Nélküled nem az igazi.. (TsukkiNoya) Haikyuu fanfiction.

😢Utállak😢

-Neked nem! - morogta Tanaka.
-Csak szeretnék vele beszélni! - kérlelte Tsukishima.
-Hééé! Nem érted hogy takarodj innen? - üvöltötte Ryuu - azt akarod ,hogy újra szétverjelek? - és lassan elkezdett felé lépkedni. Viszont a négyszemű nem hátrált. Állta Tanaka megvető pillantását és látszott rajta, hogy nem fogja hagyni megint péppé veretni magát. Gyorsan felpattantam és a két fiú közé álltam. Kezemet Ryuu mellkasára tettem és úgy toltam vissza.
-Neeee! Hagyd! - üvöltöttem - Van mit megbeszélnem vele! - Tanaka végül megállt és lassan visszament a házba, de az ajtóban hátraszólt.
-Ha egy ujjal is hozzáérsz, nem marad fogad! - azzal zsebrevágta a kezét és becsapta az ajtót.
Csak álltunk egymással szemben. Nekem nem volt mondani valóm, Tsukishima meg nem tudta hogyan kezdjen bele. Végül belenézett a szemembe. A szája fel volt repedve, az atca feldagadt és a szeme vörös volt a reggeli verekedéstől vagy a sírástól. Innen nem tudtam megállapítani. Az viszont tisztán látszott rajta hogy komolyan bántja a dolog. Végigmért engem, az egész testemet. Akkor látta csak ,hogy össz-vissz egy póló van rajtam és egy rövidnadrág. Ez decemberben nem túl előnyös. Lekapta a saját kabátját rádobta a vállamra majd a sálát a nyakam köré csavarta. Nagyon viccesen nézhettem ki ,mert egyből mosolyra derült a szája.
- Mi olyan vicces?- Durciztam.
-Semmi ,csak aranyos vagy! - majd lassan átkarolt hatalmas kezeivel és az állát a fejemre támasztotta. Vett egy nagy levegőt és csak ennyit mondott : Sajnálom!
Én köpni ,nyelni nem tudtam hirtelen. Minden harag ami eddig bennem volt az egyszerűen eltűnt. Hiába mondtam magamban vagy tízszer,hogy nem szabad neki megbocsájtanom és addig kell ütnöm amíg lélegzik, egyszerűen képtelen voltam rá. Annyit tudtam csak magamnak parancsolni hogy ne öleljem vissza.
- Csak az érdekel hogy miért? Nem voltam elég jó neked? Már nem szeretsz? És miért pont akkor amikor én is ott voltam? Legalább megbeszélhettük volna. - ekkor már nem tudtam mást mondani. A könnyeim beborítottak a pulcsiját és az arcomat belefúrtam a mellkasába. Végül hozzátettem: utállak!
Tsukishima nem válaszolt csak simogatta a fejem, miközben sírtam. Mikor lassan kezdtem megnyugodni lehajolt és mélyen a szemembe nézett.
-Félreértés történt. Tegnap én nem feküdtem le Kurooval!
-Micsoda? - lefagytam. Komolyan. Nem tudtam mennyi idő telt el, de arra eszméltem fel hogy Tsukki integet a szemem előtt és néha-néha megütögeti az arcom.
-Noya-san? Élsz még?
- Mi? - eszméltem fel.
-Lefagytál - nevetett.
-Most nem ez a lényeg! Hogy hogy nem feküdtél le vele?
-Hazudott nekem. Nem emlékeztem semmire tegnapról és reggel egy ágyban keltem vele. Képzelheted mire gondoltam. Elkezdtem faggatni és azt mondta megtettük. Majd a reggeli után mikor elmentetek, bevallotta hogy ő mászott rám, de mivel a te nevedet mondtam állandóan leállt. - ha lehetett annál jobban sírni én megtettem. Szinte üvöltve zokogtam. Nem tudtam uralkodni magamon és egyre jobban húztam közelebb magamhoz.
-Szeretlek- suttogta - és ha valaha megbocsájtasz nekem, akkor én szeretném újra kezdeni ezt az egészet- mutatott kettőnkre és összekulcsolta kezünket.
-Én.... én... én utállak! - morogtam, majd a pulcsija zsinorját megfogtam és lehúztam magamhoz egy szenvedélyes szerelmes második első csókra.
-Noya-san? - szakította meg Tsukki a csókot.
-Hm? - billentettem oldalra a fejem.
- Nem akarsz megismerkedni a szüleimmel?

Ne haragudjatok ,amiért eltűntem. Bocsánat! Megpróbálom minnél hamarabb hozni a következőt. Írjatok ha tetszik a sztori! Halihooo! ❤😁