Nélküled nem az igazi.. (TsukkiNoya) Haikyuu fanfiction.

Furcsa helyzet

Amikor odaérkeztem az elküldött címre illedelmesen bekopogtam majd a négyszemű ajtót nyitott.

-Jó napot! - Köszöntem illedelmesen majd beléptem a házba. Tsukishima otthona nagyon szép volt és tágas. Levettem a cipőm és a csaknem 7 számmal nagyobb lábbeli mellé tettem.

-Kérsz valamit? - kérdezte Tsukishima- vizet?
- Nem.. De azért cukker vagy! - kacsintottam rá viccből hogy megtörjem ezt a komor hangulatot. Az elsőéves erre hirtelen hátrafordult. Nem igazán értettem miért.

---Tsukishima Kei szemszöge---

Amikor láttam azt az aranyos arcát ahogy rámkacsintott egyszerűen annyira elkezdtem vörösbe válni hogy inkább elfordultam nehogy Nishinoya-san meglásson. Csak intettem neki hogy kövessen és elindultam az emelet felé a szobámba. Először azt hittem nem fog érdekelni hogy ő itt lessz nálam de ez az érzés már egy ideje nem múlik el. Nem vagyok egy érzelgős típus. Még most is amikor Yamaguchival a kapcsolatunk szünetel. Mondjuk sosem voltunk kettesben mert egyszerűen nem vagyunk egy hullámhosszon. Már beszéltünk is erről de én féltem szakitani mert így elvesztem a legjobb barátom. Végűl úgy döntöttünk hogy szüneteltetjük ezt az egészet. Tsukishima Kei jelenlegi állapota: szingli

Amikor beléptünk a szobába leültem az asztalomhoz és a rajta pihenő furulyámat elővettem és a kis kiváncsi mosolygós liberót elkezdtem tanítani az alapokra. (mondjuk a sok gyakorlás után inkább egy pszihopata zombira kezdett hasonlitani). Az este végén együtt vacsiztunk mert amint Anyukám meghallotta hogy jön vendégem egy rakat kaját csinált amit tudtam hogy Nishinoya-san nem fog elutasitani.

Ahogy nyammogta boldog mosollyal az arcán a 4.szendvicsét egy kis kechup az arcát összemaszatolta. Nagyon finom kis falatnak tűnik-gondoltam. Lassan elkezdtem odahajolni hogy lecsókoljam a kis piros pacát. A legnagyobb meglepetésre nem húzta el az arcát hanem hagyta hogy letisztitsam. Ahogy eltűnt a piros folt az arca átvette azt az árnyalatot amit előtte a kechup. Lassancskán tovább csókoltam végig az arcán a szája széléig. Haladtam volna tovább de Nishinoya megálított.

-Ne haragudj! Erre még nem állok készen.

-Miért? - néztem rá értetlenül.

-Tudod Asahi.. Amikor összejöttünk hihetetlenül boldog voltam. Azt hittem az ász elégedett velem. De... Ahhhjj nem akarok erről beszélni-fordította el a fejét.

- Kérlek mond el. Szeretném tudni hogy mit nem csinálhatok ha majd összejövünk.

Erre az arca már a céklához kezdett hasonlítani. Nem találta a helyét. Folyton jobbra balra nézett és hol rám vagy pedig a földre.

-Miről beszélsz? - kérdezte végül.

-Szeretlek Nishinoya Yuu! Amint megláttalak amint beszéltünk azóta szeretlek! Csak nemrég jöttem rá hogy Yamaguchival akartalak téged pótolni ami egy köcsögség volt tőlem. Azonban amikor megtudtam hogy Asahi sannal vagy együtt egyszerre örültem és zokogtam magamban. Örültem hogy fiúként van nálad esélyem valamint ott van nekem Yama és zokogtam hogy ezt elvette tőlem valaki. Lehet nem annyira tűnik fel de nem vagyok az érzelmek embere. Próbálok kiegyensúlyozott lenni de ez akkor nem jött össze. - lehúztam a pólóm nyakát és  megmutattam neki az öröksebeimet és a hegeimet.

-Mi ez? - nézett rám már már könnyes szemekkel.

-Ez a szerelmem jele. Tudom hogy őrültség és nem is várom el hogy elfelejtsd Asahit de kérlek adj nekem egy esélyt.

Nishinoya közelebb hajolt hozzám és a nyakamat elkezdte puszilgatni.

-Tsukishima... Tsukki... Ha megpróbálnánk és ez kitudódna... szerinted Asahi örjöngeni fog? És Yamaguchival mi lesz?

-Szakítottunk. És nem Asahi szakított veled? - lepődtem meg a furcsa kérdésén.

-Hahh.. Akkor elmondom neked az egészet...