Tűz és Víz ᵇᵗˢ [✓]

»10. rész«

-Éreztem, hogy kelleni fogok. - morogta Jimin.

-Egyedül is el tudtam volna intézni. - kiáltottam rá. - De neked ide kellett jönnöd.

-Seohyun... Senki nem mondta, hogy könnyű lesz.

-Már könnyebb lesz. - sóhajtottam.

-Ezt hogy érted? - húzta fel szemöldökét.

-Már elvettetek mindent tőlem, ami fontos volt. Már nem fog több fájdalom érni. - közöltem, majd letöröltem könnyeim.

-Idővel jobb lesz. De nem tehetsz mást. El kell fogadnod ezt. Nézd a jó oldalát...

-Mi ennek jó oldala? - kérdeztem morogva.

-Nem mindenki mondhatja el, hogy egy istennel van együtt. Ráadásul nem akármilyennel. - mosolygott.

-Maradj már Vízipók. - mosolyodtam el.

-Mért szerinted nem vagyok elég jó? - kérdezte, majd egyre közelebb hajolt felém.

Kikerekedtek szemeim, majd lassan hátrálni kezdtem.

-Ji-Jimin... Menjünk haza... - mondtam halkan, majd a park kijárata felé indultam.

-De... Seohyun. Ne már. - kiáltott utánam. - Azt mondtad esélyt adsz. Hogy nem ellenkezel. Akkor lássam.

Rögtön megtorpantam, majd felé fordultam.

-Jimin. Most szakítottam azzal a sráccal, akit szeretek. Szerinted ilyen hamar túl teszem magam rajta? Nekem most idő kell. Értsd meg.

-Megértem, de...

-Nem. Nem érted. Tartom magam a szavamhoz. Veled leszek, de nem jelenti azt, hogy szeretni is foglak. - tettem keresztbe kezeimet.

-Akkor minden percemet azzal töltöm, hogy elérjem, hogy belém szeress.

-Sok sikert Vízipók. - forgattam szemeimet, majd ismét elindultam.

Sóhajtva mentem végig az úton, miközben az elmúlt 10 perc játszódott le a fejemben.

Egy isten sok bajjal jár... Na de most kettő van, mint kiderült. Ez egyre jobb lesz.

Jimin nem habozott. Egyből mellettem termett, majd kezeinket összekulcsolta.

-Akkor az úti célunk a házatok. - közölte.

-Nem kell fognod a kezem. - közöltem vele.

-Ilyen nehéz esettel sem találkoztam még... Na nem baj. Egy istenen nem fogsz ki Kedvesem. Hidd el meg leszünk mi. Nagyon is. - sóhajtotta.

-Most...a barátomnak kéne hívnom téged? - kérdeztem halkan.

-Valami olyasmi.

-Na nem. Még nem tetted meg az ígéreted. - mosolyodtam el. - Előbb találkozok Yoongival.

-Hurrá... - morogta.

***

-Seohyun te meghibbantál? Nem mész te sehova. - kiáltott rám apa.

Jimin te lepcses szájú...
Egyszer még... még... Úgy... Á, minek próbálnék fenyegetőzni, előbb okoznál nekem fájdalmat, mint én neked...

-Apa... Nyugodj meg. Amúgy is. Valamit valamiért. - mosolyodtam el.

-Megöleted magad. - közölte Jimin. - Ígéret ide vagy oda... Nem lehetne máshogy megoldani ezt?

Idegesen fogtam meg a homlokom, majd Jiminre néztem.

-Te csak maradj csendben.

-Seohyun. De ha ellenkezni fogsz. Ha ellenkezel a kapcsolatotok miatt... - kezdte el apa, majd közbeszóltam.

-Nyugalom. Megmondtam, hogy bele megyek. - közöltem.

-Vigyázz magadra. - ölelt meg váratlanul Jimin. - Milyen régóta várok az ölelésedre. - sóhajtotta.

Ösztönösen elmosolyodtam, majd sóhajtva viszonoztam az ölelését.

-Vigyázok ne aggódj.

-Hát nem aranyosak? Szerintem Jimin az igazi neki. - közölte anya elégedetten.

-Hékás. - hátráltam el a fiútól. - Az tény, hogy Vízipók nem ártott még nekem, és kedveskedni próbál. Na meg persze a külsője sem utolsó, de akkor is... Nem fogom szeretni egyről a kettőre. - tettem keresztbe kezeimet.

-Na már helyes is vagyok neki. Haladunk. - mosolyodott el Jimin.

-Igen. Fel az emeletre. Na indulj. - lökdöstem felfelé.

Jimin nevetve ment fel a lépcsőn, majd megragadtam kezét és a szobába vezettem.

-Figyelj... - kezdtem el, de nem hagyta, hogy befejezzem.

-Nem foglak követni. Menj csak. De ha bajod lesz... Akkor Yoonginak is. Azt garantálom. - közölte.

Halvány mosoly keletkezett arcomon, majd lassan átöleltem.

-Mi jött rád? - kérdezte.

-Azt nem mondtam, hogy nem félek Yoongitól. Viszont nyugtató az ölelésed. - mosolyodtam el.

Mindennél jobban szeretem Taehyungot. De tovább kell lépnem. A saját érdekemben. Esély adok Jiminnek. Mert hát igazából... Nincs is más választásom...

-Ne félj. Átgondoltam mindent. - hátrált meg.

-Ezt nem értem...

-Yoongi okkal akar veled találkozni. Nem fog bántani.

-Most megkönnyebbültem. - fújtam ki egy nagy adag levegőt.

-Legalábbis remélem. De nem.. Nem fog. Érzem, hogy nem. - nevetett fel.

-Kösz. Figyelj, max megpörkölődve jövök haza. - tettettem a lazaságot.

-Ezzel ne viccelődj. - szólt rám komoran.

Hm.. Yoongi.
Vajon tényleg igaza van Jiminnek?
Vajon tényleg nem fogsz bántani?
Mondjuk miért bántanál nem igaz?