Nélküled nem az igazi.. (TsukkiNoya) Haikyuu fanfiction.

🏠Egy nem várt vendég🏠

---Nishinoya Yuu szemszöge---

Lassan bandukoltam Ryuu-val az oldalamon és csak meredtem a lábam elé. A barátom jól ellátta a baját az exemnek. Fura ezt a szót kimondani. Az exem. Dehát megcsalt, nem tehettem mást. Az én szememben ez a legnagyobb bűn. Ha járni kezdesz valakivel akkor alap, hogy megfogadod, hogy csak vele leszel senki mással. Ha pedig te már úgy érzed vele nem akarsz lenni szakitasz. Ilyen egyszerű a világ. Tanaka csak lassan lépkedett mellettem és rugdosta a kavicsokat a lába elől.
-Hogy birod? - kérdezte végül.
-Volt már rosszabb - próbáltam némi pozitivitást belevinni a beszélgetésbe.
-Ne merészelj hazudni! Látom, hogy rohadt szarul vagy. Nem akarsz ma nálam aludni?
-De az jó lenne - húztam el a szám. - akkor gyorsan gazaugrom a cuccaimért és 20perc múlva nálad?
-Úgy legyen! Ha akarod elkisérlek - ajánlotta fel.
-Ugyan hagyd. Azért nem lettem kislány - mosolyogtam és válba boxoltam. Erre ő is enyhe mosollyal díjazta a cselekedetemet és elindult a saját otthona felé, én pedig a házunk irányába.
Hamar hazaértem , mint mindig most is ledobtam a cipőm a kabátom felakasztottam a fogasra és a szobám fele vettem az irányt. Gyorsan elővettem egy táskát a fiokomból, bedobáltam egy polót, egy alsót és még sok más kacatot , majd indultam is el a kilyárat felé, de anyukám pont elkapott az ajtóban.
-Yuu-chan hova mész megint?
-Ryuu-nál alszom. Majd holnap jövök.
-És ő tudja ezt? - nevetett apukám is.
-Igen igen tudja - vigyorogtam én is. Nem igazán hasonlitok a szüleimre. Igaz ,hogy mindannyian kicsik vagyunk, és ha valaki bejön úgy érezheti magát, mint Gandalf egy hobbit-lyukban, de a fekete hajon kívűl nem sok hasonlóságot lehet rajtunk felfedezni. Bezzeg a bátyám. Ő kiköpött édesapám. Mint két tojás. Csak az a különbség ,hogy apukám nem kocka. Ezért is van hogy nehezen fogadták a szüleim a tényt miszerint ennyire buzgó vagyok és energiával teli, mert a bátyám meg otthon ülő típus.
-Na sziasztok elmentem! - integettem nekik majd elkezdtem futni a jól ismert útvonalon. Fel a dombon, a stoptáblánál balra, majd a lépcsőn fel és onnan pedig a 7.ház jobbra. Soha nem tudnám elfelejteni. Annyiszor voltam itt, hogy azt senki sem tudná megszámolni.
-Yuu!!!! - örült meg nekem Saeko.
-Szia! - mosolyogtam
-Mi az hogy Szia?? Hát nem is örülsz a fogadott nővérkédnek? - borzolta össze a hajam.
-Neeeee!Nemrég zseléztem be! - nyafogtam.
-Na ez már te vagy Yuu-chan - nevetett vidáman. - Mi újság?
-Semmi különös - legyintettem.
-Tessék itt a szakitás utáni bájital ami minden sebet begyógyit - jött be Ryuu egy tálcán egy bögrével.
-Mi van abban? - fintorogtam
-Nem tudom de pocsék íze van - vigyorgott - de ettől olyan hatásos, elveszi a figyelmet róla.
-Miii ti szakitottatok? - ámuldozott Saeko.
-Hát ja...
-Mindent ell kell mesélned - ült le a nappaliban - gyere! - mondta és megpacskolta maga mellett a helyet. Egyszer csak kopogtak. Megállt a szívem.
-Tsukishima??!! - hőbörgött Tanaka.
-Bocsánat Nishinoya-san itt van?

Ennyi volt mára. Várom a kommenteket❤❤😘 legyen csodaszép napotok!