Nélküled nem az igazi.. (TsukkiNoya) Haikyuu fanfiction.

💥Kihívás💥

Csak nem féltékeny vagy? - lassan előrehajolt és megütögette a melette lévő helyet a padon kérve hogy üljek mellé.
-Én féltékeny?! - nevettem el magam inkább kétségbe esetten mint vidáman.
Levágtam magam a padra és néztem a szökőkutat.

-Akkor most mi van köztünk? - kérdezte halkan

-Szerinted mi van? - kérdeztem tőle a gondolataimba merülve.
-Én szeretném ha több lenne mint barátság de jelenleg úgy tűnik hogy inkább kevesebb van köztünk. Te hogy érzed?
-Nem tudom... Azt se tudom hogy közömbös vagyok vagy szerelmes esetleg utállak? Hiányzik e még Asahi vagy nem? Boldog vagyok hogy így érzel irántam vagy nem? Hogy tudnám eldönteni?
-Segitek..

Lassan közelebb hajolt és az államnál fogva maga felé fordított. Tsukishima szemei a szemem és a szám között cikáztak. Az arcom egyre forróbb és vörösebb lett ahogy a fiú szuszogását éreztem az arcomon. Megcsapott az illata amitől boldogság öntött el. Már ezektől az apró örömöktől is mintha szárnyaltam volna. Óvatosan megszüntette köztünk a távolságot és ajkainkat összeérintette. A forró csók amit váltottunk belőlem nagyobb érzelmeket váltott ki. A teljes fülem vörös lett és egy lassú bizsergés ment át a testemen. Egyet sóhajtottam amitől a colos belemosolygott a csókunkba. Lassan elvált tőlem és ahogy felnyitotta szemhélyát kikerekedtek a szemei. Rám nézett majd gyorsan elfordította a tekintetét. Egy kicsit vörös arccal megkérdezte.

-Jössz?
-Hova?
-Hát hozzám. - eléggé kétségbe esett fejet vághattam mert egyből hozzátette-Ma tanulunk nem?

Csak bólintottam egyet és elindultam a négyszemű után. Alig tíz percre lakott és csak sétáltunk egymás melett. Egyikünk se szólalt meg. Nem nagyon tudtunk semmit se a másikról és nem volt közös témánk se. Miről beszéltünk volna hogy ne legyen kínos? Mondjuk így is az volt. Egyszer csak éreztem egy nagy meleg kezet a vállamon ami maga felé fordít. A tulajdonosával lassan találkozott a tekintetünk és Tsukishima egy fagyizó felé mutatott. A késő májusi idő már elérte a 30°C ot és igencsak összefutott a nyál a számban a hideg édesség gondolatától.

-Nem eszünk egyet? - kérdezte a maga komoly módján.
-Figyelj Tsukishima! - néztem rá ördögi vigyorral- mibe fogadunk hogy több fagyit eszem meg mint te 1 perc alatt?-elöszőr elgondolkodott a dolgon hiszen nyilvánvaló volt hogy úgyse nyerhet.
-Rendben-ritkán láttam ilyen vigyort az arcán. Perverz mosoly volt a száján de a szeme reménnyel és gonoszsággal volt tele. - ha nyerek megteszel nekem 1 dolgot. Bármilyen dolgot amit kérek.
Sose futamottam vissza egy kihivástól sem. Most sem riadtam vissza akármennyire sem tetszett az esetleges  vereségem ára.
-Rendben de ha én nyerek - néztem rá ördögi pillantásokkal- fizetned kell minden alkalommal mikor megszeged a baráti távolságot.
-Mire gondolsz pontosan? - kérdezte
-Ha megcsókolsz, megfogod a kezem vagy megölelsz akkor fizetned kell 500 yent.
-Benne vagyok - vigyorgott rám hibátlan fogsorával. Úgy végig akartam nyalni a gyönyörű száján és felfedezni annak belsejét. ÚRISTEN MIKRE GONDOLOK?

-Akkor kezdődjék a játék!