Tűz és Víz ᵇᵗˢ [✓]

»11. rész«

-Seohyun te most mégis hova készülődsz ennyire? Tudtommal az erdőbe mész... - morogta Jimin a fürdőszoba ajtaja előtt állva.

Szemforgatva nyitottam ki az ajtót, majd sóhajtva néztem rá.

-Jimin... Csak lefürödtem...

Jimin szóra nyitotta a száját, de inkább megtartotta magának mondanivalóját.
Egyenesen a szobám felé vettem az irányt, majd a fiú megragadta a karomat.

-Figyelj...

-Tudom vigyázok magamra. Ne aggódj nem lesz semmi baj. - fordultam felé.

-Annyi éven át vártam a találkozásunk. Ahogyan téged is. Nem akarok belegondolni abba, hogy mi történhet hajnalban... - hunyta le szemeit.

-Gondolj a nyereményedre. - mosolyodtam el.

A fiú szemei egyből kipattantak, majd hatalmas vigyor keletkezett arcán.

-Reggelre az enyém leszel. Végleg.

-Bizony. Na de most keresek valami elviselhető göncöt. Randim van Yoongival. - nevettem fel.

-Vigyázz mit beszélsz Kedvesem. - sóhajtotta.

-Nyugodj meg nem csípem ki magam. Féltékeny Vízipók. - ráztam fejemet, majd bementem a szobámba.

Kerestem a szekrényemben egy melegebb pulcsit, majd letettem a székemre.

-Aludj egyet előtte. Még csak nyolc óra. - jött be Jimin.

-Nem vagyok álmos. - közöltem felé nézve.

-Akkor csak feküdj le mellém. - mondta, majd befeküdt az ágyamba.

Lassan indultam meg felé, majd befeküdtem mellé. Jimin pillanatok alatt húzott közelebb magához, miközben emlékek hada tört rám.

Istenem Taehyung...
Mindenről csak te jutsz eszembe.

Jimin a kezét derekamra helyezte, majd lassan a hasamra csúsztatta.

-Mit gondolsz... Meg tudsz szeretni? - kérdezte halkan.

-Talán majd igen. De most... - sóhajtottam. - Most kell egy is idő...

-Utálsz?

-Igazából... Haragszom, hogy miattad megy tönkre minden... De nem te tehetsz róla. Az apád erőltette ezt ránk.

-Nekünk meg kötelességünk együtt lenni. - folytatta Jimin.

-Hát igen... Ez van. Majd jobb lesz a helyzet.

-Csak pozitívan. - felelte Jimin, majd leemelte a kezét rólam és a hátára fordult.

-Baj van? - furdaltam felé.

-Ja, nincs. - vágta rá egyből, miközben fejét felém fordította.

Mivel a lámpát egyikünk sem kapcsolta le, így láthattam Jimin gyönyörű sötétkék szemeit, amikben most először vesztem el.

-Seohyun. - ejtette ki halkan nevemet.

-Hm?

-Szeretném ha tudnád, hogy én... Ha te nem is, de én... Szeretlek. - vallotta be halkan.

Jimin...
Most erre mit mondjak?

-Igyekszek én is beléd szeretni.

-Én várok. Azt nem mondom, hogy időm, mint a tenger. - mosolyodott el. - De tudok várni egy bizonyos ideig.

-Bizonyos ideig? - húztam fel szemöldökömet.

-Majd elmesélem. - sóhajtott.

Tudnom kéne valamiről még?

Jiminnel indulásomig feküdtünk az ágyban, majd az utolsó fél órában összeszedtem a legfontosabb dolgokat, majd halkan az ajtó felé indultunk.

-Ha felkelnek anyuék nyugtasd meg ám őket. - mosolyodtam el.

-Seohyun... Mintha az utolsó utadra mennél... Gyere nekem vissza. - mondta, majd magához szorított.

Viszonoztam ölelését, majd mélyen magamba szívtam illatát.

-Visszajövök ígérem.

Amint elváltam tőle, elköszöntem, majd útnak indultam. Az időre néztem, miközben egyre jobban kezdtem el sietni.

Amint beértem az erdőbe teljesen elöntött a pánik. A korom sötétben alig láttam valamit. Tücskök ciripelése és a lábam alatt recsegő faágak hangján kívül nem hallottam mást. Nem tudtam, hogy Yoongi mikor fog megjelenni, ezért szemeimmel próbáltam keresni, hátha megpillantom valahol. Lassan a patakhoz értem, majd félve néztem az időre.

-Pontos voltál. - hallottam meg hirtelen hangját.

Felkaptam a fejemet, majd körbe néztem, de nem láttam sehol.

Mi van akkor, ha tényleg bántani fog?
Ha nem látom az csak jó neki.

-Megállapodtunk. Itt vagyok. - kezdtem el bátortalanul beszélni. - Taehyungot pedig...

-Hol érdekel engem a srác? Csak egy eszköz volt. Semmi több. - közölte.

Az egyik fa mellől megpillantottam Yoongit előlépni, majd minden lépését félve figyeltem.

Jimin... Bárcsak itt lennél...

Yoongi hirtelen megállt, majd lehajolt és felvett egy faágat. Hirtelen lángba borult a faág a kezében, majd egy ágakból álló kisebb kupacra dobta. Hamarosan egy kisebb tűz keletkezett, ami fényforrásnak pont megfelelt a számunkra. A fiúra néztem, aki már teljes mértékben látható volt számomra.

-Mielőtt megszólalnál... Nem áll szándékomban felgyújtani az erdőt. Kivételesen gondosan raktam tűzet. - mosolyodott el.

-Szuper. - motyogtam, majd elnéztem róla.

-Tudod Seohyun... Eredetileg meg kéne öljelek. Ráadásul minél előbb. - közölte.

Fal fehérré sápadtam, majd félve néztem rá ismét.

Te jó ég...

-De... De csak eredetileg... Szóval... - kezdtem el, de közbevágott.

-Megváltoztattam a tervet. Most más a célom. De nem mondom, hogy életben maradsz azután. Segíteni fogsz végre hajtani a tervem, aztán jössz te. - mondta, majd egyre közelebb sétált.

Yoongi...
Mégis miféle tervben kell neked az én segítségem?

-Nem fogok bántani senkit, ahogyan te. - kiáltottam el magam, majd hátrálni kezdtem.

-Nyugalom. Babám, te nem úgy fogod bántani az áldozatot ahogyan gondolnád. Sokak szerint... Ez a fájdalom a legrosszabb mind közül. Még a kezed sem lesz bepiszkítva tőle. - mondta egy mosollyal az arcán.

Mibe keveredtem?