❌Pretty Little Killer❌{Befejezett}‼️ÁTÍRÁS ALATT‼️

P A R T F O U R T Y F I V E

Ha minden igaz ma megyek haza.
Louis eljön értem 09:00-re.
A cuccaim már össze voltak készítve így csak ültem az ágyon és vártam,hogy szóljon a nővér.
A sétálás még nehezemre esik,mert még mindig pokolian tud fájni az oldalam.
Ezalatt az 1 hét alatt próbáltam bepótolni mindent ami a sulival kapcsolatos.
Ebben a 3 srác segített.
Az ajtóm nyílt és Lou lépett be rajta.
-Kész vagy?-kérdezi mosolyogva.
-Aha,mehetünk.-mondom és leugrok az ágyról.Ez rossz ötlet volt,ugyanis a fájdalom az oldalamba nyilalt.
A számba haraptam,hogy nehogy elordítsam magam.
-Minden oké?-kérdezi Lou.
-Persze.-mondom és erőltetek egy mosolyt.A táskám után nyúlok,de Lou gyorsabb és elveszi előlem.
-Na nem.Még járni is alig tudsz,nehogy már te cipekedj!-mondja és kinyitja az ajtót.Mint később kiderült a kés 1 cm-re állt meg a májamtól.Nagyon nagy szerencsém van,hogy nem szúrta át.
Amint kiléptem a kórház ajtóján megcsapott a friss levegő.
Már egy ideje nem voltam emberek között a kórház dolgozóin kívül.
-Na,jössz?-kérdezi Louis.Ő már a kocsinál állt és engem lesett.
-Aha.-mondom és elbicegek odáig.
-Amúgy,azt mondta a doki,hogy 1 hét múlva már újra motorra ülhetsz.-mondja mosolyogva.
-Ezazzzz!-öklözök a levegőbe.A mankókat betettük hátra és amint beültem indultunk haza.A kocsi lefékezett,ami azt jelenti,hogy megérkeztünk a házhoz.
Louis kipattant,kivett mindent majd kinyitotta az ajtómat és kisegített a kocsiból.
-Megjöttünk!-ordítja el magát Lou.
Emily előszaladt a konyhából és erősen megölelt.Amint a hasamhoz ért felszisszentem.
-Uuu,bocsiii!-mondja és elugrik.
-Semmi baj.-mondom.
-Hallod,olyan jó,hogy hazajöttél.Én már nem bírom ezekkel.-biccent a nappali irányába.
-Hé!Ez nem volt szép!-mondja Louis.
Niall és Liam is előkerül.
-De igaz.-rántom meg a vállam.Emily hangos nevetése tölti be a teret.
-Tán nem szeretsz itt lakni?-kérdezi Liam és átkarol.
-Hát,nehéz esetek vagytok az biztos.-mondom.
-Te sem vagy ám jobb!-vág vissza Niall.
-Te mondod?Többet eszel,mint mi öten!-mondom.
-Na,mondjuk az igaz.-jegyzi meg.
-És látszik is.-suttogja Em.
-Hallottam ám!-sándít rá Niall.
-De én kövéren is szeretlek!-mondja Emily és megcsókolja.Én fintorogva levetem a cipőm és a nappaliba megyek.
Liam és Lou követ,míg a két fiatal az ajtó előtt falják egymást.
A telefonom megcsörrent.Mark az.

-Szia,Mark
-Szia,Lisy.Már otthon vagy?
-Ahaaa,nem jössz át?
-Fél óra és ott vagyok.
-Oké,várlak.-mondom és kinyomom.

-Mindjárt itt van Mark.-mondom.
-Még nem feküdhettek össze kb.2 hétig nehogy baj legyen belőle.-mondja Louis.
-Engem az nem akadályoz semmiben.-mondom és kacsintok.
-Amúgy,közben tételt is kell húznod vagy mi?-kérdezi Liam.Mindenkiből kitört a nevetés.
-Ez egy jó ötlet.Ha nem tudom akkor büntetés-vonom meg a vállam.
Mindeni elfintorodik.Egyedül Emily pirul el.
-Fujj,Emily.Ugye nem?-kérdezem mire mégjobban elpirul.Niall feje is kezdi felvenni a piros árnyalatait.
Én fintorogva hozzájuk dobok egy párnát.
-Lisy,te legalább nem hallottad!-mondja Louis.
-Hallod,szörnyűek.-rázza meg a fejét Liam.
-Elég lesz!-mondja piros fejjel Emily.
-Mi még nem végeztünk!-parancsolok Emilyre.
-Még nem tartottam meg a felvilágosító órám!-mondom.
-Mert te aztán tudod.-forgatja meg a szemeit Emily.
-Hát,jobban mint te,szüzike!-mondom mire mindenki elneveti magát.
-Lisa tapasztaltabb, hallottam....-mondja Lou.
-Nem tehetek róla,hogy Hazz szobája nem hangszigetelt.-rántom meg a vállam.
-Ne is folytasd!-teszi fel a kezét Em.
Ekkor valaki kopog az ajtón.
Ez Mark lesz...
Louis feláll és kinyitja az ajtót.
-Sziasztok!-köszön Mark.
-Csókolom,tanár úr!-köszönök és próbálok ártatlan fejet vágni.
-Utoljára tudod mikor mondtad ezt?-kérdezi és elvigyorodik.Az én arcomra is egy hasonló vigyor kerül fel.
-Fujj,na ne!-csattan fel Emily.
-Mi az?-kérdezi Mark.
-Ugye nem?!?-kérdezi Em.
-Mire gondolsz?-kérdezem vigyorogva és arrébb húzodok,hogy Mark is le tudjon ülni.
-Mindegy...-mondja vörös fejjel.
-Ma mindenkinek ilyen beteg a fantáziája?-kérdezem.
-Az enyém csak azóta mióta látlak.-suttogja a fülembe Mark.Libabőrös leszek.
-Ne itt!-mondja Louis.
-Ahogy akarod.-rántom meg a vállam és kicsit eltolom Markot.A srác megforgatja a szemeit és átkarolja a vállam.
-És,hogy vagy?-kérdezi Mark.
-Jobban,viszont ha felállok vagy sétálok akkor még mindig fáj.-mondom.
-Majd jobb lesz.Amúgy,holnap már jössz suliba?-kérdezi Emily.
-Aha,de csak azokkal a hülye mankókkal.-mondom.
-Majd segítünk a srácokkal.-mondja mosolyogva Emily.
-Kössz.-mondom.
A nap további részét együtt töltöttük.
Este nagynehezen lefürödtem majd aludni mentem.
Az éjszaka során többször is felkeltem a fájdalom miatt így végül bevettem egy adag gyógyszert.