«melodies»

«kilenc»

A fiú mosolyogva, égető tekintettel kísérte lépteinket. Karba tett kezein kidagadtak az izmok, hiszen fekete vékonyka pulóverén kívül mást nem viselt, ami védte volna a hidegtől, és a nyálcsorgató pillantásaimtól. Elképesztő volt az a lehetetlen lazaság, amivel az életét élte, és ez tükröződött minden muzdalatában. Az a fajta nyugodság és magabiztosság, ami csak nagyon kevés ember tulajdonságai közé volt sorolható. Minden apró mozzanatából sütött a tökéletesség; az, hogy pontosan tudja milyen hatással van a körülötte élő emberekre. Ezt nagyon irigyeltem benne. Ha csak fele ilyen magabiztos és laza tudtam volna lenni mint ő már rég szétestem volna. De ez a veszély nem igazán fenyeget engem. Ellenben őt..

Ellökte magát a csodaautó fekete karosszériájától, és a fejét rázva előre lépett egyet.

- Szia Nath - mosolyogtam rá, miközben Seronnal megálltunk előtte. Barátnőm néma maradt, és ennek hihetetlen mód örültem. Szemét még mindig a kocsin tartotta, úgy éreztem nem is fogja onnan egyhamar elszakítani.

- Tündérke - biccentett egyet a fiú a szemembe nézve, majd lejjebb vezette pillantását, egészen a lábamig.

Lelkem beleborzogott éhes tekintetébe, nem voltam hozzászokva ehhez. Persze tisztában voltam vele, hogy olykor felkeltem a fiúk erdeklődését, de nem igazán foglalkoztam velük. Ez viszont nem csak hogy foglalkoztatott, egyenesen beleremegtem. Olyan intenzív pillantásokkal bombázott, hogy szinte meztelennek éreztem magam, olyan volt, mintha a lelkemig látna, persze csak a melleimen keresztül.

Ajkain egy lehengerlő félmosoly terült el, mire teljesen elvörösödtem. Legalább is én úgy éreztem lángol az egész fejem.

Seron erőltetett torokköszörülésére kaptam fel a fejemet, először a fiúra, majd a barátnőmre. A feketeségben szinte világítottak szemei, Nathet nézte, majd szólásra nyitotta pinkre mázolt ajkait. Sóhajtottam egyet.

- Indulhatnánk? Tudjátok nem annyira szórakoztató azt nézni, ahogy levetkőztetitek egymást.

Na igen. Ha eddig nem volt pipacs az arcom, akkor most minden bizonnyal az.

A fiúra néztem, aki csak félmosolyával pillantott rám. Istenem, hogy' keverhetsz engem ilyen kínos helyzetekbe?

Összehúzott szemeimet Seronra villantottam, aki csak megvonta vállait.

- Menjünk - indultam meg az anyósülés ajtaja felé, természetesen messziről elkerülve azt a szexi pasast, aki csak vigyorgott mint a vadalma.

Nath hatalmas úriembernek mutatkozott egész úton. Kezdve azzal, hogy kinyitotta Seronnak is a hátsó ajtót, megvárta amíg beaplikálja magát a bézs bőrülésre, majd rácsukta az ajtót. Már nyitottam volna ki magamnak is az utasoldali ajtót, hogy kövessen barátnőm példáját, amikor megéreztem a fiú kellemes hőmérsékletű, hosszú ujjait a felsőmre vándorolni, be a kabátom alá.

- Tündérke - sóhajtotta, mire szembefordultam vele - Elképesztően gyönyörű vagy.

Halvány mosoly terült el ajkaimon ezt hallva.

- Köszönöm Nath.

Újra ragadozón elvigyorodott, és megnyalta jobb oldalt ajkai találkozását.

- A lábaiddal egyenesen ölni lehetne - folytatta, mire zavartan elnevettem magam. Szabad kezével arcomhoz nyúlt. Ártatlan érintés volt csupán orcáimon, de már ez olyan szintű izgalmat ébresztett bennem, amilyet még soha semmi. Végigsimított egyszer oda-vissza ajkamtól a szememig, majd újra mosolyt varázsolt telt szájára - Na pattanj be, induljunk, mielőtt a kis barátnőd szívinfarktust kap odabent - biccentett az autó felé. Bólintottam egyet, mire ő kinyitotta nekem az ajtót és megvárva míg becüccsenek finom becsukta azt. A hajába túrva megkerülte az autó motorháztetejét, majd bepattant mellém.