Tűz és Víz ᵇᵗˢ [✓]

»5. rész«

-Baj van? - kérdezte Taehyung.

-Én... Nekem haza kell mennem. - mondtam sokkos állapotban.

-Lebuktál?

-Le hát... De hogy? Hiszen nem mondtam el senkinek, hogy... Miyeon... De... Nem ő nem mondaná el.

-Sose bírtam. - közölte Taehyung.

-Nem ő volt. - ráztam a fejem. - Ha elmondta volna, akkor anya tudná, hogy veled vagyok. Ha nem is ismer, de a neved már tudná...

-De akkor...

-Nem tudom. Nem tudok semmit. De... Haza kell mennem. Majd mondom mi volt.

-Sajnálom... Remélem nem lesz baj. Nem akarlak elveszíteni. - ölelt szorosan magához.

-Én sem téged. Szeretlek Taehyung. Nem tudnám elképzelni az életem nélküled. - mondtam sóhajtva, miközben viszonoztam ölelését.

-Kísérjelek el? Itt az ideje bevallani mindent. Együtt közös erővel meggyőzzük őket, hogy engedjék meg a kapcsolatunkat.

-Nem tudom, hogy jó ötlet lenne-e... - távolodtam el.

-Az én ruháimba vagy. Rosszabb már nem lehet. - érvelt.

-Ah... Jó. De siessünk. - közöltem.

Taehyung összeszedte legfontosabb dolgait, majd felkaptam a táskámat és már indultunk is.

-Még dél sincs, és már cirkusz van. - morogtam.

-De délre már együtt leszünk. Rendesen. - szorította meg kezemet.

Úgy legyen....

Az ég teljesen kitisztult. Esőnek nyoma sem látszódott. Felszálltunk a buszra, majd idegesen ültem le az egyik ülésre.

-Ne aggódj Seohyun. Minden rendben lesz. - mosolygott Taehyung.

-Köszönöm, hogy megpróbálsz vidám lenni, mikor te is tudod, hogy gáz van. - erőltettem magamra egy mosolyt.

***

Az ajtónk előtt álltunk Taehyunggal kézen fogva, majd lassan lenyomtam a kilincset. Remegve tettem meg az első lépést, majd Taehyung megállított.

-Ne félj. Tényleg ne. Nem lesz semmi baj. - suttogta, majd bólintottam egyet.

Levettük a cipőinket, majd Taehyungot a nappali felé vezettem.

Anyáék a nappaliban türelmetlenül ültek a kanapén, majd amint megláttak egyből felpattantak.

-Seohyun. Mégis mi... - kezdte el apa, de félbeszakítottam.

-Előbb én. Kérlek.

-Mondd. Hallgatunk. - tette keresztbe anya kezét.

Lassan beljebb mentem, majd számukra Taehyung is láthatóvá vált. Ledöbbenve néztek rá, majd az összekulcsolt kezünkre.

-Sajnálom, hogy így és most kell ezt megtudnotok, de ő itt Taehyung. A barátom. - jelentettem ki. - Vele voltam ma. És nem érdekel, hogy mi lesz a következménye. Szeretem őt. - közöltem.

A szüleim köpni-nyelni nem tudtak, így Taehyung vette át a szót.

-Örülök, hogy végre találkozhattam Seohyun családjával. Nagyon hálás lennék, hogyha nem... - kezdte el, majd apa elordította magát.

-Csend legyen! Seohyun, most azonnal elköszönsz tőle. - nézett rám szigorúan.

-Mi? - fagytam le teljesen.

-Elnézést uram, de én... - kezdte el megint Taehyung, de nem jutott sokra.

-Nem érdekel. Seohyunnak szépen megmondtuk, hogy tartsa távol magát a fiúktól. Erre mi van? Hazahoz egyet... - ült le sóhajtva. - Kislányom... Te küld haza, mert én nem leszek kedves vele.

-Jó. Hazaküldöm. De vele megyek én is. - közöltem.

-Seohyun. Fejezd be az ellenkezést. És te. - nézett Taehyungra. - Ha annyira szereted, akkor bizonyítsd. Hagyd békén.

-Ezzel bizonyítsak? Ez egy rossz vicc ugye? - kérdezte Taehyung kiakadva.

-Miért nem fogadjátok el? Miért ellenzitek ezt? Talán nem akarjátok, hogy boldog legyek? - kérdeztem a könnyeimmel küszködve.

-De azt akarjuk Seohyun. De nem vele leszel te boldog. - mondta halkan anya. - Nem vele... Vele nem szabad lenned...

-Seohyun miért pikkel ennyire rám a családod? - kérdezte Taehyung. - Elnézést, ha tévedek, de nem tettem semmit.

-De tettél. - vágta rá apa.

-Mit? - kérdezte karba tett kezekkel.

-Azt, hogy összejöttél vele. - közölte.

-De ebbe mi a baj? Mi a bajotok vele? Nem is ismeritek. Nagyon kedves és tiszta szívből szeret. - vágtam hozzájuk.

-Kincsem... Akkor mondom én másképpen. Az igazság azaz, hogy... Téged odaígértünk már valakinek. - mondta anya.

-Hogy mi? Ígéret... Hűha... Ilyet nem játszunk. Hol élünk? - akadt ki Taehyung. - Neeem. Ez csak vicc ismét. Kandi kamera is van? - nézett körbe.

-Seohyun akivel neked lenned kell, akivel együtt kell élned. A párod... Itt van. - folytatta anya.

-Pontosan. Itt van. Itt vagyok. - közölte Taehyung.

-Nem te. - forgatta a szemét apa. - Gyere be kérlek. - kiáltott ki.

Mindannyian az ajtó felé kaptuk a fejünket, majd lassan megpillantottunk egy fiút besétálni a nappalinkba.

-Jó újra látni Seohyun. - mosolygott.

Ilyen nincs...
_______________________________________

Sziasztok. ❤️

Köszönöm, hogy már ennyien olvastátok a ficit, és köszönöm a sok pozitív visszajelzést. ❤️

Ezzel a résszel nem igazán vagyok megelégedve, de remélem, hogy Nektek azért tetszeni fog. 😅