Nélküled nem az igazi.. (TsukkiNoya) Haikyuu fanfiction.

Hűha!!!

De amint ő kiment én visszamentem a táskámhoz mert a könyökvédőmet elfelejtettem felvenni.

Ahogy szenvedtem azzal a vacakkal hogy rendesen rámjöjjön csak egy ajtócsapódást és heves szuszogást valamint nyögéseket hallottam. Úgy tünt valakik idejöttek huncutkodni vagy valami hasonló. Nem akartam tudni kik ők se megzavarni őket ezért elbújtam a szekrényben. Sajnos ezek az ósdi tárolók nem túl jól hangszigetelnek ezért kihallatszott pár szó. De amit aztán hallottam arra nem voltam felkészűlve:

-Daichi! Nne itt!-szólt egy férfi hang.

-Nyu gi nincs itt sen ki-lihegte Daichi!

Na ez az amit tuti nem szeretnék a szekrényben űlve végighallgatni. Lassan kimásztam a rejtekhelyemről és elkezdtem fütyörészni hogy legalább észrevegyék hogy van itt valaki.

-Suga! - suttogta a seme - vedd fel a pólód!!

Lassan indultam el az ajtó felé ahol megláttam,, DaiSuga'' párost (ahogy Tanaka hívja őket). Mintha mit sem láttam volna elmentem melettük közben odasúgtam Daichinak:

-Maradjatok! Látszik hogy Suga nagyon beteg. Majd szólok hogy elvitted a gyengélkedőre. - kacsintottam oda amit egy kisebb mosollyal köszöntek meg. Ez beteg egy szituáció volt. Hűha!!!

Bementem a terembe ahol már a két elsős szokásosan veszekedett. A kis vörös odalépett hozzám:

-Nishinoya senpai!! Tanítsd meg nekem a fogadást!! Kageyama-kun folyton ezzel nyaggat! - durcázott be.

- Persze hiszen béna vagy - lépett oda a feladó.

-Kageyamaaa.. Miért mondasz nekem mindig ilyeneket?

- Mert az asszonnyal keményen kell bánniii! - ordított oda Tanaka röhögve.

Kageyama csak sóhajtott egyet. Furcsán felelősségteljesen viselkedett.
Ezzel szemben Hinata teljesen elpirulva a padlót bámulta hátha nem veszik észre. Pedig még a narancssárga haja alól is kikandikált a kis vörös füle.

- Shouyo neked inkább a szervát kéne gyakorolnod! A fogadás múltkor sem jött össze mert nem vagyok senpai-nak való. - mormoltam az orrom alatt és megvakartam a tarkóm.

Gyanítottam ugyan hogy a két elsős együtt van de arra korán sem gondoltam volna hogy Ryuu ezt észreveszi és végképpen azt hogy Kageyama felválalja.

Az edzés végén láttam ahogy Tadashi Shouyoval beszélget és a szeplős folyamatosan felém pillantgatott két mondat között. Fogalmam sem volt róla hogy ilyen pletykás. Majd mikor már készültem elmenni öltözni a kis vörös megrángatta a pólóm alját.

-Nishinoya senpai. Lehetne egy kérdésem? - nézett rám olyan szemekkel mintha világrengető vagy írtó személyes dolgot szeretne mondani.

-Senpai mindig segít. Ez a szupererőm! - húztam ki magam és vállba boxoltam Shouyot.

-Elősszőr-kezdte halkan-  Yamaguchitól akartam megkérdezni de azt mondta hogy te ebben jobban tudsz segíteni. Szóval-ennél a résznél már teljesen elpirult-Kageyama kunnal összejöttünk ahogy Tanaka san is mondta. Már majdnem egy hónapja együtt vagyunk és szeretnék mindent megadni neki. Viszont félek attól hogy mennyivel nagyobb nálam és lehet hogy ez más testrészére is igaz. Nagyon félek az első alkalomtól mert nyilvánvalóan ő határozottabb.

- Mit akarsz ezzel mondani? - néztem rá kiváncsian.

- Úgy tudom te neked már volt ilyen élményed Asahi-sannal. - nem hiszem el hogy még mindig az exemmel jönnek!!! - ezért gondoltam talán eltudnád mondani mire számítsak.

Vettem egy nagy levegőt:
-Shouyo! Én és Asahi san sohasem feküdtünk le. Túl félénk volt és nem mert kezdeményezni - bazdki ezt miért mondom el nekiii?? - de amikor én próbálkoztam nem vette a lapot és hiába voltunk együtt 3 hónapig nem történt semmi. De annyit mondhatok hogy Sugawara san elég tapasztalt-emlékeztem vissza a klubszobában történtekre-és ő biztosan segít neked.

-De ő nem beteg? - nézett rám kiváncsian hiszen én füllentettem ezt nekik.

-Akkor hívd fel telefonon. Tudod "Mamára" mindig számítjatsz-vigyorogtam rá majd elbúcsúztunk.

Nem vagyok valami gyors öltöző így utolsónak maradtam. Ma nem volt kedvem Ryuuval menni haza és az a gondolat hogy Shouyo is milyen boldog én meg jól elcsesztem Asahival végképp tönkre tette a délutánomat. Végül eszembe jutott Tsukishima ajánlata. Felvettem a telefonom hátha megvan a száma. Persze hogy nem volt. Így írtam Tadashinak hátha ő megtudja adni a négyszemű elérhetőségét. Alig telt el néhány perc Yamaguchi válaszolt és már hívhattam is fel Tsukishimát.

-Halló?

-Szia Tsukishima. Noya vagyok. Csak azért hívlak mert még nem válaszoltam a kérdésedre.

-Milyen kérdés? - a hangjából itélve tényleg fingja se volt arról hogy miről beszélek.

-Tudod.. A szemüveg.

-ja.

-Az a helyzet hogy alattam jársz szóval a korrepetálás teljesen fölös lenne. Arra gondoltam viszont hogy én nem tudok egy hangszeren sem játszani és a következő karácsonyi műsort az én osztályom adja elő és mindenkinek szerepelnie kell. Énekesből már van elég szóval zenetanulásra osztottak be. Tudnál benne segíteni?

-Milyen hangszer? - kérdezte

-Bármilyen valami ami egyszerű. Mondjuk furulya.

-Jó. - (hallatszott a hangján hogy meglepődött ezen a felkérésen pláne hogy még annak a hangszernek a nevét is tudom amin ő tanult játszani)
-amúgy honnan tudod hogy játszok hangszeren?

-Nekem Asahi mondta akinek Suga említette mert hallotta ahogy Kageyama és Shouyo röhögnek mert Yamaguchi mesélte nekik hogy játszol furulyán.

-.....

Egy ideig nem kaptam választ majd mire összeszedte magát megbeszéltük hogy délutánonként átugrom hozzájuk amíg a szülei meg a bátja haza nem érnek.

-Mikor érsz ide?

-Mi? Hogy ma?

-Ja.

-Hát kb 20 perc.

Valami olyasmit mondott hogy majd itt találkozunk de nem hallottam tisztán úgyhogy elindultam arra a címre amit Tsukishima küldött. Ketten leszünk Tsukishimáéknál. Mint valami béna romantikus regényben. Hűha!!!

Na ennyi volt ez a rész. Remélem tetszett. Várom az ötleteket a következőkhöz. 🙃🙃