Tűz és Víz ᵇᵗˢ [✓]

»25. rész«

-Nem szereted, de randit ígérsz neki. - nevetett Miyeon.

-Hát.. Most nem tudom mit mondjak. - mondtam sóhajtva.

-Amúgy ez tök romantikus. - mondta csillogó szemekkel.

-Mert? - kérdeztük egyszerre Yoongival.

-Hát... Kapcsolatban vagy. - nézett rám. - Te meg nem foglalkozol vele.  - nézett most Yoongira. - És te sem, mert randit ígértél neki. - fordította fejét ismét rám. - Ő az igazi Seohyun ezt Te is tudod, csak nem vallod be, közbe meg végig egymáson lógtok. Aztán Yoongi meg elszöktet, majd Téged. - kulcsolta össze két kezét mondandója közben.

-Persze. Fehér lóval fog jönni. - forgattam a szemeim. - Miyeon ez a valóság nem pedig tündérmese. Ilyen nem lesz. Azért mentem bele a randiba, hogy utána békén hagyjon. - közöltem.

-Amíg békén hagylak hozom a lovat. - kacsintott rám Yoongi.

Édes istenem...

-Seohyun... Ez túl unalmas. - közölte Miyeon.

-Mi?

-Az életed.

Ja... Tényleg unalmas...
Cseréljünk?

-Mellettem nem unatkozna. - mondta Yoongi.

-Menj el vele tényleg. Inkább hazamennél a pasidhoz, akit nem is szeretsz? Mikor itt van Ő, aki iránt éreztél valamit. Ez szerelem te buta. A másik az unalmas opció. Yoongi nem éppen.

-Aha...Közben meg megcsalom a barátom. - akadtam ki.

Plusz arról nem is beszélve, hogy lehet túl sem élem ezt most....
Kitudja?

-Akit nem szeretsz. - mondták egyszerre.

-Mi csak segíteni akarunk. - mondta Miyeon.

-Nekünk te vagy az első. - közölte Yoongi.

-Te csak maradj csendben. - vágtam hozzá.

-Nem veszíthetsz vele semmit. A pasid úgy sem fogja megtudni...

-Ezzel... Csak időt nyersz. Tudod. - mosolygott Yoongi.

-Tudjátok mit? Legyen. Elmegyek randizni Yoongival. De akkor is a barátommal fogok elköltözni. Ráadásul a napokban. Nem állíthat meg senki. - közöltem. -Sőt... Ez nekem egy találkozó lesz, te pedig tekintsd randinak. Én nem fogom. - javítottam ki magam.

-Ha ettől megnyugszik a szíved. - nevetett Yoongi. - A végén úgy is én nyerek. Olyanok lesztek mind a ketten, mint a társasban a ledöntött bábu.

-Általában egy társas végén mindig fordul a kocka. Jöhet váratlan fordulat is. Utolsókból lesznek az elsők. - mosolyogtam rá.

-Úgy legyen.

-Nem tudom mi a bajod vele Seohyun. Szerintem jófej. Elég fura hasonlatai vannak, és érdekes a humora, de nekem szimpi. - közölte Miyeon.

-Örülök. - morogtam.

Miyeon és Yoongi újra témában voltak, én pedig csendben ettem tovább.

Nem hiszem el, hogy Yoongi ide pofátlankodik, és még randiznom is kell vele... Miért erőlködik ennyire? Tegnap azt mondta, hogy előbb megszeretem Őt, mint Jimint. De miért akarja ezt? Miért akarná egyáltalán, hogy megszeressem?

Lassan Yoongira vezettem a tekintetem, majd hosszasan figyeltem, ahogyan Miyeonnal beszél. Néha-néha elmosolyodott, vagy éppen idegesen a hajába túrt. Valahogy nem tűnt most annak a Yoonginak, akit megismertem. Most egy teljesen átlagos srácnak láttam.

Most ez mind csak egy álca, vagy ez a valódi éned?

-Yoongi te mit éreztél akkor, mikor tegnap megtörtént a csók? - kérdezte tőle Miyeon, amire egyből felfigyeltem.

-Mi? Hát... - fagyott le teljesen. - Semmit. - közölte.

-És még ezek után randizzak veled? - kérdeztem viccelődve.

-Igen. - közölte.

-Miért akarsz vele randizni akkor? Egyáltalán nem is szereted? - kérdezte Miyeon.

-Nem voltam még szerelmes. És úgy érzem, hogy most sem vagyok az. - közölte.

Elvégre csak eszköz vagyok neked.
Nem önszántadból teszed ezeket.

-Ez érdekes. - közölte Miyeon.

-Viszont... Van valami... Ami miatt kell nekem. - közölte.

A tervedhez kellek...
Mi máshoz?

-Ne folytasd. - kértem.

-Míg te éreztél valamit, addig én semmit. - közölte.

-Most mit csináljak ezzel? - kérdeztem.

-Nem érted... Eltűnt minden. Minden haragom, gondolatom. Kiürült az agyam teljesen. Mintha... Elfelejtettem volna, hogy ki vagyok. Nem volt semmi...

-És ez jó? - kérdeztem.

-Nem tudom... Nem. Nem jó. - kapott a fejéhez. - Nem megyünk? - kérdezte.

-Elmegyek veled. De ígérd meg, hogy őszinte leszel hozzám. Elvégre... Tök mindegy, hogy végződik minden. Valamelyikünk előbb-utóbb beér a célba. - közöltem.

Vagy te nyersz és nem élem túl, akkor pedig a szavaidat örökre megőrzöm, vagy én nyerek Jiminnel, és akkor a szavaid már csak emlék lesz. Semmi több...

Az egymásnak szánt szavak a jelenünkben lehet, hogy fontosak.
De a jövőben semmire sem megyünk velük.

Ma még hárman játszunk ebben az örökkévalóságig tartó játékban, de lehet, hogy holnap valamelyikünk vesztesként végzi. És ebben a játékban, az élet játékában, nem létezik visszavágó...