Nélküled nem az igazi.. (TsukkiNoya) Haikyuu fanfiction.

Kell Még Több?

Egész északa csak forgolódtam. Hol a plafont bámultam hol pedig ki az ablakomon. Folyamatosan Nishinoya-san járt a fejemben és próbáltam megoldani valahogy ezt a furcsa helyzetet. - Mostantól mindennap látom edzésen ahogy eddig is csak más lesz. Látni fogom az iskolában délután a szobámba és hétvégén a meccseken. Azért remélem nem fogja elmondani Yamaguchinak hogy mi volt közöttünk. Abból ő se jönne ki valami fényesen. Szerencsére tudom hogy megtudja magát védeni de azért mégis félek. Ha egy Asahi-san méretű fiú kikezd vele akkor Noya nem sokat tehet. - ezek a gondolatok cikáztam egész este a fejemben.

---Nishinoya Yuu---

-Hát bazdmeg!! Annyira jó lenne ha egyszer az életben nem lenne bajom a srácokkal!! Elöször kiderül rólam hogy biszexuális vagyok aztán beleszeretek a csapat legmagasabb legizmosabb srácába aki szarik a fejemre majd találok nála egy mégmagasabb taknyost aki teljesen összezavar. A legdurvább nem az az egészben hogy neki jelenleg pasia(?) van hanem az ő házukban simán leteperne és még ez messze nem a legrosszabb. Nishinoya Yuu másodéves a Karasuno röplabda csapat liberója hagyta hogy leteperje egy másik srác akibe lehet hogy belehabarodott. És bazdmeg mit csináltam?! Asahi nevét mondtam miközben csókoltam Tsukishimát!! Az igen Noya! Valamint ma megint át kell hozzá menned mert a karácsonyi műsorra bazdmeg meg kell tanulnod kettő kicseszett dalt elfurulyázni! Annyi kedvem van hozzá tényleg!

Lassan elindultam a suli felé. Elég lassan és jobbra balra dölöngéltem mint valami részeg. Tegnap miútán elmentem Tsukishimától egész végig gondolkodtam. Nem nagyon tudtam hova tenni a dolgokat. Kaptam egy szerelmi vallomást de nem tudok rá válaszolni de mégis szeretnék vele lenni de nem kéne de mégis. Egyszerüen bennem a pumpa felugrott. Nem emiatt a gondolatok miatt hanem mert még meg kell beszélnem pár dolgok Asahival. És pontosan tudom mit fog válaszolni.

A nap hamar elrepült és a csarnok felé vettem az irányt. Csak sétálgattam. Csoszogott a cipőm talpa a linóleum padlón. Bal. Jobb. Bal. Jobb. Bal... De ekkor ezt a megszokott ritmust megzavarta még két láb tempója. Az ő cipője inkább kopogott mint csiszorgott és sokkal gyorsabban lépjedett mint én. A hang egyre közelebbről hallatszott míg végül már a tulajdonosa ott állt melettem és elém állt majd meghajolt.

-Nishinoya senpai!! Kérlek gyere el a szülinapi bulimra! - ordította a kis vörös és átnyujtott egy meghívót. Rajta volt a cím időpont telefonszám program meg minden.

-Persze hogy elmegyek! Hülye kérdés hiszen 17 leszel!! - azzal vigyorogva megborzoltam a vörös haját. - ki lesz még ott?

-Az egész csapatot meghívtam meg pár gyereket az évfolyamból. Természetesen pia is lesz de Suga-san a lelkemre kötötte hogy igan hogy ő fogja beszerezni és hagyja a vedelést de ha bárki is hülységeket kezd csinálni bezárja a bulit.

-Világos mint a nap! Na mennem kell mert még beszélnem kell Asahival. Szioo!

Lassan elindultam és az öltözőkbe érve egyből megpillantottam az ászt. Lassan odamentem hozzá.

-Szia Azumane - san. -Na így biztos hogy még sose hívtam. Mindig keresztnéven szólitok mindenkit kivéve a colost.
-oooo szia Nishinoya. - válaszolta kicsit zavartan
-Van ma párod?
-Nincs még azt hi..
-Akkor velem vagy! Csak adj bele mindent! - vigyorogtam a megszeppent Asahira.

A bemelegités után egy kis csapatozás vette kezdetét. Nagy idegességemre egyik oriással sem kerültem egy csapatba szóval bámulhattam mind a kettőnek az idegesitő fejét ahogy engem bámulnak.
-Thadashi! Még egy szép szervát!
Yamaguchi vett egy nagy levegőt feldobta a labdát majd elütötte. Gyönyörűen szállt a labda pontosan Tsukishima és Daichi közé. Sajnos a biztosabb fogadó játszotta fel a labdát pontosan Sugawara feje fölé aki gyönyörű ívet adva a labdának Asahinak passzolta. Az ász nem kimélve a Shouyoból és Kageyamából álló blokkot teli erővel megütötte a labdát ami a magasabbikról elpattant és egyenesen a fal felé száguldott. Chikara nagy lendületet vett és utána csúszott és feljátszotta a labdát nekem én meg Ryou-nak passzoltam aki Narita kezéről blokk outtal zárta a labda menetet. Ezzel 24 :22 re vezettünk.
-Yamaguchi! Üsd! - orditottuk teli torokból.
Az elsőéves cserenyitó ugrott majd ütött egyenesen a hálószegélynek szerválva a labdát. Az megpattant és Narita volt kénytelen feljátszani. Sugawara feladta a kapitánynak akinek az ütése Shouyo kezéről megpattant
-One touch!!! - ordított a center.
-Potya! - Kiabáltam és Kageyama feje felé játszottam. A fekete hajúhoz az egész csapat csatlakozott szinkronizált támadás elérte a célját. A feladó a kis vörösnek passzolta aki teljes erejét beleadta és keményen megütötte a felette megálló labdát.
-Joooooooooo!! -ordította mindenki. Játszma szett és meccs!

Az öltözőbe mentünk és mivel a korábbi Papa-Mama incidens (Daichi x Suga😂😂) miatt nem akartam utolsónak maradni ott. Milyen rosszul tettem. Amint kiléptem az erkélyre Tsukishimát és Thadashit láttam meg együtt a falnál...