❌Pretty Little Killer❌{Befejezett}‼️ÁTÍRÁS ALATT‼️

P A R T T W E N T Y E I G H T

Néha hallok beszédet és érzem,hogy mindig van itt valaki,de nem tudok semmire reagálni.Nagyon unalmas,már alig várom,hogy kinyithassam a szemem.
Minden nap egyre erősebbnek érzem magam.Vajon mi lesz a munkámmal?
Most szükségem van a pénzre.

Ma is ugyan úgy volt minden ahogy szokott.Sötétség,hangok és mozgások,viszon most valaki beszélni kezdett hozzám.
-Istenem,Lisa.Mikor kelsz már fel?
Annyira aggódunk a fiúkkal.Louis magát okolja ahogy én is.Még mindig nem dolgoztuk fel amit ott bent láttunk.
Minden véres volt....a te véred...
Remélem,hogy hamar felkelsz.
Már 5 napja kómában vagy.Az orvos azt mondta,hogy 1 hetet adnak...-mondja a hang.Nem vagyok benne biztos,de szerintem egy Harry lesz.
Megszorítja a kezem és ad rá egy puszit.
Hallom,hogy szipog.
Erőlködni kezdek,de nem sikerül megmozdulni.
Gyerünk Lisy!Tedd meg a srácok miatt!
Sikerült.Egy aprót szorítottam a kezén.
Majd tovább erőlködtem és kinyitottam a szemem,de a fény miatt visszacsuktam.
A szokásos fertőtlenítő szag és a fehér falak.Megint kinyitottam a szemem.
-Szia,Hazz.-köszönök,de az inkább valami morgásnak felel meg.
-Úristen!Szia,Lisy!-felpattan és megölel.
-Azt hittük,hogy sosem kelsz fel!-mondja és megint szipogni kezd.
-Azért ilyen könnyen nem szabadultok meg tőlem!Előtte még meg kell,hogy neveljelek titeket!-mondom mire nevetni kezd.Ekkot benyit az orvos és 3 nővér.
-Nos,Ms.McClous.Örülök,hogy felkelt.
Hogy van?-kérdezi az orvos.
-Hát,nagyon fáj a kezem és a fejem.-mondom és visszadőlök.
-Hát,a feje az ütés miatt a keze pedig a varrat miatt.-mondja és a papírjait nézegeti.Én lenézek a kezeimre.
Mind a kettőn,egy kb.15 cm hosszú varrat és sok másik kicsit vágás.A sok emlék előjött és elkezdtem könnyezni.
Becsuktam a szemem és hátradőltem.
A fejem majd' szétment.
Mellettem az a monitor csipogni kezdett mire a szobában tartózkodó emberek felfigyeltek.
-Mi a baj?-kérdezi a pali.
-Semmi.-mondom és a monitorra nézek ami még mindig gyorsan csipog.
Az emlékek gyorsan cikáznak a fejemben.
-Nos,ha minden igaz holnap haza mehetsz.-mondja mosolyogva a férfi.
-Rendben,köszönöm.-mondom és erőltetek egy mosolyt.Harry visszajön az ágyam mellé.
-Mi volt az előbb?-kérdezi aggódva.
-Semmi.-válaszolok hirtelen.
Nem akarok neki kitálalni mindent.
-Éhes vagy?Szomjas?Fáradt?-teszi fel a kérdéseket.
-Fáradt.-mondom.-Te láttad már a sebeimet?-kérdezem.
-Nem.Nem mertem megnézni.-mondja.
Felemelem a kezeimet ő pedig rájuk pillant.Elszörnyűlködik a látványon.
-Szar,mi?-kérdezem nevetve.
-Hát....-mondja.-Miért tetted?-kérdezi.
Megrázom a fejem.Most nem akarok beszélni senkivel.
-Alszok.-mondom és ásítok egyet.
-Oké.Én itt maradok és vigyázok rád.Minden nap itt ültem és vártam.-mondja mosolyogva.Megint bekönnyeztem.
-Nem létezik!A nagy Lisa McClous meghatódott valamin amit ÉN mondtam neki.-mondja túljátszva a szerepét.
Elnevetem magam.
-Te tiszta hülye vagy.-mondom és megrázom a fejem.
-Tudom,de most aludj!-mondja és megpuszilja a homlokom majd elhelyezkedik a széken.
Az a kis műanyag szék nem tűnik valami kényelmesnek...
Becsukom a szemem,de sehogy sem jó.
-Hazz...idefekszel?-kérdezem mire felcsillan a szeme.
-Persze!-mondja mosolyogva és felfekszik.
Közelebb húzódok és a mellkasára teszem a fejem.Ő átkarolja a vállam és simogatni kezd.Szépen lassan újra elnyel a sötétség.

