Nélküled nem az igazi.. (TsukkiNoya) Haikyuu fanfiction.

Ezt elbasztad!!

---Tsukishima Kei---

-Hova megyünk? Mit csinálsz? - kérdezte hol kicsit erőszakosan hol pedig egészen halkan.

-Azt mondtad még szűz vagy?

-Igen.

-Még-vigyorogtam el

Teljesen lefagyott. Kb 2 lépcsőfoknyit tudtam felmenni a szobám felé amikor elkezdte mindennek elhordani az anyám meg engem. De főleg engem. Kiderült rólam hogy perverz disznó vagyok aki csak egy másik férfival próbálja pótolni az x-ét. Én csendben hallgattam és vigyorogtam a kis aranyoson. Lassan felmentünk a szobámba. Az ölemben kuporgó a lábával és a kezével belém kapaszkodó liberó teljesen vörös volt.

Végülis megértem. Bevallottam hogy szeretem, hogy már szingli vagyok, elmesélte az előző rémes kapcsolatát, kideritettem hogy szűz és most a karjaimba viszem fel a szobámba ahol valószínüleg khm...

Kinyitottam az ajtót és letettem az ágyamra. Elégugoltam és a szemébe néztem.

-Nishinoya - san. Tudom hogy ez most nagyon sok neked és alig beszéltünk egymással meg minden..- egy csókkal folytotta belém a szót.

-Tsukishima.. Szeretsz?-bólintottam - akkor nincs miért szabadkozni vagy mit magyarázni.

Lassan átkarolta két kezével a nyakamat és puszilgatni kezdte az arcomat. A pólóm lassan felhajtotta és egyre szenvedélyesebb csókokkal árasztott el. Az előbb még egy rohadék voltam aki le akarja őt támadni. Mi ez a hirtelen hangulat váltás? Lassan beugrott valami. Megfogtam a kezét és levettem a vállamról. Erre abbahagyta amit eddig csinált és a szemembe nézett. Könnyes volt az egész arca és teljesen kétségbe esett fejet vágott. A szeme piros volt és vágyakozva nézett rám. Ha ittam volna akár csak egy kis bort tuti hogy akkor és ott addig basztam volna amíg szét nem szakad. De nem így történt. Azt lehetetlennek képzeltem hogy egyik percben Asahiról áradozik nekem meg le kurva anyázik engem majd a következőben ilyen arcot vág.

-Így nem - mondtam - nem így akarlak megkapni.

-Ezt hogy érted?

-Asahira gondolsz nem? Nem velem akarsz lefeküdni hanem vele. Én csak egy eszköz vagyok. Nyugi megfoglak szerezni. Elérem hogy azt akard hogy én tegyelek magamévá. - lepusziltam a könnyeit az arcáról majd a kezébe nyomtam a táskáját és lekisértem a lépcsőn.

-Bocsi hogy ennyi bajt okoztam-búcsúztam el majd rácsuktam az ajtót a megszeppent Noyára. Hallottam ahogy lassan elsétál a házunktól. Ekkor törtem meg. Eddig a komoly határozott Kei voltam de most összerogytam az ajtó melett és sírtam. Keservesen sírtam. Egy másik pasira gondolt miközben engem csókolt és ölelgetett. De nem ez fájt a legjobban hanem hogy egy pillanatig sem tagadta. Holnap is átjön valószinüleg. Vagy már nem is mer többet majd hozzám szólni mert fél hogy letámadom. Ez az Tsukishima!! Kurva jól csináltad. Ezt elbasztad!!