«melodies»

«huszonhárom»

A reggelt szokás szerint kávéval indítottam, aztán kontyot tekertem hajamból a fejem tetejére, felvettem a legegyszerűbb ruháimat és kiballagtam a garázsba. Nagyokat ásítozva engedtem fel a garázs ajtaját a távirányítóval, aztán bepattantam az autómba. Drága kis kocsikám hideg volt mint a jégverem, de mielőtt felhajthattam volna a fűtést, hogy felmelegítsen megpillantottam közvetlenül előttem a járdán parkolni egy szürke autót. El sem tudtam képzelni ki a fene az itt ilyenkor, amikor rajtam kívül senki sincs a házban. Szüleim már dolgoznak, testvérem, Lionel pedig több kilométerre innen kollégiumában tanyázik. Már épp rákönyököltem volna a dudára, hogy bárki is az menjen el, mert nem tudok kiállni a garázsból, amikor egy fej jelent meg a kocsi ablakában. Pont az ellenkező oldalon, mint amit én láttam, és távol is volt, de azért egyértelműen ki tudtam venni Noah Blake sötétebb tincseit az autó teteje felett.

Mi a fene?!

Intett egyet kezével, mire szememet forgatva leállítottam a motort és a táskámat fogva kiszálltam az autómból. Fekete martens bakancsom nagyokat koppanva ért a betonhoz miközben felfele caplattam a járda fele, és leengedtem a garázs ajtaját. 

- Hát te? - néztem rá kérdőn.

Vigyorogva köszöntött a fiú, majd közölte, hogy tegyem be a seggemet az ülésre, mert itt hagynak. Ekkor pillantottam meg a barátomat az anyósülésen terpeszkedni. Aha, akkor ezt jelenti a többesszám.

Hát ez szuper, kedves párom egyáltalán nem szándékozott hallgatni rám, amikor megkértem ne jöjjön ma iskolába.

Kinyitottam az anyósülés felőli ajtót, majd kérdőn Nath-re tekintettem. Vigyorgott mint a vadalma.

- Jó reggelt Babám. Ha nem haragszol nem szállok ki, mert újabb fél óra lenne visszamásznom ebbe a tragacsba.

- Talán ezért nem kéne még iskolába jönnöd - vontam fel komoran szemöldökömet.

- Há' má' mér' ne mennék? - vigyorgott.

Nagyot sóhajtottam, majd a mellette ülő testvérére pillantottam.

- Mi van vele?

Elnevette magát, aztán megvonta a vállát.

- Passz, talán annyi fájdalomcsillapítót vett be, hogy megzavarodott az agya helye.

Ezt megmosolyogtam, mire az említett felhorkant és Noah-ra nézett.

- Ezt pont te mondod, te idióta?

- Há' me' ki mondaná. Én okos vagyok öcskös, te meg tehetségesen tudod magad szarrá törni. Mindketten jók vagyunk valamiben, nem?

Mielőtt Nath kontrázhatott volna én szólaltam meg.

- Elvisztek?

- Naná - pillantott rám a barátom, majd bátyjával nem is foglalkozva fejét felemelve, száját felém csücsörítette.

Nevetve lehajoltam és egy aprócska puszit nyomtam vörös ajkaira.

Két keze közé fogta arcomat, és nem hagyta, hogy elhajoljak, birtokba vette a számat. Nevetve húztam el a fejem, és bátyjára való tekintettel nem engedtem nyelvét a számba kúszni.

Becsuktam az ajtót, majd beszálltam hátra, Noah pedig már ki is kanyarodott az útra. Előrecsúsztam a két ülés közé, és profilból a barátom arcára pillantottam.

- Jobban vagy már?

- Egy kicsivel. De épp ideje iskolába mennem - fordította felém a fejét.

- Ezzel nem értek egyet Nath, ezt te is nagyon jól tudod, szóval inkább csöndben maradok.

Hátradőltem, és magam elé húztam az övet, hogy bekössem magam.