***

Arra kelek,hogy valakik a szobában beszélgetnek.
Lassan kinyitom a szemem.Még mindig Hazz karjai között vagyok.
A másik 3 jómadár az ajtóban vigyorog.
-Göndörke!Kelj fel!Itt vannak a többiek!-a becenéven még én is meglepődtem,de ez csak úgy jött.A srác morog egyet és a hajamba fúrja a fejét.
-Kelj fel vagy lelöklek!-mondom mire elneveti magát.
-Túl gyenge vagy,cica!-mondja és elvigyorodik.
-Vagy te vagy túl dagatt!-mondom mire mindenki nevetni kezd.
-Látom jól vagy,Lisy!-mondja boldogan Louis.
-Tegnap szóltak,hogy ma már hazajöhetsz,szóval jöttünk értetek.-mondja Niall.
-Valaki szól az orvosnak?-kérdezem.
-Ki kéne venni ezeket a szarokat!-mondom és meglengetem a kezem.
Felszisszenek és inkább leteszem az ágyra.Az összes szempár a varratokra téved.
-Ti sem néztétek meg?-kérdezem.
-Nem.-mondják egyszerre.
Ekkor belép a jól ismert orvos.
-Amint látom jobban vagy,szóval ha elvégeztem néhány alap dolgot mehetsz haza!-mondja mire fecsillan a szemem.
-Végre!-mondom.
-Nem vagy éhes?Még nem is ettél mióta felkeltél.-mondja a doki.
-A kis baleset előtt sem.-mondja Hazz.
-Nem baleset volt,max.az,hogy túléltem.-mondom mire mindenki elhallgat.
-...szóval,megvizsgállak és mehetsz.-töri meg a csendet a férfi.
Végre kiszedi a csöveket és lecsatlakoztat a gépekről.
Felülök az ágy szélére.
Elrugaszkodok és a földre állok,de a lábaim elgyengülnek.Hazz gyorsan elkap.
-Kössz.-mondom és megpróbálok lábra állni.A 3. próbálkozás után sikerül.
-Holnap már jobb lesz holnap után meg minden a régi,de még ne erőltesse meg magát.-mondja a doki és elmegy.
-És a munka?-kérdezem.
-Nem mész!-mondják egyszerre.
-De megyek!Menni fog.Ha nem max.meghalok.Most is majdnem sikerült.-mondom és bemegyek átöltözni.
Mire elkészültem már összepakolták a cuccaim.
-Velem jössz.-mondja Hazz és megindul a fekete terepjáró felé.
Még az egyik srác kocsijában sem ütem.
A kezem az nagyon fáj,de nem mutatom ki.Majd elmúlik.Kaptam fájdalomcsillapítót,de csak Harry vagy a többi srác adhatja nekem oda,nehogy túladagoljam magam.A doki ajánlott a pszichológust,amin persze én kivertem a hisztit.Nem vagyok és megőrülve csak szar az élet...
Az út kínos csendben telt.
Harry az utat figyelte én meg a varratokat tanulmányoztam.
-Már jártam egyszer így csak akkor a lábamnál volt ez.-mondom mire Hazz rám néz.
-Mikor?-kérdezi.
-Asszem 14 voltam.-mondom és az emlékek hatására megborzongok.
-Adam talált rám és azt mondta,hogy szörnyű volt.Széttörtem egy borotvát és mélyen végigvágtam a combom.-mondom.
-Miért csinálod ezeket?-kérdezi és egy pillanatra felém néz.
-Hazz,ezt nehéz elmagyarázni....amikor végigvágtam a kezem egy kicsit megkönnyebbültem.A sok stressz elszállt és átvette a fájdalom.Nem akarok élni.
Olyan szar ez a vilàg.Az emberek ítélkeznek és bántanak.Nem ismernek,de elkönyvelnek téged a kinézeted alapján.
Amint megtudták a sulimban,hogy megöltem 4 embert összefirkálták a szekrényem mindenféle hozzászólással és csak megvető pillantásokat kaptam.
Szarul esett,de nem mutattam ki.
Nem akartam még sebezhetőbb lenni.
Magamban emésztettem mindent és belül pusztítottam magam és most meglett az eredménye.Egy roncs lettem.-mondom és lefolyik egy könnycsepp.
-Nem vagy roncs!-mondja és megfogja a lábam.
-De,Hazz.Az vagyok.Egy normális ember nem csinál ilyet.-mondom.
Erre már nem mondott semmit.
-Kössz-mondom.
-Normális vagy csak egy kicsit más.-mondja.
-Szóval fura.-mondom.
-Miért forgatod ki azt amit mondok?-kérdezi.
-Mindegy.-mondom.
Az út további része csendben telt.
Amint megérkeztünk kipattantam és elindultam befelé.
Amint kinyitottam az ajtót megcsapott Harry illata.
Nem tudom milyen parfümje van,de nagyon erős.A fiúk behozták a cuccaim én pedig megindultam a szobámba.
Átöltöztem egy rövidgatyába és egy haspólóba majd elindultam a stúdiószobába.
Kerestem egy gitárt és énekelni kezdtem.