«melodies»

«tizenöt»

Elértük a kétezer megtekintést ezen a kis könyvecskén.❤️
El sem tudom hinni. 2K. KETTŐ!!
Nagyon nagyon hálás vagyok Nektek, szuperek vagytok.❤️
És cserébe itthagyok Nektek egy részt, a vártnál korábban!!
Jó olvasást Drágák!🥰❤️

________

Hangos csapódásra riadtam fel. Pillanatok alatt ültem fel az ágyamban és a fejemhez kapva, hunyorogva bámultam az előttem álló falra. Sötét volt a szobában, ezért nem csodálkoztam hogy nagyjából semmit sem láttam. Csak a tévém sötétebb körvonalait tudtam kivenni a világos falon.

- A picsába.

Magam mellől - az ablak irányából - hallottam a szitkozódást.

Odakaptam a fejemet, és egy sötét árnyat véltem felfedezni, aki az ágyam és az ablakom között állt.

- Nath - suttogtam. Fejembe éles fájdalom nyilallt, majd szépen lassan elterjedt végig a nyakamon, a tarkómon át, és a homlokomon.

Orrnyergemre fektettem két ujjamat és masszírozni kezdtem, míg a hang gazdája letelepedett mellém.

- Tündérke - hangját halkan hallottam csengeni, és meglepően lágy volt.

- Mit keresel itt? - sóhajtottam. Nem tudtam eldönteni, hogy a fáradtsággal keveredett szörnyű fejfájás miatt, vagy a vágytól, hogy a fiú alig egy méterre ül tőlem.

- Beszöktem az ablakon. A szüleid már lefeküdtek. Seron azt mondta nekik, hogy megfájdult a fejed, ezért lefeküdtél aludni. Majd elment, és felhívott hogy minden rendben veled.

- Azt álmodtam, hogy itt volt valaki velem - pillantottam le az ágytakarómra. Felsőtestemet csak a tegnapról rajtam maradt pizsama fedte; végigszaladt rajtam a hideg, ezért nyakamig húztam a takarót.

- Én voltam veled. Nem meglepő módon nagyon kényelmes az ágyad - mondta piszok mód' huncut hangon, de éreztem rajta, hogy csak a köztünk húzódó feszültséget akarja enyhíteni. Elmosolyodtam igyekezetén.

- Fáj a fejed? - kérdezte, és megéreztem -a most kivételesen- hideg ujjait az arcomon. Szemeim lehunyva maradtak, csak élveztem ahogy lágyan simogatni kezdi megkeményedett bőrével az orcámat.

- Egy kicsit - suttogtam. Sóhajtott egyet, majd hüvelykével végigszántott lehunyt szemhéjamon.

Lassan felnyitottam a szemeimet, ő pedig arcom elé tartott egy szál virágot.

- Apám mindig azt mondta, hogy egy nőtöl csak virággal kérhetünk bocsánatot. Kivéve ha gazdag vagy, akkor inkább wellnessezni vigyed - morogta mély hangon. Elkuncogtam magam, majd jobb kezemet kibújtattam a takaró melege alól és a hóvirág szára közé csavartam.

- Ugye tudod, hogy tilos hóvirágot szedni?! - orromhoz emeltem a szirmait, de ahelyett, hogy virágillat csapott volna meg, a fiú kellemes dohány- és mentolillatát éreztem meg rajta. Lehet a zsebében rejtegette.

- Igen tudom, de jelen esetben nem volt lehetőségem más virágot lopni a szomszéd kertjéből - utalt játékosan a kinti cudar időjárásra. Felnevettem, ő pedig elvigyorodott.

- Köszönöm - ajkaim halványan mosolyogtak - Hogyan jöttél be? - pillantottam szép szemeibe, amik most egészen sötéten fénylettek.

- Az ablakon át - vont vállat - De ne reménykedj ezeken kívül - fogta meg a virágot szorongató kezemet, és a fehér szirmokkal megpöccintette az orromat - több romantikában.

A fejemet csóválva elmosolyodtam, ő pedig közel hajolva hozzám ajkait az enyéimre illesztette. Annyira pontosan illik hozzám vörösló halma, hogy az már szinte lehetetlen. De most nem csókolt meg. Egyszerűen csak egy apró puszit hagyott elnyílt számon, de továbbra is olyan közel tartotta hozzájuk sajátját, hogy azok összesurlódtak, amikor a fiú beszélni kezdett.