Tűz és Víz ᵇᵗˢ [✓]

26. rész

Amint megettünk mindent elköszöntünk Miyeontól. Szorosan megöleltem, majd elindultunk.
Szótlanul mentem Yoongi mellett, aki megköszörülte a torkát, majd rám nézett.

-Hiányozni fog igaz? - kérdezte.

-Az nem kifejezés... - sóhajtottam. - De ez van... Elég könnyen beletörődök mostanság mindenbe. Elfogadtam, hogy elmegyünk, meg azt is, hogy meghalok. Különösképpen, már nem érdekel. Úgy sem az enyém az életem, akkor meg már nem mindegy hogy végződik?

-Na igen... - sóhajtott Yoongi is.

-Neked könnyű. - közöltem. - Csak ölsz, minden érzelem nélkül.

-És ez jó szerinted? - kérdezte.

-Azt nem mondtam...

Yoongival elég sokáig sétáltunk, de nem árulta el, hogy hova megyünk. Egyfolytában azt hajtogatta, hogy tetszeni fog, és ne aggódjak. Legalább még egy 20 perc séta után egy világítótoronyhoz értünk.

-Én fel nem megyek oda. - fagytam le.

-Most miért? - kérdezte.

-Egész délután csak jöttünk, erre ide? Nekem tériszonyom van... Nem megyek fel. - közöltem.

-Vigyázok rád. - mosolygott.

-Mi ez a hirtelen jött kedvesség amúgy? Nem tudom mikor vagy ijesztőbb. Ilyenkor, vagy mikor fenyegetsz.

-Nem hogy örülnél. Most jelenleg nincs kedvem bunkózni, meg megölni téged. - közölte. - Na feljössz? - kérdezte, majd nyújtotta a kezét.

Lassan és félve nyújtottam ki a kezemet felé, majd amint megfogta a kezem végig járt egyfajta bizsergés. Megtettük együtt az első lépést felfelé, majd a legtetején félve álltam meg a falnál.

-Ne félj már. Tőlem nem féltél soha, ettől bezzeg igen. Pedig én halálosabb vagyok a magasságnál. - nevetett fel, majd a korláthoz lépett.

-Valahogy úgy érzem előbb öl meg a magasság, mint Te. - közöltem.

Yoongi hirtelen lépett egyet felém, majd elkapta a kezemet és egyet rántott rajtam. Egy sikítással díjaztam tettét, majd úgy kapaszkodtam a korlátba, ahogy csak bírtam. Becsukott szemmel imádkoztam, hogy vége legyen ennek és lemehessek már végre.

-Nyisd ki a szemed.

-Tegnap még be kellett csuknom. - morogtam.

-Az tegnap volt. Most nyisd. Kérlek.

Sosem mondtad még ezt a szót...

Lassan kinyitottam a szememet, majd félve néztem az előttünk elterülő tengerre.

-Nagyon szép a víz, azt hiszem sokszor fogok még látni ilyet. Vagy nem. - nevettem fel erőltetetten. - De menjünk le...

-Ne a vizet nézd, hanem az eget. - nevetett.

Lassan feljebb pillantottam, majd megláttam a lemenő Nap okozta narancssárgás színű felhőket, amik jó pár árnyalatban díszelegtek az égen.

-De gyönyörű. - néztem csillogó szemekkel az eget.

Teljesen elfelejtettem azt, hogy magasan vagyunk. Már nem féltem. Annyira belemerültem a gyönyörködésbe, hogy mindent elfelejtettem. A sok bonyodalmat, a sorsomat, Jimint... Egyedül ez a pillanat létezett a számomra.

-Ahogy meglátom a naplementét... Eszembe jutnak a napi tetteim. Eddig sosem láttam még ilyen szépnek. - mondta, miközben az eget nézte. - Talán miattad szebb ma, mint máskor.

-Miattam? - néztem rá kíváncsian.

-Feladatom nem más, mint hogy megöljelek. Ha nem teszem meg én halok meg. Mindennap tettem érte, próbálkoztam, tervet eszeltem ki. Azt mondtad tegnap, hogy a tetteimtől félsz és nem tőlem. Ez sose mondta még senki. Általában az egész lényemtől félnek. - mesélte.

-Ahogy ma elnéztelek... Nem vagy rossz ember. Tudom, hogy miket tettél, és mit fogsz tenni. - néztem rá. - De akkor is. Ma megláttam egy másik oldalad, ami lehet az igazi éned, csak elnyomtad.

-Azt hittem, hogy mivel isten vagyok megtehetek mindent. Úgy gondoltam, hogy ha már ekkora erőt birtoklok, akkor ki kell használnom. Nálunk mindenki jóra használja az erejét. De én... Én nem arra használtam. Erre apám változtatni akart rajtam. Elakarta érni, hogy megváltozzak. Erre leküld ide, hogy végezzek veled. Miért így változzak? - kérdezte idegesen. - Rohadtul nem akarok ölni a változásért. Ez miatt akarja, hogy változzak, mert ölök minden érzelem nélkül. Erre ölnöm kell a bizonyításért?

-Yoongi... Apád sikerrel járt. - simítottam meg a karját.

-Miért? - nézett rám értetlenül.

-Nem hallod magad? Nem akarod ezt csinálni. Yoongi most látod be, hogy nem akarod folytatni ezt az egész öldöklést. Ez volt a célja. Hogy megváltozzon a véleményed erről. Hogy meggondold magad. Hogy helyesen cselekedj.

-Nem tudom visszaforgatni az időt Seohyun. Kihasználtalak. Elakartam érni, hogy belém szeress. Hogy ne menj el Jiminnel. És tudod miért? Mert, ha nem mész vele, akkor Ő hal meg. Ő, akié a dicsőség. Még az apám is Őt hozta fel mindig példának. Elegem lett belőle. Véget akartam vetni ennek. És ehhez kellettél. Az a három próba is csak azért kellett, hogy hátha belém szeretsz. Sajnálom...

Nem gondoltam volna, hogy Yoongitól ezeket fogom hallani.
Nem gondoltam volna, hogy változni akar valaha is.

-Yoongi... Hogy jött ez az egész? A változás? Miért most döntöttél így?

-Azért mert... Eddig nem láttam értelmét. Eddig nem adott okot senki a változásra.

________________

Elég gyorsan haladunk amúgy a vége felé. Már nincs sok hátra. Talán még négy rész az epilógussal. 🤔
Viszont mára befejezem a rész kirakást, mert a végén meguntok😅😂