«melodies»

«tizenhat»

Elbúcsúztam Nath-től az iskola parkolójában az utolsó órám után, aztán hazavezettem. Nath-nek bent kellett maradnia délután háromig a kis kémiás-fizikás incidense miatt, úgyhogy sajnos nem tudtuk együtt tölteni a délutánunkat. De természetesen az esténket egy közös vacsival tervezzük kezdeni. Az első, egy párként. Megbeszéltük, hogy este hétkor felvesz az utcánk végén, ugyanis nem kockáztatjuk meg azt, hogy a szüleim tudomást szereznek a közös időtöltésünkről. Persze valószínű akkor még haza sem érnek, de mivel mostanában elég furcsa időpontokban tudnak megjelenni otthon, jobb félni mint megijedni. Majd azt mondom nekik, hogy a barátaimmal, és Seronnal megyek valahova, ami nem is olyan nagy hazugság. Ugyanis este kilenckor Nath-nek versenye lesz, ahova eljön legjobb barátnőm is Rick-el, és a többiekkel. Jön Cassandra is Darrennel, és végre megismerhetem Ryan feleségét is. De előtte elmegyünk a barátommal vacsizni, mint egy hétköznapi páros.

Beparkoltam a garázsba, és őrült nagy késztetést éreztem, hogy egy icipicit meghúzzam apa kincsként őrzött, ősrégi Camaro-ját, de rájöttem, hogy apa olyan mániákus, hogy bekamerázta az egész garázst, így egyből rájönne ki a ludas. Akkor meg nem csak egy kis ejnyebejnye kislányom-ot kapnék, hanem egyenesen egy nevelőintézetbe záratna.

Bent kibújtam a csizmámból, és a konyhába csoszogtam a benti kis mamuszomban. A táskámat elhagytam valahol félúton, csak a termoszomat dobtam be a mosogatógépbe. Forraltam magamnak egy kis vizet a teámhoz, majd a bögrém társaságában felcaplattam az emeletre. Egyből ledőltem az ágyamra, és elmerültem a barátaim által frissen tartott instagramban. Végiglájkolgattam az összes barátnőm összes új képét, amik között voltak tegnap esti pezsgős-romis képek, és menő mani-pedisek is. Nem tudom miért élvezik azt, hogy a fél életüket feltöltik az insta sztorijukba, és akkor még a Németországban élő ijesztő és pedofil öregember is tudja mikor gyantáztatott legutóbb. Én csak a legjobb élményeimről szoktam képeket feltölteni, és azokat sem sztoriba. Persze nekem is vannak highlightjaim aranyos állatkákról, akikkel út közben futok össze, meg fincsi ételekről, és baráti összejövetelekről, de sosem teszem ki azokat a pillanatokat amik kicsit sem valószerűek. Nagyon utálom azt, amikor például egy cute couple képet töltenek fel emberek, mert tudom mennyire valótlanok. Biztos megbeszélték: ide rakd ezt a kezedet, most adj egy puszit, most nevess mint ha boldogok lennénk.. stb. Mennyivel kedvesebbek azok a képek, ahol csak egy random szelfit csinálnak a párok, és abból sem ezret. Szóval én valahogy nem tudnám ezt elképzelni magamról. Idegen lenne nekem, hogy ennyi ismeretlen embert beengedjek az életembe. Egyből tudná mindenki mikor kelek, mit reggelizek, ebédelek, mennyit sporotolok, vásárolok, és chillezek. Komolyan mint ha egy valóságshow lenne, kicsit sem valós elemekkel, mert nekem aztán senki se akarja bemesélni, hogy a gucci bolt előtt pózolás fél órán keresztül valóságos.

Miután kellőképpen felidegesítettem magam az instagram sötét oldalán lementem, és sütöttem magamnak rántottsajtot a szüleim által tegnap hazahozott görögsali mellé.

Levágódtam a tévé elé, hogy megegyem az ebédemet (amit még véletlenül sem posztoltam ki sehova), és legnagyobb meglepetésemre a pár nappal ezelőtti mexikói telenovella folytatása ment. Ezt is az Univerzum számlájára írtam, ugyanis egy rossz pillanatban megismert, furcsa sorozat, ami mindig, de tényleg mindig megy a tévében egy olyan kikapcsoló időtöltés, ami felfrissít és kicsit újraindítja az agyamat. Szeretek sokszor így elmerülni történetekben és nem a saját gondjaimmal foglalkozni, ez pedig akkor pont kapóra jött. Az meg, hogy az én életemhez hasonlóan Esmeralda élete is sínre került csak egy plusz dolog.

Az ebédemet már rég megettem, de a sorozat nézésével eltöltöttem még vagy két órát, ugyanis egy teljes évadot lejátszottak szinte, de ha 10 részt nem, akkor egyet se.