Tűz és Víz ᵇᵗˢ [✓]

»14. rész«

-Szóval akkor... - kezdte el Jimin, de megakadt.

-Megígértem... - mondtam sóhajtva.

-Igen. Megígérted. - közölte.

Csendben mentünk egymás mellett, majd lassan felé fordítottam a fejem. Teljesen elgondolkozott.

-Jimin... - szólítottam meg, majd visszazökkent gondolataiból.

-Igen? - nézett rám.

-Min agyalsz ennyire?

-Nem fontos. - közölte.

Hamarosan egy közeli ruhabolthoz értünk, ahová feszengve mentünk be mind a ketten.

Ez így nagyon jó lesz...

-Keressünk akkor valami átlagosat. - közölte.

-Váljunk ketté. - mondtam, majd ott hagytam egyedül.

Lassan haladtam a sorok között, majd megálltam a pólóknál. Megfogtam egy fekete és egy fehér pólót, majd a méreten kezdtem el gondolkozni.

Ah, majd kicseréljük, ha nem jó...

Sóhajtva indultam tovább, majd meghallottam Jimin hangját.

-Seohyun. Ez így mi? - lépett elém egy fekete szaggatott nadrággal.

-Nadrág? - kérdeztem mosolyogva.

-De ez ki van szakadva... Ilyet miért árulnak?

-Nálatok nincs ilyen nadrág? - húztam fel a szemöldököm. - Mondjuk ahogy rád nézek... - kaptam a tarkómhoz. - Mindegy. Ne törődj vele. Jó az a nadrág. - közöltem.

-Én hiszek neked...

-Helyes. - közöltem, majd átadtam neki a két pólót. - Na menj próbáld fel őket. Fogj előtte még egy nadrágot minimum. Itt leszel még egy darabig, szóval nem árt ha több van.

-Értettem főnök. - közölte nevetve, majd elment.

Amíg Jimin kiválasztott még egy nadrágot, addig én fogtam egy hosszú ujjú fekete-fehér csíkos pólót és elindultam a próbafülke felé. Útközben megpillantottam az ingeket, majd megtorpantam.

Vajon jól állna neki az ing?

Egy vállrándítás után bementem az ingek sorába, majd hamarosan megfogtam egyet és már siettem is Jiminhez.

-Jimin. Melyikbe vagy? - kérdeztem a fülkék előtt sétálva.

-Itt. - húzta el az egyik fülke függönyét.

Felé kaptam a fejemet, majd egyből kikerekedtek a szemeim. Jimin félmeztelenül nézett rám mosolyogva.

-Te jó ég Jimin...

Gyorsan a kezébe nyomtam a nálam lévő ruhadarabokat, majd behúztam a függönyt.

-Nem értem mi a bajod. - nevetett bentről.

-Fogd be és öltözz. - sóhajtottam.

-Seohyun... Akadt egy kis probléma. - közölte.

Elhúzta a függönyt, majd elmosolyodtam.

-A nadrág jó, de a póló kicsit nagy...

-Látom. - mondtam mosolyogva - Hozok eggyel kisebbet.

Iszonyat gyorsan kerestem meg a kiválasztott ruhadaraboknak az eggyel kisebb változatát, majd rohantam is vissza hozzá. Jimin a kezembe adta a nagyobbakat, én pedig átadtam neki a kisebbeket, majd ismét behúzta a függönyt.

-Láttam csere történt. Add csak át nekem. Visszaviszem. - állt meg mosolyogva mellettem egy eladó, majd kivette a kezemből a pólókat.

-Na ez már jobb. - lépett elő Jimin.

Fehér pólóban és fekete szaggatott nadrágban állt előttem, és várta a véleményem.

-Azta. Nem erre az összképre számítottam. Iszonyatosan jól nézel ki. - mondtam ki meggondolatlanul, majd amint tudatosult bennem, hogy mit is mondtam, kezemet a számhoz kaptam.

-Igazán helyes fiút fogtál ki magadnak. - mosolygott az eladó, majd elmosolyodtam én is.

-Nem vagyunk együtt. - közölte Jimin, majd behúzta a függönyt.

-Jézusom. Elnézést. - kért bocsánatot az eladó, majd elsietett a ruhákkal a kezében.

Mi? De...
Ezt most nem értem.
Nem vagyunk együtt?

-Jimin... - ejtettem ki halkan a nevét.

Pár perc múlva visszaöltözve jött ki a fülkéből, kezében a ruhákkal.

-Menjünk fizetni. - közölte, majd elindult.

Összezavarodva siettem utána, majd beálltunk a kasszába.

-Seohyun gondolkoztam. - mondta fizetés közben.

-Épp akartam is kérdezni, hogy mi volt.... - kezdtem el, de közbe szólt.

-Gondoltam arra, hogy mi lenne, ha átfestenénk a hajamat más színűre. De inkább ne. - mondta, majd megfogta a szatyrot.

Elköszöntünk, majd kiléptünk a boltból.

Nem pont erre gondoltam...

-Jimin... Mi volt ez bent? - kérdeztem.

-Micsoda?

-Ne játszd már a hülyét. Tudtommal együtt vagyunk már. - közöltem.

-Akkor rosszul tudtad. Igen ezt ígérted. Megállapodtunk. De idefele jövet elgondolkoztam. Nem így akarok veled összejönni. Előbb szeress meg, aztán visszatérünk erre.

-De nem mindegy, ha úgy is együtt leszünk? - kérdeztem.

-Nem. Úgy akarok veled összejönni, ahogyan az emberek szoktak. Olyan... átlagosan. Szóval előbb szeress belém.

-Biztos ezt akarod? - kérdeztem halkan.

-Igen.

-Jól van. Akkor... Majd később visszatérünk erre. - mosolyodtam el erőltetetten.

-Pontosan. Ne aggódj. Előbb-utóbb együtt leszünk Kedvesem. Nem kell félned. Nem menekülsz. - mosolygott.

-Oh, én nem félek ettől kicsi Vízipókom. - nevettem fel. - Na irány haza. Éhes vagyok.

Nem gondoltam volna, hogy így fognak alakulni a dolgok...