Nélküled nem az igazi.. (TsukkiNoya) Haikyuu fanfiction.

🤤Másnap🤤

                                            ---Tsukishima Kei szemszöge---

Reggel az erősen tűző nap vert fel. Aki már volt másnapos az pontosan tudja, hogy az érzékszervek ilyenkor extrát nyújtanak ,vagyis mindenféle inpulzust hatszor olyan erősnek érez az ember, szóval a napsugarak kiégették a retinámat. Próbáltam az erős fény elől elmenekülni, ezért hasra fordultam az ágyban, de beleütköztem valakibe. Éreztem hogy az erős felsőtestét nem fedi semmi így megsimogattam érzékeny bőrét.

-Nishinoya-san.... - nyögtem ki - ébren vagy? Mennyi az idő?
Ekkor a melettem fekvő is a hasára fordult és átölelt és az ellentétes oldalon lévő felkaromat kezdte simogatni. Ekkor kipattant a szemem! Noya-san nem ér át engem azokkal a kis kezeivel! Azonnal felültem és a félelmem beigazolódott. Ez nem Nishinoya! Akkor én miért vagyok mesztelen? És miért nem visel ő se semmit? És miért hívják Kuroo Tetsurónak?

-Mi a baj Tsukki-kám? - gúnyolódott de én elhúzódtam az érintésétől.
-MI A FASZT KERESEL AZ ÁGYAMBAN?!! - ordítottam a mellettem fekvő személlyel
-Ejnye ejnye! De rossz vagy így korán reggel kiscicus! Akarod hogy megbüntesselek?
-Dehogyis és ne szólíts így! Hagyj engem békén. És ne nézz már engem! Mi csináltál te velem tegnap?
-Várj - ült fel az ágyon - nem emlékszel a tegnap estére?
-Képzeld nem és szeretném ha elmondanád mi történt!
-Inkább megmutatom - mondta ,majd fölém mászott és a két kezemet a fejem fölé fogta és úgy kezdett el közeledni felém. Folyamatosan a számat nézte, mintha fel akarta volna falni. Én próbáltam elhúzni a fejem és minden erőmmel ellenkezdtem ellene de megfogta az államat és maga felé fordított. Elkezdtem rugni és lökdösni ahhol csak értem és nagy nehezen lerugtam az ágyról. Kuroo csak bámult engem nem értette mi történt amiért nem hagyom magam. Vettem egy nagy levegőt hogy ne üvöltsem le ott helyben a fejét, mert féltem ,hogy bejönne valaki.

-Kuroo.. csak azt akarom tudni.. ,hogy mi történt tegnap este.
-Hát - vakarta a fejét - én sem emlékszem sok mindenre onnantól kezdve hogy behúztál engem a szobába.
-Miii? Miért húztalak be?
-Azt mondtad hogy "most"! Se többet se kevesebbet. Mondjuk a nevemet se tudtad igazán szóval nem hiszem hogy személyes lenne. A felelsz vagy mersz közben ugyanis azt a feladatot kaptad hogy igyál meg 5dl-t az én legendás piámból. Azt mindenki tudja milyen erős. Teljesítetted majd nem érezted jól magad. És akkor az a Nishi vagy Mishi moya felhozott ide a szobádba. Nem tudom mi történt köztetek ,de nem túl boldogan jött le. Én meg éppen arra jártam így megnéztem mi van veled és puff, ide behúztál.
-Kuroo a lényeget! - kezdtem egyre idegesebb lenni.
-Azt szerintem te is tudod. Nem vagyok benne biztos hogy megvolt, de hogy nem vagy ártatlan az tuti. - majdnem lefagytam. Megcsaltam Nishinoyát. Meg-csal-tam Nishinoyát. ÉN MEG-CSAL-TAM NISHINOYÁÁÁT!!
-Bazdmeg.. bazdmeg..bazdmeg! - fújtattam - miért nem állítottál meg?!!
- Mert ki vagyok én hogy megakadályozzalak abban amit csinálni szeretnél. Én mindig is egy jó ember voltam.
-Ne ne kezd megint! - gyorsan felkaptam a nadrágom és kivettem egy pólót a szekrényből ,majd elindultam a szobám meletti fürdő felé. Gyors voltam nehogy Noya meglásson ilyen állapotban. Belenéztem a tükörbe és eléggé szarul néztem ki. A hajam tiszta kóc volt és valaki elharapta a szám. Jójó ,nyugtattam magam, ezt még le lehet tagadni. De a szívás nyomokat hogyan?? Felkaptam a garbómat és megmostam a fogamat. Miközben elindultam a konyhába a többiekhez kiküldtem Kuroot a szobámból és a fürdő fele irányitottam. Ahogy leértem az álmos fejek és a másnaposság édes kombinációja fogadott. A legtöbben mint később megtudtam már este hazamentek vagy Yamaguchihoz aki a közelben lakik.
-Kik vannak még itt?- kérdeztem Tanakát akit a legjobb állapotban találtam
-A három CITY BOY, Noya, Chikara - ezt furcsának találtam ,mert 1.Ennoshita-san a közelben lakik 2.Tanaka soha senkit nem hív a keresztnevén még Nishinoyát sem ,pedig ő a legjobb barátja - aztán Kageyama és Hinata meg valahol ott a bokorban - sorolta tovább. És igaza lett. A kis szaros tényleg ott volt a bokorban.
-Hinata te hülyeee! Bokeee! - üvöltött Kageyama miközben a lábánál fogva próbálta kihúzni a Narancsot a bokorból.
-Ki kér reggelire valamit?
-Én csak valami kekszet. Hátha felfogja a hányingerem - motyogta Bokuto egy kukával az ölében. Akaashi közben a hátára terített egy pokrócot és leült mellé, hogy támogassa "haldokló" barátját.
-Jó akkor keresek valamit és sütök rántottát ha esetlen valaki bennt is tudja tartani.
Mikor Kuroo is lejött és elkészültem a kajával körbeültük a konyhaasztal maradványait és jobb híján az estéről megmaradt tányérokból ettünk. Én leültem Nishinoya mellé ,aki láthatólag nem volt a helyzet magaslatán, melette Tanaka és Ennoshita volt, aki kikötötte hogy mellette Hinata ül hogy ne történjen semmi. Király Hinata melett ült aki mellé a lábadozó Bokuto került, mellé Akaashi ült. Ide furakodott be Kuroo. Mikor mindenki helyet foglalt elkezdődött életem legkínosabb reggelije.

Aztamindeniit!! 4K megtekintés? Hihetetlenek vagytok köszönöm! ♥️♥️