Nélküled nem az igazi.. (TsukkiNoya) Haikyuu fanfiction.

🎭Az előadás🎭

Nagyon nagyon nagyon nagyon bocsánat a hatalmas kihagyásért! Te jó ég mijen szemét dolog volt tőlem! Remélem azért nem öltök meg érte. Cserébe elhoztam az egyik kedvenc TsukkiYama vidimet! Jó olvasást🏐

Az a reakció egy külön misét megér komolyan.
Egy másodperc néma csend aztán kezdődött az őrület:
-Daichi és Suga csak pislogtak tátott szájjal,
-Tanaka követelte a pénzét Ennoshitától (ha jól értettem a rólunk kötött fogadás miatt),
-Kageyama azt ordibálta, hogy "Nishinoya-san ne fűzz nagy reményeket a teljesitményéhez!",
-Hinata Tsukkit kezdte el fenyegetni ,hogy ha velem bármit tesz, nem érdekli hogy nála kettő fejjel magasabb akkor is szétveri,
-Yamaguchi csak egy mosoly mögé bujtatott sírógörcsel kivánt nekünk boldogságot,
-Asahi teljesen meghatódott és zsebkendőbe temette arcát,
-Én pedig tűzpiros fejjel álltam Tsukishima melett ,akiből látszólag semmi érzelmet nem váltott ki ez a beszélgetés.

-Khm..khm.. - kezdte a kapitány - örülök nektek komolyan. És nagy megtiszteltetés ,hogy elsők közt tudhattuk meg. IGAZ?!! - ripakodott rá a többiekre és mind meghajoltak. (Lehet Kageyamát tarkón kelett csapni hozzá de ő tényleg mindent megtett)

Hamarosan elkezdődött az ünnepély. Én a szinfalak mögé vonulta, csapattársaim pedig leültek a nézőtéren. Tsukki még egyszer megsimogatta a fejem és hiába nem nézett komolyan a szemembe én ezt nagy bátoritásnak vettem a részéről. Nem is volt lámpalázam amig a függöny el nem húzódott és az erős fények bele nem világitottak a szemembe. A reflektor teljesen lefagyasztott és nem foltam képes rendesen fogni a hangszeremet. Ekkor egyik osztálytársam elkezdett játszani, én behunytam a szemem és elképzeltem magamban Kei szobáját amiben ezeket a dalokat vagy 50szer előadtam. Ettől kicsit megnyugodtam, a számhoz emeltem a hangszert és elkezdtem rajta játszani. A termet betöltötte a muszika és körbejárt mindent a zene. Szinte tapintható volt a levegőben. Egy idő után kinyitottam a szemem és már nem volt lámpalázam egyáltalán. Megláttam a párom az első sorban és mosolgott. Nem mondom hogy vigyorgott de a szája szélén egy kis boldogságot láttam. Becsukta a szemét és csak a zenére koncentrált de ennek ellenére is szinte láttam a csillogást ami a barna íriszeiből áradhatott.

Az előadás végén Tanakától kaptam pár baráti válba bokszolást és Suga még ugrált is örömében hogy milyen ügyes vagyok, de Tsukishima csak odaszaladt és megölelt.
-Ez igen! - hallatszott a bal vállamból a dörmögő hang. - alig rontottál!
-Miből gondoltam hogy most kedves leszel? - fogtam a fejem.

-Na emberek! - kiabált Ryuu - Van kedvetek egy jó kis házibulihoz??!!
-IGEN! - harsogott a csapat
-Irány a Tsukishima ház!
(-És a felelsz vagy mersz - suttogott Kei)