Nélküled nem az igazi.. (TsukkiNoya) Haikyuu fanfiction.

A Vallomás

---Nishinoya Yuu szemszöge---

Elég kínos volt az egész szituáció mivel ha jól tudom Tsukishima alig 2 hete szakitott Tadashival ami pedig engem illet én még nem álltam készen egy új kapcsolatra.

-Köszönöm hogy megosztod velem és ne haragudj az előbbiért - hajolt meg a furulya tanárom mikor beadtam a derekamat egy fájdalmas visszaemlékezős story elmeséléséhez.

-Akkor kezdődött az egész amikor elsősként a Karasunóba jöttem. Csak a csajok jártak a fejemben és ez a mai napig sem sokat változott. Asahi nagyon erős és határozott volt mindig is a pályán ami teljesen beinditott. Akkor jöttem rá hogy biszex vagyok. Amikor játszottunk mindenki Asahit ünnepelte a remek ütései miatt de engem mindig is a csodálatosan szép haja és az izmai nyűgöztek le. Elsősként is már nagy volt a szám és mindig kimondtam amit gondoltam. Ezért össze vesztem az akkori kapitánnyal aki eltiltott a következő meccsekről. Nem is nagyon akartam aztán visszamenni csak Asahit akartam újra látni játszani . Csak az a baj a röplabdával hogy mindenki aki valaha játszotta az imádja. Nem is bírtam sokáig és már megint játszottam. A visszatérésem nagyon lázba hozta a csapatot mivel libero nélkül szegény centerek nem sokra mentek. Mindenki kedvesen fogadott de Asahi volt a legcukibb. Egy edzés után már csak ketten maradtunk az öltözőben mindenki más elment. Én is már nyomtam volna le a kilincset amikor Asahi visszacsukta az ajtót és fölém tornyosult. Az ajtónak támasztottam a hátam és úgy néztem fel a gyönyörű barna szemeibe. Lassan felém hajolt egy puszit nyomott az arcomra majd újra eltávolodott tőlem. Hülye lettem volna hagyni hogy csak úgy elmenjen ezért megfogtam az ingénél és magamhoz húztam egy csókra. Akkor összejöttünk. Ez volt a legtöbb dolog amit csináltunk mert csak edzésen tudtunk találkozni. Nyáriszünetben pedig Asahi a családjával elutazott külföldre ahonnan nem igazán kereste a társaságomat. Amikor visszajött áthívtam hozzánk és együtt tanultunk. Nem tudtam a könyvekre koncentrálni úgyhogy elindultam Asahi felé négykézláb és a ölébe ültem úgy hogy a szemébe tudjak nézni. Szegény teljesen zavarba jött és letett az öléből. Akkor hátulról átkaroltam és magamfelé akartam fordítani a fejét egy csókra de ismét eltolt magától. Nem az volt az első eset hogy ilyesmit csinált. Ott telt be a pohár. 3 hónapig voltunk együtt abban ő 1,5 hónapot külföldön volt 1 hónapig suli volt és év végi vizsgák a maradék időben ledig csak eltaszított magától. Akkor és ott megkértem hogy menjen el és többet nem akartam látni. Ezt persze a szemébe mondtam. Nagyából ennyi...

Tsukishima egy ideig maga elé nézett majd rám. Látszott hogy gondolkozott valamin.

-Azt mondod hogy csak egy csókig jutottatok?

-I-igen.. Miért?

-Akkor te szűz vagy? - kérdezte kicsit elpirulva. Persze én is elég piros voltam már.

-Miért érdekel? Talán játszani akarsz velem? - kérdeztem kicsit viccesen hogy oldjam a hangulatot.

-Igen.

Erre teljesen lefagytam. Miiiiiiiiiiii?????

---Tsukishima Kei szemszöge---

Látszott rajta hogy nem erre a válaszra számított. Tudom hogy én is csak nemrég szakítottam Yamaguchival de ő már az évet Asahi nélkül kezdte szóval annyira nagy bajt nem követek el vele ha rámozdulok-gondoltam.

Lassan előre hajoltam és megöleltem. A pici liberó teste nagyon törékeny volt, meleg és reszketett. A szíve olyan hangosan és gyorsan vert hogy az enyém is felvette annak a ritmusát. Ez teljesen beindított. (mivel a szüleim csak másnap reggelre igérkeztek) Felkaptam az ölembe. Ő átölelte a derekamat a lábával és a nyakam köré csavarta a két kicsi kezét. Lassan elindultunk a szobám felé.

-Hova megyünk? Mit csinálsz? - kérdezte hol kicsit erőszakosan hol pedig egészen halkan.

-Azt mondtad még szűz vagy?

-Igen.

-Még-vigyorogtam el