«melodies»

«tizenegy»

A fiú kinyitotta az utasfelőli ajtót, én pedig sóhajtva kiszálltam az autóból.

- Megijesztettél - néztem fel a fiúra. Istenem, hogy ez milyen kínos..

- Sajnálom, nem akartam - válaszolta. Ajkai egy vonallá préselődtek, tekintete sem csillogott ahogy mindig. Egy sötétkék kenguruzsebes pulóvert viselt, szőkésbarna haja a megszokott kuszaságával mégis tökéletesen meredezett feje tetején. Cigarettáját valahol elhagyta félúton, de illatát még így is éreztem a fiú fűszeres aromájával elegyítve. Kissé szívenütött a hirtelenjött érzés, hogy mennyire hiányzott nekem Nath közelsége az elmúlt két napban - Beszélni szeretnék veled. Ráérsz?

- Hát.. én - kezdtem, de megakadtam. Nagyon is szerettem volna beszélni a fiúval, de tudtam Lio otthon vár és azt mondtam neki, hogy sietek haza. Mégis bólintottam egyet - Szálljunk be az autóba. Hideg van - ajánlottam fel, mire a fiú egy halvány mosollyal az arcán bólintott egyet. Átsétált az anyósüléshez, én pedig bepattantam a helyemre.

Mélyeket lélegezve csuktam be az ajtót, és adtam gyújtást, hogy egy kicsit felmelegítsem az utasteret. A fiú is helyetfoglalt mellettem.

- Miről szeretnél beszélgetni? - pillantottam rá a szemem sarkából. Tekintete arcomon táncolt, teljes testével felém fordult, ezzel jelezve, hogy teljes figyelmét nekem szenteli.

- A csókról - mondta ki kerek perec. Éreztem, hogy szemeim kétszeresére kerekednek, levegő után kaptam, majd a fiúra vezettem pillantásomat. Korábban mondta már nekem Nath, hogy nem szereti kerülgetni a forrókását, ezt pedig most is bebizonyította.

- Felesleges adnom a hülyét, hogy nem emlékszem rá, ugye? - nevettem fel kínosan, majd elhúztam ajkaimat.

A fiú elnevette magát, de közel sem örömében.

- Igen. Teljesen felesleges - bólintott ismét.

Sóhajtottam egyet megadóan, majd ismét rá pillantottam.

Még mindig engem nézett, tekintete simogatta a bőrömet ahogy fel-le siklott rajta. Végre újra láttam azt az égető parazsat a szemeiben, ami megdobbantotta a szívemet.

- Figyelj.. - szusszantottam - Az lenne a legjobb ha elfelejtenénk. Nincs szükségem erre a feszültségre - mutattam először rá, majd magamra - Minden könnyebb volt azelőtt.

- Tudod.. - kezdte semleges hangon. Mikor rápillantottam megláttam ajkain gúnyos félmosolyát - Ez egy nagyon szar ötlet. De nem is vártam volna mást. Már messziről olyannak tűnsz, aki menekül a problémák elől.

- Ez nem igaz - keltem egyből magam védelmére, mire a fiú megrázta a fejét.

- Miért, akkor most mit csinálsz? - szavai maró savként hatoltak belém. Olyan rég hallottam ezt a hangtónusát velem szemben, hogy már a létezését is elfelejtettem - Itt vagyok. Azért jöttem, hogy megdumáljuk a dolgokat, erre te ahelyett, hogy elmondanád mit gondolsz, vagy hogy meghallgasd amit én mondani akarok elmenekülsz, és azt kéred felejtsük el.

Csak néztem rá nagy szemekkel, de őt ez nem érdekelte, folytatta tovább.

Sóhajtott egyet.

- Azt kéred felejtsük el. Miért, Mel? Hmm? - biccentett egyet, majd mint egy durcás kölyök karba tett kezekkel előrefordult.

- Nem tudom - néztem rá könyörgő tekintettel, de ő nem méltatott pillantással. Csodás kékjét az előttünk álló fa törzsén legeltette, és a helyzet abszurditása ellenére nem kerülhette el figyelmemet, hogy mennyire idétlenül passzírozódott be ebbe a hozzá képest kicsi autóba. Már majdnem elmosolyodtam, amikor eszembe jutott, hogy választ kéne adnom korábban feltett kérdésére - Nem tudom, Nath. Hidd el, elmondanám ha tudnám. Csak megijedtem, oké?