Tűz és Víz ᵇᵗˢ [✓]

»27. rész«

-És... Most... - kezdtem el, de félbeszakított.

-Úgy érzem miattad változtam meg. Tetszett, hogy nem félsz tőlem. Tetszett a bátorságod, a küzdésed ellenem, és hogy nem adod fel egykönnyen. Tegnap mikor megcsókoltalak... Olyat tapasztaltam, amit eddig még soha... Úgy éreztem, mintha egy jobb ember lettem volna. De persze nem, mert a saját hasznomból történt az is. - nevetett fel kínosan.

-Yoongi... Jobb ember lettél. Az vagy. Sose voltál rossz ember. Csak kihasználtad az erőd, igaz rossz tetteket vittél véghez...

-Megbántam. Tehettem volna azt, mint a többiek. De nem. Én voltam a fekete bárány. Apám biztosan szégyell. - sóhajtottam.

-Tudod... Inkább legyél fekete bárány, aki kitűnik a sok közül, minthogy elvessz a fehérek között. - néztem rá.

-Miért nem utálsz? - kérdezte, miközben felém fordította a fejét.

-Nem tudom. Sosem tettél jót értem. Csak a halálommal, vagy a halálunkkal jöttél. Azt gondoltam, hogy ti ilyenek vagytok. Elfogadtam, hogy ilyen vagy. Jók és a rosszak felállásban voltam. De tévedtem. Yoongi te jó ember vagy. Eleget bizonyítottál. Ha tettekkel nem is, de szavakkal eleget. Csak tartsd magad ehhez. - mosolyodtam el.

-Most gondolom jobban bírsz...

-Nem. Tévedsz. Én ugyanúgy állok hozzád most is. Hiszen ugyanaz maradtál, csak rádöbbentél egy-két dologra. Hiába leszel jó ember, a rossz a múltadban megmarad. De éppen ettől lettél önmagad most.

-Köszönöm, hogy segítettél. - ölelt hirtelen magához.

-Nem gondoltam volna, hogy egyik napról a másikra ez lesz.

-Én sem... De tegnap este elgondolkoztam, miután elmentél. Rájöttem, hogy nem csak azok miatt akartam megölni Jimint, amiket mondtam az előbb... Ezzel csak az időt húztam. Húztam az időt, hogy tovább élhess. De jött egy gondolat, hogy ha változtatok, akkor csak nekem lesz bajom. Megint önző lettem és magamra gondoltam. De tudod... Képtelen vagyok rá. Nem akarlak, és nem is tudnálak megölni. Hiszen, miattad lettem az aki. Ha te nem vagy... Még most is bűntudat nélkül ölnék. Hihetetlen. Egyik percről a másikra történt ez. És nem tudom megjátszani. Elegem van. Eddig mások szenvedtek miattam... Most én fogok. Talán ez egy büntetés is volt apámtól. - gondolkozott el.

-Örülök, hogy végül beláttad a dolgokat. - mondtam, amint hátráltam öleléséből.

-Ez maradjon köztünk jó? Ne mond el Jiminnek ezt...

-Jól van.

A következő pillanatban az előbb említett személy, már hívott is telefonon.

-Menned kéne. - sóhajtott Yoongi.

-De csak kéne. - mondtam, majd kinyomtam Jimint.

-Seohyun...

-Ennyire baj, ha... Veled akarok lenni? - kérdeztem.

Yoongi nem válaszolt. A már csillagokkal teli égre nézett, majd tekintetét újra felém vezette. Mélyen a szemeimbe nézett én pedig elmosolyodtam.

-Vicc ez az egész. A sorsod. A sorsunk. Mint egy rossz forgatókönyvvel megírt film.

Yoongi elmosolyodott, majd végül nevetni kezdett.

-Hát ez jó. Most meg kiröhögsz? De miért nincs igazam? - kérdeztem mosolyogva.

-Végül is. Te nem akarsz Jiminnel menni... Én pedig, nos én pedig... Ha tehetném visszafordítanám az időt, de nem lehet, szóval elnyerem méltó büntetésem. - sóhajtotta.

-Kitalálunk valamit. Nem hagyom, hogy meghalj. - közöltem.

-Mit tudsz tenni? Az ég világon semmit.

-Honnan tudod? Biztosan van megoldás...

-Seohyun... Kérhetnék tőled valamit?

-Persze. - mosolyogtam rá.

-Megszeretném ismételni a tegnapit.

-Mi? - kérdeztem lefagyva.

-Megakarlak csókolni. Babám. - mosolyodott el.

Arcom színe egy pillanat alatt váltott színt, majd lassan felém kezdett el közelíteni. Amint megéreztem az ajkait az enyémeken, ismét felgyorsult a szívverésem. Yoongi lassú csókot kezdeményezett, amit egyből viszonoztam. Ismét melegség töltötte ki szívemet, ami majd' kiugrott helyéről.

Végül tényleg igazad volt Miyeon.
Talán tényleg Yoongiba szerettem.
Nem tudom miért, és mikor...
De megtörtént.
Legalábbis nagyon úgy néz ki.

Amint Yoongi egy kicsit elvált tőlem egyből elmosolyodott.

-Átjárja testem egy ismeretlen érzés. Nem tudom, mi ez, de a szívem bekattant.

-Bekattant hát. - nevettem fel. - Ez egyre rosszabb. Azt hiszem, hogy... Megkedveltelek. Hiszen... A tegnapi csók óta... Csak rád gondolok.

-És ez rossz? Most a szerelem jó, vagy egy átok? - kérdezte mosolyogva.

-Ez egy átkozott szerelem. - nevettem fel. - Mi sosem lehetünk együtt. Jiminnel kell mennem. Hacsak nem találunk ki valamit, de nagyon gyorsan.

-Minden rendben lesz. Hiszen... Léteznek csodák nem? Már csak onnan tudva, hogy rádöbbentettél a dolgokra. Hogy rávezettél arra, hogy a szerelem szép dolog. Eddig azt hittem a leggyengébbeknek való... De egyáltalán nem így van. Hiszen... Ki kell bírnunk egymás nélkül. Vagyis... Csak neked nélkülem.

-Yoongi... Nem fogsz meghalni. - közöltem idegesen. - Aa, nem tudom hogy miért, de nem akarlak elveszíteni.

-A tiltás valamiért az emberben csak azt sugallja: Tedd meg. Hajtja az embert a kíváncsiság. Aztán... Ez lett belőle.

-De az istent is hajtja a kíváncsiság. - mosolyodtam el.

-Mindenkit. - nevetett fel.

-A szerelem akkor jön, mikor nem számítunk rá.

-Ahogyan a változás is. - közölte.

Yoongi jó ember.
Nem érdemli meg a halált.
Nem halhat meg...