Tűz és Víz ᵇᵗˢ [✓]

»17. rész«

-Na jó. Elég volt mára a bolondozásból. - mosolygott, majd megragadt a csuklómat.

Jimin felvitt a szobámba, majd elengedett és leült az ágyamra. Hátát a falnak döntötte, aztán kezével megpaskolta az ágyat maga mellett.

-Ülj le mellém. - mosolygott. Engedelmesen tettem amit mondott, majd én is neki dőltem a falnak. -Mit csináljunk? Elég sok időnk van még.

-Nem tudom. - sóhajtottam.

Ránéztem Jiminre, aki szintén felém fordította a fejét.

-Találj ki valamit. - mosolygott.

-De mit? Mi lenne, ha mesélnél nekem? - mosolyodtam el én is.

Előrébb másztam az ágyban, majd helyezkedni kezdtem. A következő pillanatban, pedig belefeküdtem Jimin ölébe.

-Miről meséljek? - kérdezte, majd arrébb söpörte a hajamat.

-Milyen az élet nálatok?

-Hát... Vizet hajlítunk. - nevetett fel. - Vannak akik külön foglalkoznak az időjárásotokkal.

-Utálom az esőt. - jelentettem ki.

-Majd ezt mondd akkor, mikor találsz egy kristályosodott vízcseppet. - mosolygott.

-Olyan, mint a jég? - kérdeztem kíváncsian.

-Nem egészen. A fák leveleiről potyognak általában. De nem mindig, csak bizonyos időszakokban és gyönyörűen csillognak.

-Mit csináltok a kristályokkal?

-A gyerekek vízlabdákba teszik és azokkal játszanak. Vannak akik ékszereket csinálnak belőle meg  ruhadíszeket. Persze a fegyverekhez is jól jön. Igazából mindenben van haszna.

-Megnéznék egyet.

-Fogsz látni bőven. - nevetett fel.

-Olyan mesebelinek hangzik. Palota is van? - kérdeztem mosolyogva.

-Van ám. Ott fogsz lakni te is.

-Azta...

Jimin végig mesélte az egész délutánt, majd este elkezdtünk készülődni. Amint összeszedtük magunkat már indultunk is.

-Kik lesznek ott pontosan? - kérdezte Jimin a buszmegálló felé menet.

-Nem tudom kiket hív. Elég nagy a baráti köre. - feleltem. -Nem terveztem sokat ott lenni viszont. - sóhajtottam.

-Nekem kedvem sincs menni...

Csendben vártuk a buszt, majd amint megérkezett felszálltunk. Kerestünk hátul két szabad helyett és leültünk.

Egyből emlékek áradata tört rám.
Mikor fordulónk volt Taehyunggal és a buszon ültünk. Vagy csak úgy átmentem hozzájuk. Eddig mindig Taehyung barátnőjeként léptem be a házukba... Hát most már nem.

-Megint elgondolkoztál... Baj van? - kérdezte Jimin.

-Nincs. - erőltettem magamra egy mosolyt.

-Biztos jó ötlet volt bele menni ebbe? Elvégre... Tönkre teheti az épülgető kapcsolatunkat.

-Nem fogja tönkre tenni. - morogtam.

Közel 20 perc múlva Taehyungék háza előtt álltunk. Erőt vettem magamon, majd bekopogtam az ajtón.

-Seohyun. - kiáltott fel Taehyung egyik haverja, amint kinyitotta az ajtót és meglátott. - Ki ez az alak? - nézett Jiminre.

-A barátja vagyok. - közölte Jimin.

Mások előtt együtt vagyunk, de amúgy meg nem...
Hogy ennek mi az értelme?

-Tae nem mondta, hogy hozom? - kérdeztem Taehyung legjobb barátjától, Jungkooktól.

-Nem. Na mindegy. Gyertek be. - mondta.

Amint a nappaliba értünk megpillantottam Taehyungot. Felénk fordult, majd egyből rám nézett.

-Sziasztok. - mosolygott.

-Szia Tae. - mosolyodtam el én is.

Ma tisztáznom kell veled mindent...

-Meg van a tűz. - lépett be az ajtón egy számomra ismeretlen fiú.

-Király vagy Nam. - pacsizott le vele Tae.

-Gondok adódtak, de kaptam segítséget. - nevetett fel.

-Hé, Seohyun pasija. - szólt Jungkook Jiminnek.

-Jimin. - mondta a nevét.

-Akkor Jimin. - legyintett. - Gyere már segíts egy kicsit. Ki kell pakolni a konyhából ide. - mondta, majd egyből el is indult.

Jimin felém kapta a fejét, én pedig biccentettem egyet jelezve, hogy menjen csak.

-Taehyung. - néztem a fiúra.

-Igen? - kérdezte halkan.

-Nem bánnád, ha... - néztem a másikra, aki vette a lapot és elindult.

-Beszélgessetek csak. - mondta menet közben, majd el is tűnt.

-Sajnálom Tae... Tényleg. - néztem rá.

-Én is. De ez van. - sóhajtotta.

-Szeretném ha barátok maradnánk...

-Annak örülnék. - mosolyodott el.

Időközben megjelent Jungkook és Jimin pár üdítővel, amit letettek az asztalra és már indultak is a következőkért.

-Ez az istenes szöveg...Igaz volt mégis... - sóhajtott ismét.

-Igen... Hihetetlen.

-Szereted? Seohyun... Őszintén. - kérte.

-N-nem. - hunytam le szemeimet. - De nincs választásom.

Taehyung hirtelen magához ölelt, majd fejét a vállamra hajtotta.

-Engem szeretsz még? - kérdezte halkan.

-Tae... - távolodtam el tőle.

-Mert ha igen, akkor felejts el engem. - közölte. - Seohyun. Szeretlek. De van egy kis gond. Túlléptem.

-Mi? - fagytam le teljesen.

A fiúk újra visszatértek, majd Jimin mellém lépett.

-Jól hallottad. - közölte halkan Taehyung.

-Tae... Nem. Nem hiszek neked. - közöltem idegesen.

-Miről van szó? - kérdezte Jimin.

-Taehyungie... Nem tudom, hogy mikor haverkodtál össze azzal az alakkal, de... Biztos jó ötlet volt? Elküldött! Közölte, hogy idézem: Idegesítesz. Tűnj már innen. - lépett elő egy lány az udvar felőli ajtó irányából.

-Tae... Ki ez a lány? - kérdeztem lefagyva.

Nem lehet...
Ugye nem?

-Minji gyere ide kérlek. - mosolygott rá Taehyung. A lány engedelmeskedett neki, majd Tae megfogta a kezét. - Seohyun. Jimin. Ő itt Minji. A barátnőm.

A szemeim kétszeresére nőttek, majd Taehyungra néztem.

-Tae...

-Ez elég bizonyíték Seohyun? - kérdezte tőlem, de rám se nézett.

Nem hiszem el...
Csak pár nap telt el...
Máris tovább léptél?
Miért egyeztem bele egyáltalán ebbe az estébe?