőm, miután elmeséltem neki az órán történteket. Épp a kávézó eldugott kis sarkában ücsörögtünk egy levendulaszínű asztalka körül, és matekozás helyett természetesen beszélgettünk. Két korty forrócsoki között elmeséltem neki a Nath-el való szóváltásomat, barátnőm pedig kellőképpen kiakadt azon, hogy ilyet mondott nekem a fiú -És utána mi volt?

-Semmi. A haverjaival karöltve kisétált az ajtón mintha mi sem történt volna - vontam vállat, majd fogaim közé vettem a fekete szívószálat. Hatalmas és guszustalan mániám összerágcsálni a szívószálak végeit, nem tudok ellene mit tenni. Ha elfeledkezem magamról gyakran megesik, hogy csak akkor veszem észre mit csinálok, amikor egy kis műanyag darabka a számban marad.

- Nem igaz, hogy a monológod után nem érzékenyült el - kerekedett el a szeme méginkább. Cinikusan felnevettem.

- Mit vártál Seron? Hogy majd zokogva a lábaim elé hullik és a bocsánatomért esedezik?

- Hát igen, ez lenne a minimum - bólogatott, majd belekortyolt teájába - Ha erre nem lép majd semmit, akkor embertelenebb mint hittem.

- Mit kéne lépnie? - ráncoltam össze a szemöldököm értetlenül.

- Nem tudom, mondjuk kedvesebbnek kéne lennie, hiszen tudja hogy te nem utálod, nem ítéled el, és nem tudom.. mondjuk pasi módjára viselkedni, és nem megalázni egy kislányt.

- Most elengedem a fülem mellett, hogy kislánynak neveztél - nevettem fel halkan, mire ő csak legyintett - Seron, ne élj álomvilágban, nem fog két szép szótól megváltozni egy ilyen ember. Látszik rajta, hogy csak védekezésből mond ilyen gonoszságokat, érted? - hadonásztam a kezemmel - Ő nem ilyen szerintem. Aztán lehet hogy teljesen rosszul látom a helyzetet - sóhajtottam elégedetlenül, mire Seron magához ragadta a szót.

- Lehet így van Drágám, de nem tenném fel rá a fejemet. Te mindenkiben a jót látod, ez tény. Nem tudnál szánt szándékkal rosszat mondani másokról, még egy olyan alakról sem, mint a szexi Nath Blake - mondandójára olyan erővel forgattam meg a szemem, hogy szinte már fájt, de barátnőm feltartott kézzel jelezte, hogy még nem fejezte be a mondandóját - Szóval a lényeg az, hogy lehet igazad van, Nath nem biztos hogy olyan amilyennek tetteti magát, mert ilyen érzéketlen nem hiszem el hogy lehet egy alig 20 éves fiú.

- Én nem tudom Seron - sóhajtottam egy hatalmasat, majd barátnőmre emeltem tekintetem - Igazából rosszul esik, hogy ez a véleménye rólam. Rólam meg a családomról. Hiszen nem tud rólunk semmit.

Seron egy apró fejrázást követően halkan válaszolt:
- Ő ilyen. Nyers és bunkó. Nem szabad komolyan venni amiket mond.

- Tudom. Az évek alatt már megtanultam figyelmen kívül hagyni a hülye beszólásait, de ennyire gonosz még sosem volt. Tudod jól, hogy mindig csesztetett anyáék pénze miatt, de mindig csak olyan cinikusan. Most meg konkrétan a fejemhez vágta, hogy a pénz miatt rossz ember vagyok.

- Ez teljesen normális reakció egy szegény ember részéről.

Ezt hallva egy pillanat alatt elkomorodtam:
- Ne használd azt a szót, hogy szegény.

- Bocsánat - emelte fel védekezőn maga elé a kezét a barátnőm - Nehéz anyagi helyzetű ember.

Bólintottam, mire folytatta.

- Kénytelen leszel beismerni Mel, hogy nem mindenki olyan, amilyennek hiszed. Szép és jó, hogy hiszel az emberek jóságában, és hogy ilyen szépen közölted Blake-el a gondolataidat, de most őszintén: elértél vele bármit is? Ugyanolyan lesz holnap is, holnapután is, és egy hónap múlva is, mert nem érzi a súlyát annak, amit mondtál, vagy annak amit ő mondott.