Tűz és Víz ᵇᵗˢ [✓]

»Prológus«

/20 évvel ezelőtt/

-Mr. Kim! Nyugat felől vihar várható. - mutatott fel az égre a legénység egyik tagja.

-Mit javasol? Forduljunk vissza? - húzta fel szemöldökét a hajóskapitány.

-Csúnya következményei lehetnek, ha maradnánk a tengeren. - közölte.

A kellemes szellő, és a békésen lenyugvó nap mást mondott a kapitánynak. Szemeivel az eget fürkészte, miközben egyfolytában gondolkozott.

-A felhők tényleg nem ígérkeznek semmi jónak. De, ha most visszafordulunk, akkor oda az üzlet. Kormányos! Térjen ki a közelgő vihar irányából. Hosszabb úton megyünk. - adta ki a parancsot.

-Na de kapitány, ez nem a...

-Hallgass! Tudtommal én vagyok a kapitány. - üvöltötte idegesen.

-Poszeidon vigyázzon ránk az úton. - hunyta be szemeit a kormányos.

-Inkább forduljon, minthogy imádkozzon a tenger istenéhez. Poszeidon... Még ilyet. - morgott a férfi.

A kapitány szerető feleségéhez, és újszülött lányához sietett. Mosolyogva vette át a gyermeket a feleségtől, mikor hatalmasat dörrent az ég.

-Az ég szerelmére! Nem megmondtam neki, hogy kerüljön? - morgolódott a férfi, majd asszonya kezébe nyomta a gyermeket.

A nap már szinte teljesen lement és az eső és eleredt. Dörgések és villámlások váltották egymást. A fekete felhők eltakarták a csillagokat, amiket a kapitány imádott nézni feleségével. Felerősödött a szél, a hullámok rázták ide-oda a hajót. A fedélzeten a legénység eszeveszettül rohant és tették a dolgukat. Bele keveredtek a viharba. Már kikerülhetetlen volt.

-Tartsa egyenesbe a hajót kormányos! Látja? Poszeidon segített. - morgolódott a férfi.

Sírásra figyelt fel a kapitány. Feleségét kereste a fedélzeten, majd megpillantotta a hajó szélében. Gyorsan odasietett, majd derekánál megfogva húzta őket beljebb.

-Ne maradjatok itt fent a fedélzeten. Seohyun megfázik. És te is. - mondta a férfi. - Add át. - kérte a nőt, aki kezébe nyomta a kislányt.

A pokoli vihar egyre jobban erősödött. A kapitány sietősen ment végig a hajó fedélzetén, mikor az egyre növekvő hullámok egy hatalmasat ütöttek a hajón és mindenkinek megingott az egyensúlya. A kapitány a hajó falának csapódott kezében lányával. Az átkozott hullámok nehezítették dolgát, majd szörnyű tragédia történt. Gyermeke a tengerbe esett.

-Seohyun! Te jó ég! Seohyun! Kislányom. - ordítozott a férfi. - Poszeidon, ha annyira létezel mentsd meg a gyermekem. Bármit megadok. - kiáltozott tovább. - Legénység! Tegyenek már valamit.

Felesége sírva rohant mellé, majd elképesztő dolog történt. A hullámok varázsütésre csendesedtek le. A gyermek felemelkedett a tengerből, miközben a víz tartotta őt. A kapitány kinyúlt a lányáért, majd sírva mondott köszönetet.

-A lány az életét megtarthatja, viszont eme tettemért kérek cserébe valamit kapitány. - hallott meg egy mélyebb férfi hangot.

-Ez maga Po...

-Poszeidon, a tenger istenének az ura vagyok. Megmentettem halandó lánya életét. Viszont egy feltétellel tettem mindezt.

-Megadok bármit. Akármit. - kiáltotta a férfi.

-A lányáért a fiamat küldöm. A tenger istenének a fiának felesége lesz. Ha nem, elpusztítom az összes tenger melletti várost.

A kapitány ígéretet tett neki.
A lányát Poszeidon fiának ígérte.
Vajon jól tette?
_______________________________________

Sziasztok. ❤️

Megpróbálkoznék most egy fantasy ficivel, ami remélem, hogy legalább egy valaki tetszését el fogja nyerni majd. 😊

Egyszer már írtam egyet, ami hát nem mondom, hogy életem legjobb irománya volt, de remélem ebből többet és jobbat fogok tudni kihozni. 😂

Nem tudom, hogy eddig kinek jön be, de hozom még ma az első részt. Szóval, ha érdekel titeket a folytatás, akkor nem kell sokat várnotok rá. 😊

Addig is sziasztok. ❤️