Tűz és Víz ᵇᵗˢ [✓]

»16. rész«

Amint Jimin elvált tőlem a padlót kezdte tanulmányozni.

-Lehet... Túl korai volt? - kérdezte halkan.

-Semmi baj. De.. Én... Én most kimegyek. - közöltem, majd kisiettem a fürdőszobából.

Egyenesen a szobámba rohantam, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Leültem a földre és háttal a falnak dőltem.

Mi van, ha sosem fogom megszeretni?
Hogy éljek így vele?
Ráadásul örökre?

Kétségbeesetten néztem magam elé, majd felhúztam lábaimat. Kezeimmel átkaroltam őket, majd lehajtottam a fejemet.

Egyre jobban fogy az ideje is...
Nem hagyhatom meghalni.
Mindenképpen vele megyek, de...

-Seohyun. - kopogott be az ajtón.

-Most hagyj. - közöltem.

Jimin nem hallgatott rám. Benyitott.

-Seohyun...

-Menj ki. - kértem meg.

Jimin leült elém, miközben felemeltem a fejemet.

-Mi a baj? - kérdezte, majd megfogta kezeimet.

-Félek... - vallottam be miközben a könnyeimmel küszködtem.

-Mitől? - lepődött meg.

-Attól, hogy... Nem foglak megszeretni. - mondtam ki halkan.

Jimin szemeiben láttam, hogy elgondolkozott, majd rám kapta tekintetét.

-Figyelj... Tudom nem könnyű most neked. Nekem is kellett egy kis idő... Minden rendben lesz oké? Még van időnk. Ajaj mennyi. - mosolyodott el.

-Jimin nincs sok időnk. Ne mondd, hogy van, mikor nincs. - kértem meg.

-Akkor... Ha itt nem... Majd ott megszeretsz. - sóhajtott.

-És... Ha ott se? Mi van, ha képtelen leszek téged megszeretni? Jimin... Én nem rosszból mondom, de nem akarok örökre veled lenni, ha nem foglak szeretni. De akkor is veled leszek, ha nem akarok, mert nincs választásom. De ez igazságtalan. Normális életet akarok. - akadtam ki, majd szememből megindultak az első könnycseppek.

-Ne sírj. Megoldjuk valahogy. - szorította meg kezemet. - Mi van ha... Én hozok áldozatot? Elmegyek nélküled. Vagy itt maradok és nem megyek vissza aztán...

-Ezt nem bocsájtanám meg magamnak. Meg ne próbáld. Ne is gondolj erre. - sírtam el magam.

-Seohyun... Ez már szeretet. Ha annyira utálnál díjaznád a halálom.

-Csak, hogy én senkinek sem kívánnám a halált. - szipogtam.

-Tényleg szebb a lelked a miénknél. Már értem miért mondta ezt apám. Hiába vagyunk a legbékésebbek és a legártatlanabbak, de én mégis megölném Yoongit. - mosolyodott el.

-Jaj az a fiú már megint... Én még neki se kívánnám a halált. Lehet okkal ilyen csak. - mondtam halkan.

-Hm lehet... Mindenkiben a jót keresed csak. De kijár neki is a büntetés nem gondolod? Annyi rosszat tett. A rosszak nem úszhatják meg annyiban.

-Hű de ellene vagy. - sóhajtottam egy nagyot.

-Meg akar ölni téged... Csodálkozol?

-Jó na... De akkor se bántsd.

-Jó nem fogom. - nevetett fel. -Majd te bántod helyettem. - mondta mosolyogva.

-Talán egy pofont adnék neki... - gondolkoztam el.

-Hűha... Ms. Gonoszság. - nevetett fel.

-Na ide figyelj. Ha kritizálni mersz, akkor te kapod az elsőt. - fenyítettem meg.

-Megijedtem... - forgatta szemeit.

-Ijedj is. - mondtam.

Jimin felállt, majd kezét nyújtotta felém, amit elfogadtam és segített felállni. Lassan mosolyra húztam a számat, majd egy tockossal ajándékoztam meg. Elnevettem magam, majd kirohantam a szobából.

-Állj csak meg te lány! - kiáltott utánam.

Leszaladtam a földszintre, majd a nappaliig meg sem álltam. Jimin hamar utolért, aztán sarokba szorított. Teljesen elzárta utamat. Nem tudtam menekülni. Jimin hirtelen elkezdett csikizni, én meg a nevetés miatt összecsuklottam és a földön kötöttem ki.

-Elég már. Jimin hagyj békén. - kértem nevetve.

-Nem. - nevetett ő is.

-Kapsz még egyet. - fenyítettem megint.

Jimin békén hagyott, majd mosolyogva kezdett el távolodni.

-Hé... Most itt hagysz? - kérdeztem duzzogva.

-Aranyos ez az oldalad. - közölte, majd kiment a nappaliból.

Aranyos?
Jimin... Ne mondj ilyeneket nekem.

-Jimin! Vízipók! Jiminie! - kiáltottam utána.

Amint kiléptem a nappali ajtaján Jimin elordította magát mellettem.

-Most mi volt a terved?

-Meg akartalak ijeszteni...

-Lökött. - nevettem fel.

-Kösz a bókot. - mosolygott.

Igaza van Jiminnek.
Még van időnk.
Sőt még náluk is megszerethetem.
Előbb-utóbb menni fog nem?