Tűz és Víz ᵇᵗˢ [✓]

»9. rész«

-Seohyun, Kedvesem. Hív Tae.. - kezdte el Jimin, majd kikaptam a telefonom a kezéből.

Egész nap kerültem Jimint. Legalábbis próbáltam. Amióta Yoongi megjelent csak rajta agyalok.

Hogy lehet valaki ilyen aljas?
Ráadásul Jiminnel kell lennem azért, hogy ne kövessen, így Taehyung biztonságban lesz.
Legalábbis remélem...

-Szia. - vettem fel mosolyogva.

-Helló Seohyun. Mizujs? - kérdezte.

-Sok minden történt amióta elmentél. - sóhajtottam.

-De hiszen nem rég mentem csak el tőletek...

-Na ez az. - morogtam.

Szakítanom kell vele...
Muszáj...

-Taehyung beszélnünk kéne... Személyesen. - közöltem.

-Benne vagyok. Mikor? - hallottam vidám hangját.

-Most?

-Remek. És hol? Mondjuk a parkban? Ahol találkoztunk azzal a bolonddal... - morogta.

-Jó. - mosolyodtam el. - Akkor ott. - mondtam, majd letettem.

Telefonomat a zsebembe csúsztattam, majd a kiüresedett nappaliban körbenéztem.

Hová tűnt Jimin?

Egy vállrándítás után felsiettem a szobámba, majd felkaptam a kis táskámat és már rohantam is a bejárati ajtó felé.
Jimin az ajtóban állt karba tett kezekkel, majd elmosolyodott.

-Jövök veled. - közölte.

-Biztos, hogy nem. - akadtam ki.

-Yoongi miatt... Nem akarom, hogy megtaláljon.

-Nem fog. Amúgy is éjjel fogunk találkozni nem pedig nappal. - közöltem, majd utat törtem és kimentem az ajtón.

Sietősen indultam meg Jiminnel mögöttem.

-Ez az. Este találkozol vele. Este... Érzed a súlyát? - kérdezte kiakadva.

-Hűha... Este... Beszélgetünk csak. - forgattam a szemeimet.

-Nem is gondoltam másra. - közölte.

-Akkor meg ne aggodalmaskodj már. - álltam meg, majd felé néztem. - Jimin. Megígértem, hogy veled leszek... Még féltékenynek sem kell lenned. - közöltem, majd újra elindultam.

-Féltékeny? Kire Yoongira? Tudom, hogy nem kéne neked. - közölte.

Hamarosan a buszmegállóba értünk, majd sóhajtva néztem rá.

-Miből gondolod? Lehet jobban szeretem a... Rosszfiúkat. - tettem keresztbe kezeimet mosolyogva.

-Na ide figyelj te lány! - mutatott rám.

-Ennyit az isteni jó modorodról. - nevettem fel.

-Anya ki ez a bácsi? - kérdezte egy kislány, majd felé kaptuk a fejünket.

-Elnézést. - mosolygott az anyukája, majd leszidta gyermekét.

-Jimin... Lehet... Lehet kéne tenni valamit, amivel átlagosabb leszel. - kaptam a fejemhez.

-Bácsi? Felháborító. Alig vagyok pár ezer éves... - morgott.

-Mennyi? Te jó ég... - döbbentem le.

A busz lassan begurult a buszmegállóba, majd felszálltunk. Leültünk az első helyekre, majd majd mosolyogva néztem Jiminre.

-Istenem... Vagyis... Inkább ezt már nem mondom... Szóval együtt kell élnem veled mikor te egy... Egy...

-Nevezz csak meg. - mosolyodott el.

-Egy pedofil isten vagy. - nevettem fel.

-Nálunk te is ennyi lennél ám... Több. Ezer. Éves. - jelentette ki. - De mivel itt vagyunk... Ezért egykorúak lehetünk. Nem vagyok pedofil.

Mosolyogva megráztam a fejemet, majd kinéztem az ablakon. Az elsuhanó épületeket figyeltem, majd lassan elkalandoztak a gondolataim.

Körülbelül 10 perc múlva már a park bejárata előtt álltunk. Idegesen léptem be, majd visszafordultam Jimin felé.

-Te itt maradsz. - közöltem.

-De...

-Nem. Nincs de. Tudom miért jöttem. Egyedül akarok Taehyunggal... Szakítani. - mondtam ki nehezen.

-Kell neked fiúkkal találkoznod... - morogta, majd arrébb sétált.

Hihetetlen vagy Jimin...

Sóhajtva mentem beljebb és beljebb, majd megpillantottam Taehyungot egy kutyával játszani.

-Tae. - kiáltottam neki, majd felém kapta a fejét.

-Nézd Seohyun. Hát nem édes? - kiáltotta, majd megsimogatta a kutya buksiját utoljára és rohanni kezdett felém.

-Látom nem unatkoztál. - nevettem fel. - Taehyung... Tudod... Fontos dolgot szeretnék mondani. - komolyodtam el.

-Róla lesz szó igaz? Tuti benne van a keze. - morgott.

-Sok ember keze van ebben. Jiminé... Yoongié... Na meg az enyém... - gondolkoztam el.

-Ki az a Yoongi? - kérdezte.

-Lényegtelen. - legyintettem. - Taehyung én nagyon szeretlek ezt te is tudod. - mondtam halkan.

-Igen tudom, ahogyan én is té...

-Ne. Ne folytasd. - kértem meg rá.

-Seohyun... - fogta meg kezemet.

-Tudom azt mondtam nem szakítok veled, de Tae muszáj. - mondtam ki nehezen miközben könnyfátyol keletkezett szemeimben.

-Mi? - akadt ki.

-Sajnálom. Nem lehetek veled. Részben Jimin miatt, meg részben a saját érdeked miatt. Nem akarom, hogy...

-Elég. - förmedt rám. - Seohyun. Nem teheted ezt...

-Sajnálom. Nem akarom, hogy bajod essen...

-Ki árthatna nekem?

-Nem tudsz mindent Tae... De nem is akarlak beavatni. Jobb ha nem tudsz pár dolgot...

-Mire vársz Kedvesem? Mond meg neki, hogy az én párom vagy. - hallottam meg Jimin hangját.

Taehyung kikerekedett szemekkel nézett rám, én pedig egy hatalmasat nyeltem.

-Seohyun mégis miről beszél a kék hajú?

-Jimin vagyok, nem pedig kék hajú. Felfogtad halandó?

-Seohyun szólalj már meg. - szóltak rám egyszerre.

-Én... Sajnálom, tényleg sajnálom Tae... De... Igaza van Jiminnek. - mondtam, majd Taehyung szemeiben összetörtség látszódott. Sietősen megindult a kijárat felé, én pedig utána fordultam. - Tae ne menj el... TaeTae... - engedtem utat könnyeimnek.

Darabokra hullik az életem...
Megéri a sok szenvedés?
Ha te biztonságban vagy, akkor teljesen.
Így lesz legjobb, még ha rettenetesen fáj is...